A német gazdasági élet határozott lépésekkel igyekszik védeni saját érdekeit. Ugyanakkor elítélendőnek tartja azt a jelenséget, hogy a külföldről behozott munkavállalók nyomorúságos körülmények között dolgozzanak, keressék kenyerüket. A feketemunka feltartóztatása az EU-bővítés óta az illetékes szervek számára egyre szövevényesebb feladatot jelent, a szervezett bűnözés hálózatában kénytelenek fényt deríteni a manipulációkra. Gerhard Schröder kancellár tarthatatlannak minősítette, hogy a volt szocialista országokból illegálisan érkező munkaerő tovább fokozza a hazai piac feszült helyzetét, a munkanélküliséget, a társadalombiztosítás problémáit. A feketemunkát megakadályozó törvény betartása elsődleges feladattá vált, és arra kötelezi az adóhivatalokat, a vámhatóságot és a rendőrséget, hogy határozottan lépjen fel a kihágások ellen. Az ilyen akciók egyik fejezetének számított az április 26 -án SoKo Bunda név alatt lefolytatott razzia a húsiparban dolgozó magyar munkások helyzetének átvilágítására. Több tartományban – Bajorországban, Baden-Württembergben, Hessenben, Észak-Rajna-Vesztfáliában – hétszáz főnyi csoport százharmincnégy objektumot ellenőrzött. Barbara Hendricks, a szövetségi pénzügyminisztérium államtitkára a tárca hivatalosan kiadott közleményében így fogalmazott: „Öt személyt letartóztattak, kettőt őrizetbe vettek, azzal vádolva őket, hogy iparszerűen és szervezetten űzött bűntettet követtek el; ezerötszáz magyar munkást csempésztek be az országba és itt éhbérért dolgoztatják őket!”
„A Kelet-Európából érkező szorgalmas emberek, akiknek sem a vámhatóság, sem a szakszervezetek nem tesznek szemrehányást, a bőséges kereseti lehetőség reményében érkeznek Németországba – kommentálja a Frankfurter Allgemeine Zeitung az ellenőrök akciójának hátterét. – A valóságban azonban a kényszermunka áldozatává válnak. Erről alig lehet kapni tőlük felvilágosítást, mert szerződéseikben hallgatásra kötelezték magukat, azonnali elbocsátás fenyegeti őket, és természetesen a várt fizetésről sem akarnak lemondani.” A televízió ismételten beszámolt azokról a nyomorúságos viszonyokról, amelyek között az illegálisan munkához jutott emberek élnek. Nem ritka eset, hogy harminc személy lakik egy százhúsz négyzetméteres lakásban, tábori ágyakon töltve az éjszakákat. Fizetésük havi nyolcszáz euróra rúg, ami négyeurós órabérnek felel meg, messze elmarad tehát a német munkavállalók fizetésétől. Az őket becsempésző bűnözők illetéket követelnek tőlük, felszámítják nekik az „utazási költségeket”. Az így létrejött dömpingbérek fokozódó nyomást gyakorolnak a vágóhidak német alkalmazottaira. A legnagyobb agrárterülettel rendelkező Alsó-Szászország tartományban hatezer munkanélküli hentest tartanak nyilván. Az embercsempészek ugyanakkor luxuskocsikon, felfegyverzett őröktől kísérve ellenőrzik a vágóhidakon elhelyezett feketemunkásokat.
Mindezek ismeretében természetesen az ellenőrző szervek tagjai is fegyveres biztosítással végzik munkájukat. A magyar sajtó több lapjának szalagcíme – „Magyar vállalkozások német célkeresztben”, „Német kommandó a magyarok ellen” – és az abból levont tanulság – „Németország újabb kommandóakcióval próbálja kiűzni piacáról az ott dolgozó magyar cégeket” – érthetetlen csodálkozást váltott ki az illetékes német szerveknél, a magyar diplomácia németországi képviseleteinek egyetlen kirendeltsége – Berlin, Bonn, München – sem észlelt magyarellenes kampányt. Heinz Michael Horst, az akció koordinálásáért felelős kölni hivatal szóvivője utalt arra, hogy hasonló méretű razziákra többször került sor, így török, román, lengyel, sőt az olasz maffia szervezeteivel szemben is. Váratlan magyarázattal szolgált a SoKo Bunda név használatára. A „bunda” nem a csalás lehetőségére utal, hanem az előzetes nyomozás során előtérbe került egyik magyar személy foglalkozásából (szűcs?) levezetett szőrmekabát elnevezés átvétele. A SoKo Bunda-akciót több hónapos előzetes megfigyelés vezette be. A különböző forrásokból származó adatok eredményezték azután a valóban nagy méretű razziát. Az ennek során szerzett információk feldolgozásával kilenc államügyészség foglalkozik. A szakértők véleménye: a gazdasági bűnözés egyik legnagyobb ügyére derülhet fény, a szervezett bűnözők százmillió eurós forgalmat bonyolítottak le; az adócsalás méretei egyenlőre átláthatatlanok.
Az EU szolgáltatási előírásai, a megbízási szerződések és az illegális munkavállalás meglehetősen zavarossá tették a képet. A keleti bővítés óta korlátozott szolgáltatási mozgásszabadság lépett érvénybe. A szabályok szerint magyar cégek szerződést köthetnek német vállalatokkal egy bizonyos feladat elvégzésére, és a munkát saját alkalmazottaikkal végeztethetik el, akiket a magyar tarifa szerint fizetnek, és akik adó- és társadalombiztosítási kötelezettségeiknek Magyarországon tesznek eleget. Ha mindezt a magyar munkavállaló az esetleges razzia során nem tudja megfelelően igazolni, akkor az ellenőr – minden rosszindulat nélkül – illegálisan foglalkoztatott személynek minősítheti, és ez a tényállás könnyen bűnvádi eljáráshoz vezethet.
A nyomozás további célja kideríteni, hogy a Németországban vállalati szerződést kötött magyar cég valóban létezik-e, folytat-e termelőmunkát, vagy csak postafiók-vállalkozás, és kizárólag munkaerő-közvetítéssel foglalkozik. A Welt am Sonntag legutóbb egy magyar munkás nyilatkozatát közölte: „A kiküldő vállalatok nagy része odahaza nem nevezhető termelőcégnek, amely munkát adhatna nekünk. A magyar hatóságok a látszatvállalkozások egész szövevényének adtak igazolást arról, hogy jogosultak munkavállalókat küldeni külföldre!”
A német fél igyekszik minden felelősséget elhárítani magáról. A magyar partnerrel kötött szerződés alapján abból indul ki, hogy az eleget tesz az előírásoknak és a magával hozott munkaerő munkavállalási engedélyét a szabályoknak megfelelően szerezte be. A német szakszervezetek azt hánytorgatják fel több vágóhíd vezetésének, hogy még a létszámát sem ismeri a foglalkoztatott külföldi munkásoknak. A legújabb felmérések szerint az alkalmazottak hatvan százaléka Kelet-Európából érkezett. Hasonló tendencia tapasztalható az építőiparban is.
A két foglalkozási ág példája jogosan gerjeszti a félelmet, hogy hamarosan számtalan más területen is hasonló helyzet alakulhat ki. Németországban jövőre parlamenti választások lesznek, a szociáldemokrata–zöldek-kormány aligha számíthat arra, hogy hatalmon marad. A Schröder-kabinet szerény esélyei tovább csökkennek, ha nem sikerül úrrá lenni a gazdasági recesszión és gátat vetni a munkanélküliségnek. Az illegálisan ott dolgozó külföldiek ugyancsak foglalkoztatják a közvéleményt. A kancellár tehát pragmatikus meggondolásból szorgalmazza a külföldi feketemunka felszámolását – függetlenül attól, melyik kelet-európai ország állampolgárait érintik az intézkedések.
Érthetetlen szigor. Nyilvánvaló, hogy a minket ért támadás a több mint ötmilliós németországi munkanélküliség nyomán kialakult kritikus helyzet eredménye – nyilatkozta lapunknak a SoKo Bunda-akcióban érintett Tóth Kft. tulajdonosa. Tóth Boldizsár szerint teljesen alaptalanok a német lapokban megjelent hírek, ugyanis cége normális körülményeket és a német munkavállalókénál magasabb bért biztosít dolgozóinak. Ezt szemléltetve elmondta: a munkavállalók óránként nettó 8 eurót keresnek, vagyis bruttó 13-14 eurót, emellett pedig kétágyas, rendezett szobákban laknak. Felhívta a figyelmet arra, hogy a társaság teljesen szabályosan, az államközi szerződéseket betartva dolgoztat. Ezt a tevékenység elkezdésekor a magyar és a német hatóságok egyaránt ellenőrizték. – Ezért teljesen érthetetlen ez a bánásmód – mondta Tóth Boldizsár, aki a magyar hatóságoktól azt a tájékoztatást kapta, hogy diplomáciai úton semmit nem tudnak tenni. Tudomása szerint a már tavaly elindított akciósorozatban érintett 25 cég közül öt esetében az eljárást érdemleges megállapítás nélkül szüntették meg, míg a több esetében még mindig nincs vádemelés. Ugyanakkor erősen kifogásolható, hogy a német hatósági fellépések e cégeknek csak tavaly mintegy 350 millió forintos kárt okoztak. Ezért a társaság azt fontolgatja, hogy a többi érintett céggel együtt a német bírósághoz fordul, mivel a helyi hatóságok olyan szabályok betartását kérik, melyek nem alkalmazhatók a hatályos államközi egyezmények keretében. (D. Z.)
