Az utóbbi hónapokban szinte mindennap újabb és újabb részletek derülnek ki a kétszintű érettségiről. Tiltakoznak a szülői szervezetek, hangot adnak nemtetszésüknek a tanárok. Későinek tűnnek a radikális változtatások. Lehet még valamit tenni?
– A szervezési, technikai, tájékoztatásbeli ügyetlenségek elkerülhetők lettek volna, ha a kormány jól végzi a munkáját, és 2002–2003-ban nem játszadozik az egyszintű, kompetenciaalapú érettségi gondolatával. Végül az elképzelés megbukott, és a kormány is hozzálátott a kétszintű érettségi érdemi végrehajtásához. Az eltékozolt esztendő azonban nagyon hiányzik. A mélyebb problémák oka az, hogy a szocialista–szabad demokrata kormány hozzányúlt az érettségi szabályozásához. A mi elképzelésünk szerint minden továbbtanuló fiatalnak legalább két tárgyból emelt szintű érettségit kellett volna tennie. Ez a vizsga váltotta volna ki a felvételit. Az új kabinet azonban az egyetemekre bízta, hogy milyen szintű vizsgát kérnek a jelentkezőktől. A változtatás a rendszer szívét szúrta át, mert éppen az összehasonlíthatóságot, a standardizáltságot tette kérdésessé. Mégsem időszerű most ezzel foglalkozni. Az a lényeg, hogy a százezer fiatal nyugodtan készüljön a vizsgára. Néhány problémát azért még lehetne a vizsgák előtt rendezni. Igazságtalan például, hogy az idén érettségizők óriási hátrányban vannak a korábban érettségizettekkel szemben. A felvettek közül minden évben többségben vannak a korábban érettségizettek, az idén azonban a most érettségizők különösen nehéz helyzetben lesznek.
– Ennek mi az oka?
– A polgári kormányt megelőző évtizedekben nagyon kevés gyereket vettek fel a felsőoktatási intézményekbe, és így éveken át halmozódott a továbbtanulni vágyók száma. A mi irányításunk alatt nőttek meg igazán az államilag finanszírozott keretszámok. Így azok is tanulási lehetőséghez jutottak, akik korábban helyhiány miatt kimaradtak.
– Biztosan jó tendencia az, hogy folyamatosan nő az érettségizők száma, miközben egyre több a diplomás munkanélküli, a szakmunkáspiacon pedig hiány van?
– Az életszínvonal emelésének legfontosabb feltétele a képzettségi szint javítása. Az más kérdés, hogy a jelenlegi gazdaság képes-e felszívni a friss diplomásokat. Nem a diák sok, a munkahely kevés, és a gazdaság stagnál. De az oktatáspolitikának nem a jelenlegi válsághelyzetet kell figyelembe vennie, hanem az előttünk álló tíz-húsz év gazdaságát.
– A készülő felsőoktatási reform jelentősen megváltoztatja az egyetemi képzések szerkezetét. A tervezet miatt rengeteg kritika éri az oktatási tárcát, pedig a folyamatot még a Fidesz-kormány indította el.
– Így van, 1999-ben mi írtuk alá a bolognai folyamatban való részvételt. Úgy ítéltem meg, hogy a tömeges felsőoktatás és a minőségi képzés közötti ellentétet fel kell oldani. Jelenleg egyetlen olyan, a valóság által kiformált rendszer létezik, amely egyszerre tesz eleget a tömeges felsőoktatás és a minőségi képzés követelményének, ez pedig a lineáris képzés, vagy angolszász típusú rendszer. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy ezt a rendszert kell bevezetni, de míg a Fidesz erre tíz évet szánt, addig a jelenlegi kormány már 2006-ban el akarja indítani az új rendszert.
– Miért kell ennyire sietni a reform bevezetésével?
– Nem kell. Az általam ismert felsőoktatási rendszerek nem is így szerveződnek. Ausztriában és Olaszországban úgy indítják be a bolognai rendszert, hogy nem verik szét azonnal a hagyományos képzéseket, hanem a kettőt egymás mellett működtetik. Nem lehet ugyanis egy évtizedek óta működő rendszert egyik napról a másikra megszüntetni és a helyére állítani egy gyökeresen újat. Kis túlzással ma már Magyarországon kívül egyetlen olyan ország sincs, amely a vegytiszta angolszász rendszert vezetné be.
– A Fidesz ezek szerint a fokozatos átmenet híve?
– Igen, ez lenne az ésszerű. A másik oldal érvelése szerint olyan konzervatív a magyar felsőoktatás, hogy vagy egyszerre minden pontját megreformáljuk, vagy megbukik a mutatvány. Ez az elvrendszer a felvilágosult abszolutizmusra emlékeztet, amely nem partnert lát a felsőoktatás szereplőiben, hanem legyőzendő ellenfelet. Mindig a szégyenpadra kerül valaki. Most éppen a felsőoktatás van soron. Előttük a testnevelő tanárokat pécézték ki, mondván, miattuk senyved a magyar ifjúság, mert a sok szadista tornatanár sípját pergetve zavarja fel a duci gyerekeket a mászórúdra. Nincs más megoldás, meg kell tiltani a testnevelés osztályozását. Még korábban a tanítók kerültek a szégyenpadra, mert a kormányzat szerint okkal, ok nélkül buktatták a nebulókat. Nem jó ez így. Rosszul gondolja a miniszter, ha azt hiszi, hogy paragrafusokkal lehet irányítani egy rendszert. Az egész semmit nem ér, ha nem állítja az ügy mellé az érintetteket.
– Miközben zajlik a felsőoktatás gyökeres átalakítása, az egyetemek súlyos pénzügyi gondokkal küzdenek. A rektorok az elbocsátások elkerülésének érdekében azt kérték a miniszterelnöktől, hogy a szeptemberi kötelező béremelést minősítsék ajánlottá. Valóban ez az egyetlen megoldás?
– Nem, sem az elbocsátás, sem a béremelések fakultatívvá tétele nem megoldás. Szinte minden egyetem leépítéseket tervez. Ilyen mértékű elbocsátási hullám legutóbb a Bokros-csomag idején volt. Hiába mondtuk a költségvetési törvény tárgyalása során, hogy a tervezett összeg nem elég a béremelések kifizetésére. Az oktatási miniszter kötötte az ebet a karóhoz, és két hónap elteltével most ő mondja, hogy legyen fakultatív a bérfejlesztés. Biztosítani kell az emelések fedezetét, és ehhez meg is van a pénz a költségvetésben.
– A kormány programok bevezetésével igyekszik javítani a felsőoktatási intézmények infrastrukturális helyzetét. Mi erről a véleménye?
– A kormány 160 milliárd forintos adósságba kergeti az egyetemeket, és az elkövetkezendő húsz év összes fejlesztési forrását a következő húsz hónapban akarja elkölteni. A filléres gondokkal küszködő iskolák húsz évre szóló, évi több milliárd forintos kötelezettségeket vállalnak. Ezzel nemcsak az egyetemeket hozza lehetetlen helyzetbe, hanem a következő
öt kormányt is. Az úgynevezett PPP-program a lehető legpazarlóbb megoldás. A magánbefektetőknek ugyanis – akiknek építeniük, illetve korszerűsíteniük kellene – valójában nincs pénzük, és banki kölcsönből kezdik el a munkát. A kamatok drágábbá és átláthatatlanabbá teszik az építkezéseket. A kormány ezzel a lépéssel évente hárommilliárd forintot „dob ki az ablakon”, húsz év alatt ez jelen értéken 60 milliárd forintot jelent.
– Magyar Bálint szerint a Fidesz szándékosan kelt pánikot, és erkölcstelen kampánnyal igyekszik elriasztani a diákokat.
– Sajnos az oktatási miniszter is kezd beleszürkülni azon kormánytagok sorába, akik azonnal a politika mezejére terelik a problémákat, és azt gondolják, hogy ütközeteket vívnak. A kormány dolga a problémák megoldása. Lehet minket vádolni, attól még nem tűnik el a probléma.
– Ha egy kormányváltás esetén ön ülne újra a bársonyszékben, milyen intézkedésekkel kezdené a munkát?
– Az oktatásnak legalább olyan fontos feladata a nemzeti közösséget egybetartó kultúra újrateremtése, mint a gazdaságorientált, praktikus tudás. A diák ne csak leendő munkaerő és megtöltendő koponya legyen, hanem érzelmekkel, értékrenddel bíró hús-vér lény. Az oktatás és a nevelés elválaszthatatlan egymástól. Pontosítani és támogatni kell a nevelési feladatokat. Értéknek tekintjük azt, ha a gyermek szülőhelyén járhat óvodába és az általános iskola alsó tagozatába. A felső tagozatokon már kiemelten fontos a színvonalas oktatás biztosítása. Ennek egyik lehetséges útja a társulások támogatása, de lehetővé kell tenni a talpon maradást az önálló kistérségi intézményeknek is. Azon dolgozunk, hogy 2006-ra egy olyan rendszert alakítsunk ki, amely az önkormányzati támogatásokon belül garantálja a tanárok fizetését. A felsőoktatásban figyelni kell arra, hogy a képzések jobban igazodjanak a gazdasági igényekhez. A nemzet legfontosabb erőforrása a tudás, ezért ösztönözni kell azt. Jóval nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb fejlesztéspolitikára van szükség a mostani kapkodó, dupla vagy semmit játszó politika helyett.
origo.hu
Deák Dániel szerint látványosan Magyar Péter megrendelése a mai Medián-kutatás is
