Vitathatatlanul kitört az utóbbi hónapokban az a szellemi vulkán, amely hosszú évekig fortyogott, de mára maga alá temette a városvezetést – állapította meg a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság vezetősége a Budapest több mint város! Mi a budapestieké, és kié Budapest? címmel a napokban megrendezett vitaestjének témavázlatában. – Be tudja-e tölteni Budapest a főváros szerepét gazdasági, kulturális és szimbolikus értelemben, ha az egyre szaporodó kátyúk miatt már a főutakon sem lehet autóval végighajtani, ha félve megyünk a Citadellára, ha bedeszkázott, teleplakátozott ablakú üzletek fogadnak a belvárosban és a Nagykörúton? Budapestet ma a magántőke fejleszti kisszerű alkuk következményeképpen, s mindenben a megosztottság, az infrastruktúra idegen kézbe adása, a közigazgatási rendszer működésképtelensége, az itt élő emberek együttműködésének, közösségi tereinek a hiánya jellemző az egész városra – olvasható a vitaindítóban. A kérdések sorjáznak, az állításokat kutatások és a mindennapi tapasztalatok támasztják alá.
– Bár tizenöt éve működnek a kommunista hatalom által 1950-ben létrehozott tanácsokat felváltó önkormányzatok, a közjogi rendszert valójában nem változtattuk meg 1990-ben – jelentette ki Szegvári Péter, a Magyar Terület és Regionális Fejlesztési Hivatal elnöke. Emlékeztetett, már a fővárosi törvény létrehozásakor is jelentős volt a politikai megosztottság, ám az első időszakban kísérlet történt egy közmegegyezéses modell létrehozására. Ez arra épült, hogy bebizonyítsa: a demokrácia nem a többség uralmát jelenti a kisebbség felett, hanem azt, hogy minél többen vegyenek részt a közéletben. A kísérlet megbukott, hiszen az 1994-es választások után a többségi modell győzött, s a mai napig így működik a döntéshozás.
Szegvári szerint a jelenlegi kétszintű közigazgatási rendszer (a fővárosi önkormányzat és a vele jogilag egyenrangú huszonhárom kerület) nem megfelelő és nem hatékony. A szakember szerint – Bibó István után szabadon – hatalmi, hivatali és polgári szinten is egységesíteni kellene Budapestet. Magyarország egyéves EU-tagságának tapasztalatai alapján Szegvári Péter hangsúlyozta: az uniós pénzek bűvölete helyett koncepción, térségi irányokon, új intézményi struktúrákon kellene gondolkodni, s a második Nemzeti fejlesztési tervet már így lenne jó összeállítani. – A regionális huzavona időszaka véget ért: Budapestet szoros egységben kell kezelni a 78 településből álló agglomerációval, s nem csupán vízió az országhatárokat is átlépő térségi metropolis kialakításának a lehetősége sem. Mára az is bebizonyosodott, hogy a politikai elitek mellett más érték- és érdekrendszerek bevonása szükséges a döntéshozási folyamatba. Budapesten ezt a célt szolgálná a közmunkák tanácsának újraélesztése – fogalmazott Szegvári Péter.
Vajon a budapestiek hány százalékban mondják azt, hogy szeretik a fővárost? Cselovszki Zoltán, az Új Budapest Központ elnöke a Gallup egyik felmérése alapján közölte: az itt élők mindössze 18 százaléka. A kutatás megállapította, hogy a többség nem szeret itt élni, nem büszke a városra. – Többé nem lehet úgy városfejlesztési terveket készíteni, hogy a szakemberek és a politikusok megmondják, megszavazzák, azután úgymond elfogadtatják. Meg kell hallgatni a budapestieket, ők mit szeretnének. Ezt szolgálja a nemzeti konzultáció, amelynek budapesti sorozata pénteken indult. Összesen 230 fórumot szervezünk, hét kiemelt tanácskozással. Az emberek véleményének összegzése után októberre elkészül az Új Budapest-terv, amelynek összeállítását Orbán Viktor volt miniszterelnök ígérte meg a második Nemzeti fejlesztési terv kidolgozása érdekében tartott év eleji négypárti találkozón. A munkafolyamat részeként két-három héten belül már előrukkolhatunk az ország egészét érintő panelfelújítási programmal is – emelte ki Cselovszki. Mint hangsúlyozta, nem mehetünk el a politikai megosztottság okozta bénultság mellett, hiszen Budapest rendkívül jó potenciállal rendelkező város, mégsem fejlődik. – A felelősség azonban nem azonos: az Orbán-kormány 19 olyan beruházást indított el és fejezett be a fővárosban, amelyek összértéke meghaladja például a 4-es metró építésének költségét. Határozottan állítom, a rendszerváltozás óta a polgári kormányzat tett a legtöbbet Budapest fejlesztéséért. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy az Antall-kormány finanszírozásában épült meg a Lágymányosi híd, s bár a tervezett világkiállítás elmaradt, de megépült a Duna-parti egyetemi negyed. S, hogy a kicsinyességről is szóljak, Demszky Gábor 1994-ben közvetlenül az expó lemondása után az érintett terület közműfejlesztését is azonnal leállíttatta, s csak a fővárosi hivatali apparátus makacssága akadályozta meg ezt az őrültséget. Ha összehasonlítjuk a különböző politikai erők városfejlesztésbeli gondolkodását, megállapíthatjuk: a baloldaliak problémákat gyűjtenek, s azokra keresnek megoldásokat, a liberálisok minimális üzemeltetéstől, a piac úgymond mindent megoldó szerepétől várják a fejlődést, míg a polgári erők előbb jövőképet készítenek, majd ehhez eszközöket rendelnek a cél érdekében. Tehát elsőként arra kell választ keresnünk, hogy milyennek képzeljük el Budapestet 2020-ban. Én azt mondom, hogy Budapest a nemzet fővárosa. Az Európai Unióban a valódi határok ugyan eltűnnek, de újra kialakulnak a kulturális határok. Mindaddig azonban nem beszélhetünk a nemzet fővárosáról, amíg Budapest a nemzettel ellentétben áll, nem lakható, nem élhető, s nem az itt élők alakítják – állítja az Új Budapest Központ vezetője.
– Tragikus romlás következett be az elmúlt tizenöt évben Budapesten materiális, morális és szellemi értelemben egyaránt. Bár az európai fővárosok legszebb látképével rendelkezünk, többek között a városvezetés alkalmatlansága miatt csődbe jutottunk – állította Finta József építész. Mint mondta, a több évtizedes diktatúra után láthatóan még nem állt össze Magyarország polgársága, a civil társadalom, amely rákényszerítené a mindenkori hatalmat arra, hogy vessen véget a káosznak. Jelenleg a várost elcsúfítják a graffitik, az utak kátyúsak, hajléktalanok tömkelege kószál az utcákon, és nincs ki ennek a folyamatnak gátat vetne. Az építészeti bajok gyökerei is a kommunista hatalomátvételig nyúlnak vissza: 1948–49-től kitaszíttatott az építészet a magyar kultúrából. A szakma iparrá, tömegtermeléssé degradálódott, s mindez a panelrengetegek felhúzásával vált igazán kézzelfoghatóvá. – Korábban a Kádár-rendszer, ma a piac gyakorol erőszakot a városon, a zabolázatlan tőke fejleszti Budapestet, miközben lehetetlen közlekedni, a belső városrész kihalóban van, gyakorlatilag megszűnt a kiskereskedelem. Az agglomerációba menekülő csaknem 400 ezer ember ugyancsak küszködik a települések rossz infrastruktúrája, s a főváros felé irányuló közlekedés hiányosságai miatt. A városnak nincsenek álmai, vágyai, pedig korábban annyi ötlet, elképzelés volt – kezdve a pályaudvarok lefedésével a kerületeket összekötő promenádos, parkos területek kialakításán át a budai gyaloghidak építéséig –, de semmi nem valósult meg belőlük. Talán a kávéházak számának növekedése, a kivételnek számító Ráday utca vagy a Liszt Ferenc tér kialakuló polgári hangulata jelenthet némi reményt a jövőre nézve. Merjünk álmodni, különben Pozsony és Prága után lehagyhat minket Bukarest is – hangoztatta Finta József.
Felkért hozzászólóként Tarlós István, Óbuda-Békásmegyer független polgármestere több kérdésben eltérő álláspontot képviselt a vitaindító előadókétól. Úgy fogalmazott: nem baj a politikai megosztottság, ám az igen, ha a politika túlterjeszkedik, oda is, ahova nem való. A liberalizmus megengedő álláspontját sem látja kifogásolhatónak, jelenlegi formáját azonban akként jellemezte, hogy az magán kívül senkit meg nem tűr, s le akarja győzni a természetet. – Ezzel a liberalizmussal szemben egy működőképes demokráciát, a döntések végrehajtásához pedig szigorú hierarchiát mutassunk fel! Állítsuk vissza a hatósági munka becsületét és hatáskörét, a pénzügyi uralom helyett pedig az oktatást és a nevelést helyezzük előtérbe! Nem világvárost, hanem élhető várost kell építeni! – szögezte le Tarlós.
A fórumon, amelyen vendégként részt vett Pozsgay Imre, a Nemzeti Konzultációs Testület tagja és a szervező Baross Gábor, a Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság elnöke, Bod Péter Ákos és Mitnyan György, a XII. kerület fideszes polgármestere szégyenletesnek nevezte a Fővárosi Közgyűlés tevékenységét, s az önkormányzati és az állami feladatok, illetve a finanszírozási rendszer mielőbbi újraszabályozását, a kormányzatban önálló minisztérium létrehozását szorgalmazta. – Az élhető Budapestért legkésőbb 2006-ban alapvetően kell átalakítani az önkormányzati rendszert, de mindenek- előtt következetes munkára van szükség – mondta Mitnyan György.
Podmaniczky-program– füstbe ment terv?
Munkatársunktól
Budapestnek van jövőképe, van terve, ez pedig a Podmaniczky-program, amelynek alapján kilenc év alatt 130 fejlesztéssel újítjuk meg a város közlekedését, épületeit, környezetét, köztisztaságát, iskoláit, kórházait, 2100 milliárd forintból, amelyből 600 milliárdot a főváros teremt elő – jelentette ki nemrégiben Demszky Gábor. A főpolgármester már március 15-i politikai beszédében a tervre hivatkozott, mondván, „páratlan a történelemben, hogy most először a kormány és Európa is mellettünk áll”. Ezzel szemben a valóság az, hogy még nincs elfogadott program, így nemhogy a kormány, de az Európai Unió sem dönthetett még a finanszírozásról. Tény, hogy a Fővárosi Közgyűlés 2003 márciusában döntött Budapest városfejlesztési koncepciójáról, amely a középtávú terv elkészítését írta elő, végrehajtását a 2005-től 2013-ig tartó időszakra határozta meg. A tervet Tosics Iván vezetésével a Városkutatás Kft. készítette a fővárosi önkormányzat megbízásából, már az év elején feltették az internetre, s első nyilvános bemutatása március 22-én volt a Városházán.
A Podmaniczky-program Budapest hét térségében jelöl ki feladatokat:
1. A négyes metró vonalának kiépítésével párhuzamosan, a két végpont (Bosnyák tér–Etele tér) közötti felszíni közterületek minőségi fejlesztése.
2. Észak-Buda átalakítása, többek között az aquincumi híd megépítése, a volt gázgyári terület hasznosítása, a Mocsáros-dűlő beépítése, a körvasúti körút kiépítése a 10-es útig, illetve az észak-pesti M3-as autópályáig.
3. A belváros teljes rehabilitációja, a közterületek megújítása, a gépjárműforgalom csillapítása, végső célként kiszorítása.
4. Kelet-Pest szociális megújítása, benne Józsefváros és Kőbánya arculatának megváltoztatása, az Orczy-kert, a Népliget, a volt Hungexpo-vásárváros fejlesztése.
5. Dél-Pest, elsősorban Észak-Csepel úgynevezett technopolisszá alakítása, a Kopaszi-gát fejlesztése.
6. Buda központjának, elsősorban a Moszkva térnek és a közlekedési csomópontnak a rendezése.
7. A városkörnyéki térség, az agglomeráció és a főváros együttes regionális fejlesztése.
n
Tosics Iván márciusi bevezető előadásában azt mondta, jelenleg nincs pénz a középtávú programra, ám megfelelő politikai akarattal, összefogással, hosszú távú döntésekkel előteremthetők a források. A főváros arra számít, hogy az elképzeléseket a kormány beépíti a második Nemzeti fejlesztési tervbe, míg az Európai Unió más pályázatain csaknem egymilliárd euró elnyerését reméli. A budapestiek véleményét különféle formákban kikérik, ám az Új Budapest-terv kidolgozásával ellentétben mindezt az anyag elkészülte után teszik. Ígéretek szerint a vélemények egy részét beépítik majd véglegesítéskor, ám ezek a kijelölt területeket nyilván nem érinthetik majd. A napokban rendezték meg a Podmaniczky-program nyitott hetét, amelyen az érdeklődők mellett elsősorban a kerületeket várták. Hamarosan szakmai napokat tartanak, majd a kulcsszereplőkkel – kormányzati és regionális partnerekkel, a kis- és középvállalkozásokkal, nagy nemzetközi cégekkel, ingatlanfejlesztőkkel, civil szervezetekkel és várostervezőkkel – egyeztetnek a szervezők.
– Nagy valószínűséggel nem fog megvalósulni ez a terv, amely sajnos késve született, s a városvezetés tizenöt éves gyakorlatának mond ellent – jelentette ki lapunknak Lányi András, az ELTE Társadalomtudományi Kara településkutatási és humánökológiai szakának egyetemi docense. A Védegylet Növekedés vagy fejlődés című tanulmányának egyik szerzője szerint a várost mind ez idáig az esetleges beruházási érdekek irányították. – Mára kiderült: nem szabad növekedni, minőségi fejlődés kell. A Podmaniczky-program felvillantja az utóbbi lehetőségét, azonban nem jelöli ki a formákat és a szerkezetet, továbbá a terveket nem támasztják alá hatásvizsgálatok. A legfőbb gátló tényező, hogy hiányzik a partneri viszony a főváros és a kerületek, az önkormányzatok és az itt élők között – vélekedett Lányi András.
