A KISZ győzelemre visz

Emlékszünk az Antall-kormányra? Négy évig adott témát az újságíróknak, hogy nem tudták kikkel lecserélni az államapparátust, nem tudták képzett politikusokból kiállítani az első demokratikusan megválasztott nemzeti kormányt. Permanens káderhiányban szenvedtek, s mivel Antall József nem volt hajlandó az SZDSZ-szel koalícióra lépni, egy gombnyomásra beindult az udvari sajtómunkások acsargása: Antall a volt osztálytársait jelöli a kormányba, a rokonát teszi meg külügyminiszternek, folkloristát rak a kultusztárca élére, előbb egy vidéki ügyvédet, később egy csapost nevez ki belügyminiszternek. Für Lajos honvédelmi miniszter meg történész, bruhaha, a parasztok váltogatják egymást a földművelésügyi tárcánál. Aki meg nem volt Antall osztálytársa, hatványozottan lett „hozzá nem értő dilettáns”, és rövid idő elteltével a sajtó nyíltan kezdte rehabilitálni a kiváló szakemberekből összeállt Németh-kormányt. Többek közt ezzel a szakértői kormány-mítosszal nyerte meg Horn Gyula az 1994-es választásokat. Tény, hogy a jobboldal politikusi gárdája nehezen dolgozza le ötvenéves hátrányát. Állítólag az Orbán-kormány is hiánnyal küszködött az intézmények átvételekor, követtek is el hibát azzal, hogy helyükön hagytak olyanokat, akik a mai napig nem képesek megkülönböztetni magukban a pártembert a szakembertől. Sőt, az Orbán-kormányban is akadt olyan tárca, amelynek betöltését a Fidesz nagyon puhán intézte el, és ennek súlyos következményeit tapasztaltuk meg 2002-ben.
Ma már elmondhatjuk, hogy a parlament professzionális politikusokkal működik. Ez azt jelenti, hogy akik bekerültek országgyűlési képviselőként a parlamentbe, azok a továbbiakban ebből élnek. Megélhetési politikusokká válnak, bármennyire is idegenkednek ettől a választók. Ebből a meglehetősen nagyra méretezett képviselői hadból természetesen nagyon kis hányad az igazi profi. És még kevesebben vannak, akik tudatosan készültek, vagy tudatosan készítették fel őket a politikai arénára. Politikusnak lenni ma már szakma, még ebben a nyögvenyelős, néha rémisztően ostobán működő magyar demokráciában is. Ahol a média és a média körül keringő értelmiségi varjúk csapata komoly energiát fektet abba, hogy a köznépet elvadítsa a politika mindenfajta megnyilvánulásától.
Nehéz elhitetni az emberekkel, hogy ma tetszik, nem tetszik, politikusok irányítják az országot, őket bízzák meg négyévente saját ügyeik képviseletével és a kormányzással.
Bill Clintonra egyszer sem mondta még a legbutább amerikai sem, hogy beleült az elnöki székbe, „oszt sose dógozott előtte”. „Mert ugye, kedves Bolgár úr, Orbán Viktor miniszterelnök sem dógozott azelőtt, de mint miniszterelnök se csinál semmit. Hát mit csinál?” „Csak felmarkolja a nagy pénzt a taknyos, ahogy befejezte az iskolát, azt is a Kádár-rendszernek köszönheti, és azonnal elkezdte a politikusok lopkodással tarkított édes életét.” Így vélekedik a Bolgárt hallgató reprezentáns magyar, és ezzel a véleményével nincs egyedül.
Az járta Kádár idejében, hogy írógépműszerészekből, kőművesekből, pékekből vagy cipészekből, szóval tisztes „kétkezi” munkásokból kerültek ki az első titkárok, miniszterek vagy házelnökök. Üzenet: mi a népből jöttünk, a népért vagyunk! Milovan Gyilasznak lenne hozzáfűznivalója.
A Gyurcsány-kormány és a Gyurcsány-adminisztráció végképp szakított a kádári hagyományokkal. Egyben felmutatta, hogy milyen az, amikor egy teljesen kész politikusi garnitúra veszi át a hatalmat. A mai kormány, a mai MSZP-pártelit és gazdasági holdudvara bármikor tarthatna egy bensőséges KISZ-taggyűlést. Nem kellene bemutatkozniuk egymásnak, egy alomból jöttek. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség különböző évjárataiból. Nemhogy avíttas vagy naftalinszagú nem volt a pártállam káderutánpótlása, de a végeredményt tekintve egyenesen zseniális. Ehhez képest a Bibó-kollégista fideszesek kisóvodások, bár a média jóvoltából ők szenvedték a reflektorfényt, őket vádolták azzal, hogy egymás közt osztják fel a hatalmat. A KISZ ellenben okosan és csendesen intézte ügyeit, de azt tudtuk és láttuk, hogy a nagy egyetemek KISZ-vezetőivel (ELTE, BME, MKKE) komolyan számoltak az MSZMP felsőbb köreiben. Az egyetemek KISZ-titkárai előtt mindig szabad volt a pálya (Hámori Csaba, Hajdú István, Fejti György, Glatz Ferenc). Kérdés, milyen irányba indultak el. A kiválasztottak kiváló kapcsolataiknak köszönhetően a gazdaságban is fontos hídfőállásokat nyertek, de nyomatékkal vannak jelen a mai politikai életben is. Jellemzően a mai MSZP-s párt-, kormány- és gazdasági elit gerince, a hetvenes– nyolcvanas évek KISZ KB-s kádereiből verbuválódott. Útjuk nem volt egyenes. Előbb megfuttatták őket az MSZMP-ben, tettek némi kitérőt a gazdaságba, illetve a kulturális életbe. Szert tettek a menedzserszemléletre, alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, majd megérkeztek a nagypolitikába – mint átlényegült szociáldemokraták. Éppen akkor, amikor a kora kádári politikai garnitúra végképp elkopott és nevetségessé vált. Tehát jókor. Lendvai Ildikó, a KISZ KB hajdani kulturális osztályvezetője ma az MSZP frakcióvezetője, Nagy Sándor, a valahai KB-titkár területfejlesztési államtitkár, Barabás János, a volt Állami Ifjúsági Bizottság titkára ma a Hungexpo vezérigazgatója. Barabás Miklós, a KISZ, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DIVSZ), valamint béketanácsi kapcsolatainak köszönhetően az Európa Ház igazgatója. Kovács László a DIVSZ prágai központjában kezdte pályáját, majd a KISZ KB nemzetközi kapcsolatok osztályán landolt. Kökény Mihály szintén az ifjúsági mozgalom terméke. Az utánuk következő garnitúra, amely már a rendszerváltás előtt pozicionálta be magát a KISZ-be, illetve a Demiszbe, nos, ma egy erős, agreszszív, egyáltalán nem szégyellős csapat, tagjai meghatározói a kormánynak, az MSZP-nek, miközben nagyon ügyesen, gátlástalanul (?) kihasználva mozgalmi összeköttetéseiket ők is megszerezték a kulcspozíciókat a gazdasági életben. Gyurcsány Ferenc jelenlegi miniszterelnök és milliárdos a Pécs városi KISZ-bizottság első titkára, a KISZ KB egyetemi és főiskolai tanácsának elnöke volt. Mozgalmi társa, Toller László, a KISZ vezetőségi tagja az egyetemen, alapszervezeti titkár. A kancelláriaminiszter, Kiss Péter szintén a kései KISZ-vezetők egyike, neve többször felmerült a Magyar Narancs hasábjain, amikor a KISZ-vagyon hollétét firtatták. Szilvásy György kuriózum a csapatban, a KISZ KB egyetemi osztályát vezette, de megjárta a MeH-t, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát, a Gyermek-, Sport- és Ifjúsági Minisztériumot, természetesen államtitkárnál alább nem adva, most a Belügyminisztériumot boldogítja közigazgatási államtitkárként, valamint komoly üzleti kapcsolat fűzi a miniszterelnökhöz. Erdős Ákos a Kommunista Ifjúsági Szövetség gazdasági hetilapjánál, az Ötletnél kezdte karrierjét mint főszerkesztő. Tunyogi László szintén KISZ KB-s múlttal ma olyan álláshalmozó, amit felsorolni is fárasztó. Többek közt tagja a Hungexpo igazgatóságának, de a Perfekt Rt. üzletág-igazgatójaként a Perfekt-csoporthoz tartozó magyar Közbeszerzési Hírbörze Kft. ügyvezetője is, az Econ-Trust Tanácsadó Kft.-ben is dolgozik stb. Felesége, Akóts Klára a KISZ KB külügyi osztályán kezdett, utolsó értesülések szerint Medgyessy Péter leköszönt miniszterelnök kül- és biztonságpolitikai tanácsadójaként tevékenykedett. Munkáját Medgyessy magas kitüntetéssel honorálta. A KISZ KB egyik volt titkára Varga Sabján László ma a Paksi Atomerőmű Rt. humánpolitikai igazgatója. Szandtner Iván, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum kitűnő tanulója, szintén volt KISZ KB-titkárként a Belügyminisztérium kabinetfőnöke. Persányi Miklós miniszter a KISZ-iskola tanára volt, amit életrajzaiba már nem ír bele.
Elgondolkodni azon érdemes, hogy ha nyer a jobboldal 2006-ban, akkor mennyiben lesz példa a jelenlegi KISZ-es sáskajárás? Meri-e a sajtó még egyszer a Fidesz szemére vetni „a fiúk egész pályás letámadását”? Van-e annyi előrelátás a Fidesz vezérkarában, hogy rendszeres kapcsolatot tartanak a Debreceni Református Kollégium, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vagy a Károli Gáspár Református Egyetem rektoraival, oktatóival? Ők könnyedén összeraknak egykori és jelenlegi diákjaikból egy jövőbeni profi politikusi csapatot. Mert a Fidelitas ehhez kevés. Olyan csapat kell, akikkel nemcsak kormányozni képesek, de az elkövetkező évtizedekben mint a jobboldal kulcsembereire lehet támaszkodni. A politika, a gazdasági élet és a kultúra stratégiailag meghatározó pontjain egyaránt.