Általában nem vagyok irigy természet, de amikor március 31-én reggel felhoztam a postaládából újságomat, akkor tényleg megemelkedett a vérnyomásom.
A Magyar Nemzetben az volt a legfontosabb téma, hogy – miután megtörtént a vagyonbevallás – mennyit kerestek minisztereink, legfőbb közszolgáink, élükön a miniszterelnökkel a múlt évben. Nos, az összegek 10 és 100 millió Ft között mozogtak, miután tudvalévő, hogy nagyjaink nem csekély miniszteri fizetésükből élnek, hanem szinte kivétel nélkül számos gazdasági társaságnak is tagjai. Ezeknek a nyereségosztalékai tették aztán ki a mesés jövedelmeket. Még örülhetünk, hogy olyan „nagylelkű” miniszterelnökünk van, aki havi fizetését minden hónapban egy-egy jótékonysági szervezet részére ajánlja fel! Mindenesetre hálásan köszönjük a „beígért nagy jólétet”, mi, a nyugdíjas társadalom, a sokgyermekesek, sőt a normális fizetésből élők is. Hiszen – számoljunk csak utána – elég volt ez a háromnapos húsvéti ünnep arra, hogy ha valaki családját normális módon jól akarta lakatni, sőt (micsoda luxus) az ünnep alkalmával néhány rokont, barátot hívott vendégségbe, s kifizette az e hónapban esedékes, egekbe szökött közüzemi számlákat, akkor máris összeomlott az e hóra tervezett költségvetése. Hiszen evidens, hogy nem minden állampolgár lehet gazdasági társaság tagja, avagy részvénytulajdonos.
Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy azzal remélem, tisztában vannak az említettek, hogy 2006-ban a mi szavazatainkra ne számítsanak.
Simon Istvánné, Budapest
origo.hu
Halálos trópusi betegség ütötte fel a fejét Magyarországon, riadót fújtak az orvosok
