Tisztelt Szerkesztőség!

Szabóné Varga Katalin művelődésszervező (Budapest): Körmendy Zsuzsanna a következő mondattal indítja a Magyar Nemzet június 14-i számában megjelent írását: „Remek címet választottak a tévések.” Úgy gondolom, remek írást közölt a lap az Egy politikai túlélőshow margójára címmel. Mióta van balszerencsém ismerni Gyurcsány urat, tapasztalataim azt mutatják, hogy a médiát rendkívüli erőbedobással és tőle, valamint csapatától szokatlan kreativitással használja népének félrevezetésére. Ezen én már nem lepődöm meg, már nem botránkozom meg, én már csak várok. Türelemmel. Még néhány hónapot. Bízom abban, hogy bármilyen szegény is hazánk, azért mindenki nem megvásárolható. Ahogy tovább olvastam a cikket, kezdtem elsápadni. Majd minden jó szándékom ellenére elfogott a düh. Amikor azt olvastam Körmendy Zsuzsanna cikkében, hogy Gyurcsány úr azt mondta egy szerbiai magyar lánynak „házon kívül”, a nagyra becsült televízió és nézői szeme láttára, még nagyobb baj, hogy füle hallatára is, hogy „Mindannyiunkat sokkolt a december 5-i népszavazás”, akkor az jutott eszembe, hogy egy rokkantnyugdíjas, egy pályakezdő munkanélküli, egy határainkon kívül rekesztett magyar ember esetleg (esetleg!) lehet cinikus. Szarkasztikus. De országunk miniszterelnöke…? A miniszterelnök úrnak ideje lenne tartósan „házon kívül” maradnia.

Domonkos István (Budapest): Egy felvidéki származású jó barátom nemrég szülőföldjén járt, és Rozsnyón is időzött egy kicsit. Örömmel újságolta, hogy a korábbi évtizedekben többször is ledöntött Kossuth-szobrot újból felállítva látta. Annál keservesebben szíven ütött a hír, amint a Magyar Nemzetben is olvashattuk (Meggyalázták Kossuth szobrát, jún. 7.), és amiről televízió-műsorokban is láttunk képeket, hogy szélsőséges szlovák nacionalista tüntetők gyűlölködő magyarellenes felvonulást tartottak a Kossuth-szobornál. A hajdani Hlinka-gárda egyenruhájára emlékeztető fekete ruhába öltözött fiatalok magyarságot gyalázó feliratú táblákkal ordítoztak, a magyarok által elhelyezett nemzetiszín szalagos koszorút és magát a szobrot is leköpdösték, ők maguk pedig fekete gyászszalagos koszorút helyeztek el. A hatóságok ezt a gyalázatos, gonosz indulatokkal terhes tüntetést nem akadályozták meg. Ismeretes, Trianon 85. évfordulója alkalmából nálunk is voltak megemlékezések. Természetes, hogy a haza példátlan megcsonkítását, százezrek hontalanná tételét, az úgynevezett Benes-dekrétumok igazságtalanságát nem lehet feledni, de a kétféle megemlékezés közé egyenlőségjelet nem lehet tenni. Mi arra emlékezünk június 4-én, hogy 1920-ban e napon kényszerítették ránk a békediktátumot, és veszteségeinket siratjuk. A rozsnyói szoborgyalázók pedig az igazságtalanul kirabolt magyarságot sovinizmussal vádolják. Jó lenne, ha megtanulnák, éppen Kossuth Lajos volt az, aki a magyarországi nemzetek föderális együttélésének volt az élharcosa, a nemzetiségek egyenrangúságának hirdetője.
n
Simon Istvánné (Budapest): Erősen remélem, hogy lapunk olvasói között nemigen akadnak olyanok, akik hisznek Gyurcsány miniszterelnök hetente a parlamentben előadott szónoklataiban. Ugyan már, ki hiszi el, hogy egy 60 éven felüli, nagymamakorú asszony, aki egyedül él, nyugdíja minimális, és saját unokái nevelésében már nincsen rá szükség, csupán passzióból vállal takarítást, gyermekfelügyeletet, ahelyett, hogy az időskor szépségeit élvezné? Azért megy el, s örül, ha talál neki való munkát, mivel az 50-60 ezer forintos nyugdíjából képtelen megélni, rezsijét és gyógyszerkiadásait fedezni (különösen akkor, ha az illető panellakásban lakik, ahol a téli fűtésszámla havonta legalább 20 000 forint). Hasonló okból vállal vidéken egy idős bácsi kertgondozást, fűnyírást, barkácsolást, mivel az ő szűkös életviteléhez is jól jön az ezekért kapott csekély összeg. Ugyan ki fogja mindezt ellenőrizni? Talán minden állampolgár mellé állítanak egy ellenőrt?

Dr. Legeza László tanár (Budapest): A homoszexuálisok szeretnék, hogy párkapcsolatukat családnak nevezzük, s ezáltal is emeljük a család rangjára (Magyar Nemzet, június 9.). Szándékuk azonban veszélyt jelent a család természeti rendjéből – a hívő emberek számára Isten akaratából – eredő, létét és szerepét évezredek alatt igazolt és bizonyított jelentésére, fogalmára. A maguk senkinek nem ajánlható, természetellenes életmódjuk felemelését szeretnék oly módon elérni, hogy a saját szintjükre próbálják lehúzni egy természetes s a társadalom, az emberek többsége és valamennyi gyermek számára évezredek óta elismerten legjobb közösségi formát, a családot. Félek tőle, hogy miközben ettől ők valóban csak felemelkedésüket várják, az így okozható rendetlenség, zavar mások céljaiba illeszkedik, ezért hallatszik hangjuk. Más szóval a másság mások eszközévé válik. Ha nem így van, akkor mi akadályozza meg a homoszexuális párokat, hogy párkapcsolatukra egy másik szót kreáljanak, a „család” szó ráerőltetése helyett? Az alma maradjon alma, a körte pedig körte.