Múmiapop Kijevből a királyi tévében

Az eurovíziós dalverseny Kijevből közvetített középdöntőjét és döntőjét, amely a magyar királyi tévén főműsoridőben azt volt hivatva bizonyítani, hogy rádöbbentek, Lagzi Lajcsin kívül is van popzenei élet, százezrekkel többen nézték Magyarországon, mintha ilyenkor valami középkategóriás filmet adtak volna. Adásonként úgy nyolcszázezren drukkoltak az ír toporgóst magyar legényessel vegyítő kamu-diszkó-pop formációnak, a Noxnak, amely, el kell ismerni, kimagaslott az ezüstkori dalfesztivál középdöntőjének mezőnyéből. Akkor is, ha az előttük versenyző, a stompos látványdobolást a nyolcvanas évek diszkóvilágával vegyítő románok füstje miatt Péter Szabó Szilviának el-el akadt a hangja. Ha emlékszünk még, a magyar döntő – amelyet szintén nagy garral harangozott be az MTV – hervasztóbbra sikeredett, mint egy péntek délutáni KISZ-gyűlés a hatvanas évek vége felé. Arról nem az ukránok tehettek, hogy a huszonöt fős mezőny nemigen múlta felül Lagzi Lajcsit, csak egy nagyon kicsit másképp volt ugyanolyan. A boldogult Kiss együttes, Michael Jackson vagy a Spice Girls klónjait hallgatva azt figyeltem, hány olyan dalra akadok, aminek hallatán nem rohannék, hogy sikítva, mosogatólétől csöpögő kézzel tekerjem arrébb a rádiót. Lehet, hogy akadt olyan másfél? Ezen aztán nem segítettek se pávatollas rabszolgák, se üstdobot verő énekesek, se a cirkuszi sztriptíz, se boás, űrhajós ruhát viselő transzvesztiták. Megereszkedett dekoltázsok meg végképp nem. A három magyar műsorvezető, Demcsák Zsuzsa, Fáber András és Szántó Dávid se dobták fel túl sok szellemes megjegyzéssel a hangulatot, de legalább mindig pont akkor volt véleményük, amikor ukrán kollégáik éppen bejelentettek valamit. Így már sosem tudjuk meg, ők voltak-e, akik hosszú-hosszú percekre a Nox hatása alá kerültek, vagy az ukrán műsorvezető, akinek partnernőjén láthatólag nem akart bosszút állni a stylistja, mint szegény Görög Zitán a Megasztárban. A dalok közt miniklipek voltak láthatók, amelyek az előadók hazáját igyekeztek bemutatni. Ez azért fontos, mert hosszú évek után a hivatalos kommunikáció szerint azért indultunk újra a múmiapopmezőnyben, hogy hazánkat – a műsort ki tudja, mi okból állítólag néző – százmilliók előtt népszerűsítsük. Hát én nem tudtam rájönni, hogy melyik lehetett a mi klipünk. A középdöntőből egyébként a Nox megérdemelten jutott a döntőbe, ahol aztán – az internetes szavazás és a bukmékerek prognózisai ellenére – csupán a tizenkettedik helyen végeztek. Péter Szabó Szilvia szerint azért, mert az sms-szavazás során a szomszédos országok egymás versenyzőire voksoltak. Mi meg a helyi siker ellenére kimaradtunk a szórásból.
(Eurovíziós dalverseny 2005, MTV, május 19., 20.55, május 21., 21.00.)