Bori tavaly érettségizett, felvették az orvosi karra, de egy évet halasztott. Bár már volt középfokú angol nyelvvizsgája, jobbnak látta, ha tökéletesíti a nyelvtudását, és ezt összekapcsolja szakmai előgyakorlattal. Bement Budapesten a British Councilba, és kiválasztott az önkéntesmunka-ajánlatokat tartalmazó vaskos anyagból tizenöt–húszat. Letöltötte a világhálóról a jelentkezési lapokat, végül egy angol kisvárosban talált magának munkát. Ápolóként dolgozott egy sérült gyerekeket gondozó otthonban, ahová csak egy-egy hétre, vendégként érkeznek a betegek, amikor szüleik nem tudják megoldani az otthoni gondozásukat. Bori munkadíja szállás, napi háromszori étkezés, valamint zsebpénz volt, ez utóbbi hetente negyvenhat font. A munkaidő három napon át napi kilenc óra, ezt követte egy nap pihenő.
A magyar lány mellett két chilei, egy koreai és két walesi önkéntes dolgozott az otthonban, valamint főállású dolgozók, akik, mint azt Bori elmondta, szeretettel és tisztelettel várták és segítették az önkénteseket. A napi kilenc, sérült gyermekek ellátásával töltött óra nem könnyű, de az orvosnak készülő ifjú lány épp azt szerette volna kipróbálni, hogyan bírja. A szakmai gyakorlat mellé nyelvtudást is szerzett, letette a felsőfokú nyelvvizsgát. Amit tanácsként Bori – aki most olaszországi nyelvtanulásra indul – mindehhez hozzátesz: jó nyelvtudás nélkül nem szabad elindulni, mert nem tanulás és élmény, csak szenvedés lesz a végeredmény.
Alighanem ez lehet a kiindulási alap. Azok a diákok, akik nem pénzt, hanem nyelvtudást keresni indulnak külföldre, jobb, ha előbb itthon kezdik a tanulást. Az ugyanis, bármilyen jó mulatságnak tűnik is, külföldön sem könnyű. Ha valaki nem érti, amit kérdeznek, nehezen tud válaszolni. Ezen a véleményen van Rasovszky Miklós, a CCUSA (Camp Counselors USA) magyarországi munkatársa is, aki az amerikai és angliai munkára jelentkezőkkel az első telefonhívástól kezdve kizárólag angolul beszél. Felméri a nyelvtudásukat.
Ez a nemzetközi nonprofit szervezet az Egyesült Államokba szervez felügyelőket a nyári gyermektáborokba. A munkára diákokat, illetve tanárokat keresnek. A jelentkezőnek 465 eurót, vagyis 110–120 ezer forintot kell befizetnie, ebben benne van a Budapest–New York retúr repülőjegy ára, valamint a munka színhelyére szóló egyirányú jegy is. A munka kilenc hétig tart – heti egy szabadnap jár –, ennek fejében a munkáltatók zsebpénzt adnak, munkafajtától függően 780–1200 dollárt. Keresettebbek a fiú, mint a lány felügyelők, de a legjobban a fizikai munkásokat (karbantartókat, lovászokat, mosodai dolgozókat) fizetik. Igaz, hogy itt van a legkevesebb lehetőség is a nyelvgyakorlásra. Az átlagosnál magasabb jövedelemhez juthat az is, akinek van valamilyen speciális tudása: ért az életmentéshez, a vívás, az úszás, a lovaglás tanításához. További napidíjat kap az is, aki hajlandó a kilenc hét leteltével is dolgozni. Arra azonban ügyelnie kell, mielőtt akár utazással, akár szórakozással pénzköltésbe kezd, hogy magának kell állnia az útiköltséget a New York-i visszatéréshez.
Rasovszky Miklós elmondása szerint a tábori munka kétségkívül fárasztó, és szigorúan be kell tartani minden szabályt – dohányozni, inni, drogozni, gyermeket verni tilos –, de rengeteg ismerőst, barátot szerezhetünk, akikkel kiélvezhetjük esténként a tábor kínálta szórakozási lehetőségeket, s ha a kapcsolatokat a későbbiekben is ápoljuk, megalapozzuk olcsó jövőbeni utazásainkat. A nyári munka célja ez esetben természetesen nem a pénzkeresés, hanem a nyelvtanulás és a világjárás. Arra azonban mindenki figyelmét érdemes felhívni, hogy középfokú angoltudás nélkül nem érdemes jelentkezni, mert eleinte még azzal is nehéz boldogulni. Jó alapokkal azonban esély van arra, hogy a kilencedik hét végére már felsőfokú nyelvtudást szerzünk. Emellett szakmai tapasztalatokat is gyűjthetünk, ha a tanulmányainkhoz kapcsolódó munkát vállalunk (a műegyetemista karbantartást, a gyógypedagógus- hallgató sérült gyermekek felügyeletét, a testnevelőtanár-jelölt sportoktatást). Rasovszky Miklós felhívta a figyelmet arra, hogy az igen szigorú amerikai vízumrendelkezések miatt csekély esélye van a beutazásra a frissen végzett diáknak, a hazatérést pedig mindenkinél ellenőrzik. Romániában be is zárták a CCUSA-irodát, mert nagy volt a kinn maradók aránya.
Az amerikai tábori munkának már vannak nálunk szerelmesei is. Az idei százötven kiutazó fele tavaly is járt kinn, sőt van, aki kilenc-tízszer is táborozik. A második évben magasabb a zsebpénz, és kevesebb a saját költség is annak, aki visszatér a régi táborba. A jelentkezők többsége Budapestről, illetve a nagy egyetemi városokból érkezik. A kevésbé tehetősek számára ugyanis ez a nyelvtanulás egyik legkönnyebben elérhető módja. Akiknek több pénz van a zsebükben, a „work experience”-re vállalkoznak inkább. (Az idén ők is százötvenen vannak.) Az amerikai szolgáltatóiparban – hotelekben, éttermekben, golfpályákon, vidámparkban – vállalnak idénymunkát. Erre is csak nappali tagozatos hallgató jelentkezhet 19 és 28 év között. A négy hónapos munka megszervezéséhez kapnak ugyan segítséget a CCUSA-tól, de ezen túl mindent maguknak kell fizetniük. Igaz, a remélt kereset sem zsebpénznyi: öt–nyolc dollár óránként. Ebből kell azonban fedezni a szállást, az ellátást, sőt az első fizetésig, tehát a második hét végéig az otthonról hozott pénzre is szükség van. A jelentkezés díja 1400 euró, a vízum, biztosítás, repülőjegy 350 ezer forint, és kell még ezer dollár is a kezdéshez. Ám ha valaki szorgalmas, és nem szórja el a pénzét, három–ötezer dollár hasznot könyvelhet el a nyár végére. Amire pedig vállalkozik: heti negyvenórás fizikai munka – felszolgálás, fűnyírás, szemétszállítás, takarítás. Aki ide jelentkezik, elsősorban pénzt keresni és nem nyelvet tanulni szeretne. A pénzkereset mellett fontos még a tapasztalatszerzés, az erőpróba is.
Sipos Alexandra az esélyegyenlőségi minisztérium által létrehozott és támogatott tájékoztató iroda, a Mobilitas munkatársa. A külföldi önkéntes munkára jelentkező, huszonöt év alatti fiataloknak segítenek abban, hogy ha már rátaláltak a munkára, biztonsággal el is jussanak a munkaadójukhoz. Az uniós országokon kívül a FÁK-államokban, Dél-Amerikában is lehet önkéntes munkát találni, amelynek időtartama egytől hat évig terjedhet. (Most éppen Olaszország a divat.) A Mobilitas szolgáltatásai ingyenesek, hiszen állami fenntartású irodáról van szó, amely segít a jelentkezőknek a pályázat megírásában, szervezi a kapcsolatot a küldő és a befogadó szervezet között, valamint fedezi az utazást, a zsebpénzt, a szállást és az étkezést. A külföldi munkaadó vállalja az önkéntes nyelvoktatását, valamint a munka betanítását. Mint Sipos Alexandra elmondta, Magyarországon még kevesen ismerik és használják ki ezt a lehetőséget, a rendelkezésre álló éves keretet nem is tudják elkölteni. Ennek elsősorban a fiatalok hiányos nyelvtudása az oka. Az is igaz, hogy önkéntes munkával sok pénzt nem lehet keresni, nyelvet tanulni és a jövőben hasznosítható kapcsolatokat kiépíteni azonban annál inkább. És a külföldön végzett munkáról szóló bekezdés jól mutat a szakmai életrajzban.
Lényegesen specializáltabb külföldi lehetőséget kínálnak a mezőgazdasági főiskolák hallgatóinak a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium mellett egyéb szervezetek is, amelyek az Egyesült Államokba, Dániába, Franciaországba, Ausztriába szerveznek diák munkásokat fizikai munkára. Amint Lakatos Márk, a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola PR-munkatársa elmondta, az egy–tizenkét hónapos munka beszámítható a főiskolai képzés gyakorlati követelményrendszerébe. A jelentkezők a tanulmányaiknak megfelelő munkakörökben végeznek napi nyolcórás fizikai munkát. A jelentkezés feltétele az angol vagy a befogadó ország nyelvének ismerete. A pályázó segítséget kap pályázatának megírásához, és ha jelentkezését elfogadják – évente három-négy vállalkozó szellemű diák van –, az állattenyésztésben, a növénytermesztésben, kertészetben, kertépítésben, parkfenntartásban, Ausztriában pedig a falusi vendéglátásban szerezhet közvetlen tapasztalatokat. A legdivatosabb célállomás most a hallgatók körében az USA, ahol elsősorban a kertészet és növénytermesztés terén lehet korszerű ismeretekhez jutni, Írországban pedig a sertés- és szarvasmarhatartás közvetlen tanulmányozásával tölthető el fél, egy év. A regisztrációs díjat a hallgató fizeti, a minisztérium támogatja – az általa szervezett programban – az utazás költségeit is, a biztosításról a gyakornok maga gondoskodik. A munkáért kapott fizetség ugyan nem sok, de meg lehet élni belőle. Lakatos Márktól megtudtuk azt is, hogy leginkább a szükséges színvonalú nyelvtudás hiánya, valamint a diákok szociális helyzete az oka annak, hogy aránylag kevesebben élnek e lehetőséggel.
Nem kell természetesen mezőgazdasági főiskolásnak lennie annak, aki külföldön akar földet művelni. A Lagúna Személyzeti Iroda angliai szezonális mezőgazdasági munkát hirdet, a jelentkezési korhatár 18–26 év, szükséges minimális angolnyelv-ismeret, valamint annak igazolása, hogy a jelentkező valamely felsőoktatási intézmény hallgatója. Az iroda tájékoztatója szerint elsősorban a kivételesen jó bérezés vonzza a fiatalokat, mert mint olvashatjuk: „némi szorgalommal messze a hazai átlagkereset feletti összeg takarítható meg. Ezt némileg befolyásolhatják az időjárási körülmények, ezért ajánlatos derült napokon a lehető legnagyobb lelkesedéssel végezni a szüretet. A nyelvgyakorlás szempontjából ugyancsak kivételes alkalom, s lehetőség nyílik más kultúrákból érkező diákokkal, valamint a jellegzetesen szép angliai tájjal és nagyvárosokkal is megismerkedni.” Márciustól decemberig bármely időszakban legalább négyhetes tartózkodásra van lehetőség, leggyakrabban eper-, cseresznye-, körte-, szilva-, saláta-, alma- és borsószüretre.
A jelentkező tehát heti 50–60 óra mezőgazdasági munkára vállalkozik angliai farmokon, ahol a szállása biztosított, ezért minimális díjat levonnak a béréből. A kiutazás önköltséges, Londonba a retúr repülőjegy az iroda szervezésében 35–45 ezer forint, a farmok regisztrációs és első heti szállásdíjai, valamint a letét összesen 300 font (110 ezer forint). Hazautazáskor a letétet, azaz 60 fontot (23 ezer forintot) a munkáltató visszafizeti. Az órabér négy és hét font között változik, ami 1500–2500 forintnak felel meg. Ki lehet tehát számolni, megtérül-e a befektetés. Úgy tűnik, igen, hiszen a legrosszabb feltételek mellett is heti háromszázezer forintot lehet keresni.
Miközben a fiúk angol borsót szednek és pénzt keresnek, ami nem biztos, hogy a legjobb nyelvgyakorlási alkalom is egyben, a lányok sokkal jobb körülmények között sajátíthatják el a nyelvet és a háztartási ismereteket. Magyarországon kétségkívül a gyermekfelügyelet, az au pair foglalkozás a külföldi munkavállalás legismertebb formája, egyben a nyelvtanulás legegyszerűbbnek és legolcsóbbnak tűnő módja. A fiúknak itt kicsi az esélyük, ez érthető, a családok elsősorban lányokat keresnek. „Ez a program nagyszerű lehetőséget nyújt a fiataloknak, hogy egy külföldi család tagjaként gyermek gondozásáért és némi házimunkáért cserébe megismerkedjenek egy másik ország kultúrájával, elsajátítsák a nyelvet, meglátogassák az ország nevezetességeit” – hirdeti magát a Magyar Munkaközvetítő és Utazási Központ Kht., amely már nyolcéves gyakorlattal rendelkezik ezen a területen.
Au pair lányokat várnak Európa több országába is (Angliába, Németországba, Ausztriába, Spanyolországba, Dániába, Olaszországba, Franciaországba). Mindenhol követelmény az alapfokú nyelvtudás, a 18 és 27 év közötti korhatár, az igazolt egészség, az erkölcsi bizonyítvány, illetve némi gyermekgondozási tapasztalat. A munkavállaló országonként és családonként változó, de átlagban ötven és hetven euró közötti heti díjazásban részesül, és a család, amely az ellátásáról és szállásáról gondoskodik, segítheti a nyelvtudásbeli előrehaladást is. Legalább hat hónapig, legfeljebb két évig gyűjthetők a tapasztalatok és ismeretek, kinek-kinek türelme, alkalmazkodóképessége és ideje szerint. Ez sem a meggazdagodás útja, mint látjuk, de mégiscsak lépés az önállóság, valamint a nyelvtudást igénylő állások elnyerése felé.
Abban minden külföldimunka-közvetítéssel foglalkozó szervezet egyetért, hogy jóval biztonságosabb – még ha némi pénzbe kerül is – igénybe venni a szolgáltatásukat, mint elindulni a vakvilágba információ, munkaígéret és ellenőrzött kapcsolatok nélkül. Száz e-mail sem ér annyit, mint a személyes kapcsolat, mondja Rasovszky Miklós, aki szerint nem árt ellenőrizni az adott ország nagykövetségén, ismerik-e leendő munkaadónkat, valamint előre tisztázni, hogy a fizetésünk elegendő-e a megélhetési költségeinkre, és nem utolsósorban legalizálnunk kell a munkaviszonyunkat.
Az unió kinyitotta előttünk kapuit, azután a munkavállalási kaput gyorsan be is zárta. De a kiskapuk megmaradtak. A mai huszonévesek ezeken már beléphetnek, kérdés, tudnak-e, akarnak-e élni a felkínált lehetőségekkel.
Jó tanácsok külföldi munkavállalóknak
(Forrás: internet)
Kiutazás előtt:
- Gyanús, ha a hirdetés „könnyű” vagy „erotikus” munkát ígér, ha nyelvtudásra nincs szükség, ha mobiltelefonszámot vagy jeligét adnak meg.
- Köss részletes munkaszerződést!
- Tájékozódj a munkavállalás és a kinntartózkodás feltételeiről. Az otthoniaknak mindenképpen add meg leendő szállásod pontos címét és leendő munkáltatód adatait!
- Írd fel a helyi magyar nagykövetség telefonszámát.
- Hagyj otthon egy fénymásolatot az útleveledről és egy példányt a legutóbb készült fényképedből.
- Legyen valaki, akit rendszeresen felhívsz! Egyezzetek meg előre, hogy milyen gyakran fogsz telefonálni, és állapodjatok meg valamilyen titkos jelmondatban arra az esetre, ha bajba kerülnél, és nem beszélhetnél nyíltan.
Kinntartózkodás alatt:
- Soha semmilyen körülmények között ne add ki a kezedből az útleveledet! Ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy magánál tartsa, ez annak a jele, hogy ki akar használni.
- Ha ellopták, elvették az irataidat, azonnal lépj kapcsolatba a rendőrséggel vagy a magyar nagykövetséggel.
- Ha fogva tartottak, eladtak vagy prostitúcióra kényszerítettek, minden körülmények között jogod van a segítséghez és a védelemhez, még akkor is, ha kisebb bűncselekményekbe keveredtél (például: feketemunka, illegális kinntartózkodás, hamis iratok).
Hasznos tanácsok au pair lányoknak:
- Gyakori tapasztalat, hogy a gyerekfelügyeleten kívül szinte az összes házimunkát el kell végezniük. A beígért nyelvtanfolyamból gyakran semmi sem lesz, és sokszor csak a „k
