Emberfeletti teljesítményre lett volna szüksége a Fotexnek a hétgólos előnnyel és kis túlzással két kezdőhetesnyi világsztárral érkezett Ciudad Real ellen; nem is a továbbjutáshoz, mert a látottak alapján ahhoz az is kevés lett volna, csak az esély felvillantásához. A maximális cél a hazai győzelem lehetett, ám mivel az is elmaradt, a kasztíliai vendég két éven belül másodszor üti ki kettős diadallal a magyar bajnokot, és még sovány vigasznak sem teszi meg, hogy egy éve 12, most pedig 8 gól volt az összesített különbség. A feltételek annyira eltérnek egymástól, hogy a sikert számon kérni persze képtelenség – csupán az bántó valamelyest, hogy a Veszprém sorsát nem csak az ellenfél remeklése teljesítette be.
A szombaton itthon elszenvedett 34-33-as vereség számszerűsége azt mutatja, inkább a védekezéssel akadtak gondok, a támadás rendben ment. Ám ez csak féligazság, hiszen az első félidő gólzuhataga és 17-20-as részeredménye úgy alakult ki, hogy igazából egyik kapus sem fogott semmit. A tavaly még Veszprémben, idén már a riválisnál védő, egy hete keresztszalag- szakadást szenvedett Sterbik Árpád fura módon mindkét csapatból hiányzott, de csak egy ideig, mert a friss világbajnok Hombrados odaát feljavult, Sola viszont sajnos nem. Ez különösen 12-11-es vezetésnél jelenthetett volna sokat, ám éppen ekkor volt az embernek az az érzése, hogy a hazai kapuba olykor nem egy labda, de egy háromajtós szekrény is beférne a védőfal és Sola mellett. A spanyolok rögvest fordítottak is, négy góllal elhúztak, és a maguk részéről lezárták a párharc érdemi részét.
Felesleges egy-egy momentumra kihegyezni a történteket, hiszen a Fotexéhez képest legalább háromszoros költségvetéssel dolgozó Ciudad Real csapatként és egyéni képességek tekintetében is messze a magyar bajnok felett áll, legfeljebb Lazarov és egy-egy betörés erejéig Eklemovics emelkedett az ellenfél szintjére. Mindennél többet mond, hogy a tavaly itt még kimagasló jobbszélső, Dzomba szombaton ott már csak észrevétlen peremember volt a maga két gólocskájával.
Mégis külön bekezdést kell szentelni a három és fél hónapos térdsérülés után visszatért Carlos Pereznek, aki – csakúgy, mint egy hete – ismét a második félidőre szállt be. Ezúttal 22-26-nál, ám szinte egymaga gyorsan ki is egyenlített, mert csak ő tudta mattolni az addigra már felpörgött Hombradost. A neki rendelt 25 perc alatt 8 gólt vágott, és igaz, hogy lefelé menet kicsit húzta a lábát, de húzta a csapatát is. Hogy miért csak akkor cserélték be, amikorra elment a meccs? Erre nincs jó válasz. Hogy miért csak ennyi időre? Arra talán már van, érdeklődésünkre legalábbis Perez a maga lényegre törő magyarságával így felelt: „Nem megy több. Csak fél óra, próbáltam, nem jó a lábam.” Csonti Rudolf másodedző gördülékenyebben fogalmazott, de ettől sem lettünk sokkal boldogabbak: „Körülbelül harmincszázalékos állapotban van, nem szabadott ennél jobban kockáztatni az egészségét, hiszen az a legfontosabb.”
Vitathatatlan. Csakhogy az orvostudomány mai állása szerint semmivel nem károsabb az első huszonöt percet pályán tölteni, mint az utolsó huszonötöt.
Előny a hölgyeknél. Itthon szerzett ötgólos előnye ellenére kiesett a férfi EHF-kupa negyeddöntőjében a Dunaferr. A Gummersbach elleni szombat éjszakai visszavágót Kölnben 17 500 néző látta, a meccs kapcsán ez a legdöbbenetesebb adat. A 30-21-es vereség Krivokapics nélkül sajnos már nem ennyire meglepő. Bár az újvárosiak a hajráig remekül tartották magukat, egy-két gólos hátrányban voltak csak, végül 60-56-os összesítéssel búcsúztak.
A női negyeddöntők első mérkőzésein mind a négy magyar csapat itthon kezdett. A Bajnokok Ligájában a Dunaferr félidőben 4 gólos hátrányban (10-14), a hajrában 4 gólos előnyben (26-22) is volt, végül 27-26-ra nyert.
Az EHF-kupában még három együttesünk érdekelt. Eredmények: FTC–Gudme (dán) 31-30, Cornexi– Horsens (dán) 32-26, Győr–Silcotub Zalau (román) 35-22. A visszavágókat a hét végén vívják.
origo.hu
Pride-hatás? – Jó hangulatba került a belvárosi szeméremsértő, de lekapcsolták
