A Magyar Nemzet június 11-i számában olvasom Szajlai Csaba írását. Ennek címe: Kikerülhetetlen az egykulcsos adórendszer. Ez ugyanis a szerző szerint növeli a hazai fogyasztást, alkalmas a költségvetés támogatására, és csökkenti a bürokráciát. Nem derül ki az írásból, hogy kiknek a fogyasztását növeli – nyilvánvaló, hogy a magas jövedelmű, de viszonylag kevesebb adót fizetőkét. Ez lehetővé teszi a költségvetés támogatását – amit természetesen jobban kell támogatni, ha kevesebb adó folyik be? A bürokráciát csökkenti? Valóban, amikor az adóívemet kitöltöm, kevesebb kivonási és összeadási műveletet kell végeznem. Óhatatlanul felvetődik bennem a címbeli kérdés: kiknek jó az egykulcsos adórendszer?
A válaszom teljesen nyilvánvaló és egyértelmű: elsősorban a gazdagoknak, a magas jövedelműeknek lenne nagyon jó. Mérhetetlenül igazságtalan, a kiskeresetűeket sújtja egy egysávos rendszer, mert a magas jövedelműek is csak ugyanolyan arányban adóznak, mint a jóval szegényebbek. Szerintem nem egysávos, hanem soksávos rendszerre van szükség, amelyikben a mamutjövedelmek felső részét 45-50 vagy magasabb százalékú adó terheli. Mint egyes skandináv országokban.
Ha a gazdagok kevesebb adót fizetnek, akkor azt az államnak valahonnan pótolnia kell. A legegyszerűbb az alapvető szükségleti cikkek: élelmiszerek, közlekedés, energia azonos arányú megadóztatása. Igaz, a kis energiafogyasztású háztartások kapnak valamelyes visszatérítést. De vajon ez nem jelent-e bürokratikus intézkedéseket? Vagy netán bevezetnék a kettős árrendszert: olcsóbb tejet és kenyeret a szegényeknek, nagycsaládosoknak, esetleg a jegyrendszert?
A szerző fő érve, hogy egy ilyen adórendszer jobban csábítaná a külföldi befektetőket. Milyen áron? A munkavállalók elnyomorodásának fokozása révén? Felvetődik bennem az a gonosz kérdés, hogy miért támogatja az összes párt az egysávú adórendszert. Számomra nyilvánvaló ennek az oka: a kormányzati és ellenzéki képviselők legnagyobb része anyagi helyzete miatt jobban járna egy ilyen rendszerben.
Dr. György Lajos
Budapest
Szeretném leszögezni: nem vagyok az egykulcsos adórendszer pártján, elsősorban azért, mert az Európai Unió fejlettebbik részén, vagyis Nyugat-Európában ilyen forma nem létezik, ám a szomszédos országok (Szlovákia és Románia) tapasztalatai bizony azt mutatják: jól működik a konstrukció. Való igaz: a legfőbb érv mellette az, hogy a leegyszerűsített adótábla csábítja a külföldi vállalatok idetelepedését. Magyarországnak pedig szüksége van a működő tőkére: ugyanis ebből finanszírozható a magas államháztartási hiány, másrészt szükség van az új munkahelyekre is.
Természetesen nem olyan állásokra gondolunk, ahol kizsákmányolják a dolgozókat. Utóbbi azonban nem adóügyi, hanem munkaügyi kérdés. Maradjunk annyiban: radikális adóreform nélkül nem megy. Ugyanakkor a kérdés a szabadon megválasztott politikusok kezében van. Így megy ez. Egy többpárti demokráciában is.
Szajlai Csaba

A Pride-hatás