(ki szuverén…)

Én nem tudom, hogy két egykori mumus: Boross Péter és Torgyán József miként vált jolly jokerré a liberális médiaguruk kezében. Németh Péter például, aki ütőképes baloldali (a)tv-személyiséggé nőtte ki magát, s már-már egy Mészáros Tamás elmélyültségével rendelkezik (bár homloka még nem oly boltozatos), szívesen faggatja eme élemedett urakat a politika mikéntjéről, s ha alkalma nyílik rá, azonnal az Orbán-jelenségre tereli a szót. Ezt olyan elegánsan teszi, miként a torreádor bánik a vörös posztóval, tudva tudván, hogy arra a kissé lankadt bika is rögvest leszegi a fejét, s orrlikából párát lövell.
A „szalonképtelen” Torgyán tehát bízvást kifejtheti abbeli nézeteit a politikailag korrekt ATV kamerái előtt, miként verte szét Orbán Viktor az egész magyar jobboldalt valamely (egyelőre titokzatos) politikai erő megbízásából. Németh Péter van annyira dörzsölt, hogy közbevesse: a kisgazdapárt esetében erre nem is volt igazán szükség, de Torgyán rejtett félmosolya biztosítja a nézőt, miszerint ő tudja, amit tud.
A kérdés az itten: miért biztosít nyilvánosságot a haladó ATV és az emblematikus Németh Péter a neves féregirtónak, akiről a jelen pillanatban aligha lehet elmondani, hogy politikai tényező. A magyarázat egyszerű: az immár csak Mészáros Tamáshoz mérhetően független Népszavá-s főszerkesztő tisztában van azzal, hogy ha a jobboldal vesztét nem is, de Torgyánét a Fidesz okozta oly módon, hogy nem húzta ki a saját maga által ásott veremből. Ezt pedig senki sem szereti, ezért senki sem hálás. Erre a személyes sértettségre épít a baloldali érzelmeket melengető magyar média mindazon esendő jobboldali lelkek esetében, akiket a Fidesz-éra alatt vélt vagy valódi sérelem ért. Ide tartozik a légneművé vált, az MDF-ből kiszakadt MDNP némely politikusa, a kisgazdapárti Torgyán-vonal, ami egyetlen ponttá, Torgyánná látszik zsugorodni, a KDNP tört Giczy-szárnya, az MDF szárnyaló Dávid Ibolyája, híveivel együtt, akik élükön Boross Péterrel az antalli örökség kedvezményezettjeinek tekintik önmagukat. Nem vonom kétségbe, hogy közülük sokan tele vannak jó szándékkal és sértett igazságérzettel. Nekem eszembe sincs az antalli szellemiséget célirányozni, annyi azonban biztosnak látszik, hogy a miniszterelnök úr reálpolitikus volt, s nem lelkesedett maradéktalanul a kétszázalékos pártokért, még akkor sem, ha azok „önálló eszmeiséget” hordoznak.
Fogalmam sincs, mikor és mivel sértette meg a Fidesz vagy Orbán Viktor Boross Pétert vagy Dávid Ibolyát. Úgy látom, bár lehet, hogy tévedek: az MDF-nek jogában áll saját létéért és presztízséért küzdeni, politikusainak jogukban áll hinni abban, miszerint kizárólagosan ők képviselik Magyarországon a valódi jobboldali, konzervatív értékeket s a mérsékelt politikai stílust, de aligha van joguk szembefordulni több millió konzervatív érzelmű választópolgár érdekével, valamint az MSZP Fidesszel való egybemosásával kétfrontos harcban csökkenteni a jobboldal választási esélyét a gyurcsányizmussal szemben. Ez a kisebbrendűségi érzésből eredő gyűlölet még az önérdeket sem szolgálja igazán.
Volt szerencsém néhány évvel ezelőtt személyesen találkozni ezzel a gyűlölettel. Mégpediglen a Fidesz-kormányzás kezdetén egy Antall József-évforduló alkalmából rendezett vidéki ünnepségen, amelyen éppen az MDF most is regnáló egyes vezetőinek meghívására vettem részt. Döbbenten tapasztaltam, hogy némelyek közülük erősebb gyűlöletet éreznek szövetségesük iránt, mint teszem azt, az MSZP-vel szemben. Ennek a gyűlöletnek a visszfényét vettem észre később a Fidesz berkeiben, s hosszú ideig abban a hitben éltem, hogy a sértődött barátokat a politikailag nyilvánvalóan erősebb félnek kellene kiengesztelnie. Sajnos a megbékélés sem így, sem úgy nem jött létre, sőt az MDF-en belül ismét szakadás következett be, Lezsák Sándor távozott a pártból. Lezsák szuverén volta nem kétséges, az MDF alapeszményeihez való hűsége sem. Őt sohasem az önérdek vezérelte. S különös módon: őt nem sértette halálra Orbán Viktor.
Hogy a sértődés útja egyenesen az ATV kamerái elé vezet-e pártállástól függetlenül, én nem tudom…