Sikkasztó vagy vértanú?

Haynau táborszernagy első aradi áldozata Ormai Norbert ezredes volt. A vadászezredek főfelügyelőjét a rögtönítélő bíróság halálos ítélete után, 1849. október 21-én akasztották fel a csálai erdőben. Ormai, vagy eredeti nevén Auffenberg ezredes a szabadságharc egyik legellentmondásosabb alakja. Szinte egyedül neki köszönhető a honvédsereg vadászezredeinek létrejötte. De milyen áron?
Ormai (Auffenberg) Norbert 1813-ban született Csehországban, egy nemesi származású katonacsaládban. Szinte törvényszerűen tizenöt éves korában már ő is tisztjelölt volt, egy császári-királyi gyalogezredben. 1839-ben léptették elő hadnaggyá, azonban a tiszti beosztásával járó feladatokat nem sokáig végezhette, ugyanis a következő évben már letartóztatták, mert kapcsolatot tartott a lengyel függetlenség helyreállításáért szervezkedő hazafiakkal. Az ügy azonban bonyolultnak bizonyult, mert a hadbíróság csak 1847-ben hozott ítéletet. Ormai súlyos, tizennégy éves, vasban letöltendő várfogságot kapott. Büntetését Munkács várában kezdte meg, ám 1848. május 5-én a magyar kormány közbenjárására kegyelmet kapott. Felkereste Kossuthot, aki számára egy volt politikai elítélt, ráadásul még katona, rendkívül megbízhatónak és használhatónak tűnt. Ormait júliusban előléptették századossá, és a Mieczyslaw Woroniecki herceg által Pesten szervezett önkéntes vadászcsapatban kapott beosztást. E csapat kötelékében került Délvidékre, ahol a következő hónapokban a szerb felkelőkkel vívott háborúban vett részt. A harcok alatt is tovább folyt a csapat kiegészítése, de nem túl nagy sikerrel. Ennek az lett a következménye, hogy átalakították honvédzászlóaljjá. Ormai ennél, a 38. zászlóaljnál azonban már nem szolgált, hanem Pestre került, ahol őrnagyként Kossuth karsegéde lett.
Kedvező állását kihasználva december közepén elérte, hogy egy komolynak tetsző, önálló beosztást szerezzen magának. Kossuth december 22-én bízta meg egy vadászezred megszervezésével. Egyelőre egy zászlóaljnyi erőt kellett felállítania, erre kiutaltak számára százezer pengőforintot. Ezen összeg havi bontásban állt rendelkezésére. Ormai hatalmas lendülettel kezdte munkáját. Azonnal felhívást bocsátott ki Kossuth nevében „Magyarország lövészeihez”, hogy jelentkezzenek vadásznak. A vadászok a könnyűgyalogos csapatnemet alkották. Feladatuk – nyitott harcrendben – az ellenség sorainak célzott lövésekkel való megbontása, ezzel a roham bevezetése volt.
A magyar seregben elszórtan, kisebb vadászkötelékek már voltak, köztük a Witalis Söll őrnagy vezette tiroli vadászok. Ormai valószínűleg ezeket is be kívánta olvasztani szervezendő zászlóaljába, legalábbis ez a hír terjedt el. Ez volt – többek között – annak az éles hangú levélváltásnak az oka, amely december végén Kossuth és Görgey között történt. Görgey vádjai között ezen túlmenően az is szerepel, hogy Ormai ezt „kicsinálta magának”, és ezért 16 krajcár napidíjat kap. Kossuth mindezen vádakat kereken visszautasította. Január végén Kossuthnak újabb Ormaival kapcsolatos híresztelésekre kellett válaszolnia: ezúttal azzal vádolták, hogy túl drágán szerzi be a fegyvereket. Ezen vádak sem bizonyosodtak be. Ekkor Ormai már Nagyváradon szervezte zászlóalját. A szükséges létszám biztosítása érdekében azonban nem igazán válogatott az eszközökben. Honvédzászlóaljak tisztjeit bízta meg, hogy más zászlóaljak katonái között toborozzanak. Ez óriási felháborodást okozott. Olyat, amit már Kossuth sem tudott elsimítani, ezért Ormait zászlóaljával együtt Debrecenbe rendelte, és a további szervezést felfüggesztette. A vadászok parancsnoka azonban nem törődött bele ebbe a helyzetbe. Kossuth fiait, a nyolcéves Ferencet és az ötéves Lajos Tódort kineveztette számfeletti vadász hadna-
gyokká, és egyenruhát is csináltatott számukra. Ugyancsak az OHB elnökének kegyeibe igyekezett visszakerülni azzal, hogy február 13-án felajánlotta a vadászokat Kossuth melletti állandó testőrségi szolgálatra. Miután Kossuth ezt jó ötletnek találta és elfogadta, február 15-én engedélyezte Ormai számára a szervezőmunka folytatását.
Február végén már kétezer főből állt a vadászzászlóalj. Ez Kossuth számára annyira imponáló volt, hogy Ormait elő is léptette alezredessé, aki újabb 12 ezer pengőforintot kért a további szervezésre, melyet március 23-án Kossuth ki is utalványoztatott. Április elején azonban újabb botrány tört ki, Ormai ugyanis Menyhárt Antal ezredes feleségének egy nyakláncot ajándékozott. Menyhárt a hadügyminisztérium előléptetésekért felelős osztályának, a katonai osztálynak volt a vezetője. Rögtön felmerült a megvesztegetés gyanúja. Ormainak erről igazoló jelentést kellett írnia, amit meg is tett egy öt és fél oldalas levélben. Ebben bizonygatta ártatlanságát és jóhiszeműségét. Ormai április 19-én újabb megbízást kapott. A vadászezred szervezését be kellett fejeznie, illetve Erdélyben további két ezredet kellett felállítania. Ezután április 21-én előléptették ezredessé és kinevezték a vadászezredek főfelügyelőjévé. Másnap Ormai már úton volt Erdélybe. Székhelyét Kolozsvárra tette, ahol megérkezése után azonnal felhívásokat bocsátott ki. Erdély-szerte folyt a szervezőmunka, közben Kolozsvárott sorra rendezték a bálokat. Mint Kossuth dorgáló levelében írta: „még mulatságokban is minden következetesség nélkül, mint kegyjeleket úgy osztogatá a tiszti kinevezéseket.” Elvette tiszttársának, Rozsváry Lajos őrnagynak Vilma nevű 18 éves leányát, aki miatta bontotta fel előző házasságát.
Közben persze Ormai ismét óriási lendülettel szervezett, a meglévő létszám már a 4. ezred felállításának elkezdését is lehetővé tette. A felszerelés kérdése azonban sok nehézséget okozott. Különösen a vadászfegyverek beszerzése okozott gondot. Kapcsolatba lépett egy magyar származású török tiszttel, aki hajlandó lett volna tízezer fegyvert átadni, darabját 16 pengőforintért, de aranyban, ezüstben vagy osztrák pénzben. Ormai ezt megírta Kossuthnak, aki ki is utaltatott húszezer osztrák pengőforintot 1000-1200 kézifegyver beszerzésére.
Június végén Ormai – Bem utasítására – felszereletlen seregével elhagyta Erdélyt. Július elején Nagyváradon, majd Hódmezővásárhelyen tartózkodott. Többszöri sürgetésre augusztus 7-én nyújtotta be elszámolását a számára eddig kiutalványozott 220 ezer pengőforintról. Ugyanekkor lemondott a vadászezredek további felügyeletéről, és beteget jelentett. Egy következő napon írt levelében adósságai kifizetésére még 25 271 pengőforintot kért. Kossuthnak Pankotáról írt levelében személyes meghallgatásért is folyamodott. Erre azonban már nem került sor, augusztus 12-én a császáriak fogságába esett.
Ormairól Mészáros tábornok a következőket jegyezte fel: „… egész élete alatt csak Haynau által történt felakasztásakor mutatott bátorságot s a kit a hadügyér aljas tetteiért elűzni készült. Ez tömjénezni tudván mindkétnemű hamis isteneknek, oly nagy kegyben állott az attila- s szoknya előtt, hogy büntetés helyett nagyobb csalási térrel tiszteltetett meg Erdélyben…” Ormai jellembeli hibái ellenére megszervezett négy vadászezredet, hozzávetőleg nyolcezer fővel, ami óriási teljesítmény. És bár valóban sokat költött, amiről csak nehezen tudott elszámolni, inkább tarthatjuk könnyelműnek, mint csalónak.