Ausztriát 1945 márciusának végén egyszerre szabadította fel és szállta meg a „négy elefánt” – ahogyan akkoriban nevezték a szövetségeseket. A francia, brit, amerikai és szovjet győztesek „Hitler bűnös országát” négy megszállási övezetre osztották, s a nagyvárosokat is ekképpen darabolták fel. Aki például Bécs vagy Linz szovjet részéből akart az amerikaiba menni, annak igen szigorú ellenőrzési procedúrán kellett átesnie, hogy akár a szomszédos utcába eljusson. Az ellenőrzés költségeit természetesen maguknak az ellenőrzötteknek kellett állniuk. A megszállás első időszakában különösen a városokban virágzott fel egy sajátos árnyékgazdaság, amelyet a szövetségesek hol razziákkal nehezítettek, hol pedig hallgatásukkal támogattak. A háború után négy évvel megkezdődött a fellendülés, amelyből a „négy elefánt” is kivette részét, 1953-ra már egyenesen „gazdasági csodáról” lehetett beszélni. A hidegháború alatt Salzburgnak például több bevétele volt a különböző titkosszolgálatokból, mint az idegenforgalomból. A szövetséges ellenőrző bizottság harapófogója egyre engedett szorításából, egészen addig, amíg a fővárosban találkozó szuperhatalmak 1953-ban úgy döntöttek, lebontják a városokon és magán az országon belüli határvonalakat – nem úgy, mint a stratégiailag más helyzetű Berlinben. Az osztrákok függetlenségét végül az 1955. május 15-én aláírt államszerződés az „örökkévaló semlegesség” fogalmával garantálta, s október végére a szövetségesek a Szovjetunióval az élen végleg kivonultak Ausztriából.
Legalább olyan fontos volt az 1955-ös államszerződés az osztrákoknak, mint az Egyesült Államoknak az 1776-os Függetlenségi nyilatkozat – mondta Günter Bischof a minap a Magyar Tudományos Akadémián. A New Orleans-i történészprofesszor szerint a szerződés nemzetközi szempontból is kulcsfontosságú volt, ugyanis a négy nagyhatalom által megszállt Ausztria a hidegháborúban stratégiailag jelentős szerepet játszott – hangzott el a nemzetközi konferencián.
A nyugati szomszéd „aktív semlegessége” különösen fontos volt 1956-ban, amikor egy májusi határozat alapján szeptember végéig felszedték a magyar–osztrák határon húzódó aknazárat, s a forradalom alatt és után befogadták a magyar menekülteket. A visszatoloncolások pedig a magyar és a szovjet titkosszolgálat számlájára írható. Glatz Ferenc történészprofesszor szerint a szövetségesek 1955 végi kivonulása Ausztriából nem elhanyagolandó hatással bírt az '56-os magyar forradalmi hangulatra.
A Belvedere-kastélyban aláírt szerződés új korszakot nyitott meg az országban, amelynek köztársasági elnöke a legendás Karl Renner lett. Az ünnepek a függetlenség kikiáltásának napján megkezdődtek, ekkor több mint hatvanezer ujjongó ember vonult végig a fővárosban a szakadó esőben; s még ugyanabban az évben megnyitotta kapuit a várszínház és az operaház is.
origo.hu
A magyar vasút halálos napja: délig három végzetes ütközés történt
