Újra kell építeni a bizalmat

Mennyiben üzenetértékű, hogy hét végén önt, a Fidesz gazdasági kabinetvezetőjét választották meg a párt egyik alelnökének? Várható-e, hogy a párt mondanivalója némiképp változik a következő hónapokban?
– Az új feladatom két részből áll: egyrészt a Fidesz készülő gazdasági programját kell összefognom, másrészt pedig a párt elnökségi ülésein közgazdászként kell segítséget nyújtanom a szakterületemet érintő kérdésekben. A választások közeledtével egyre több olyan témával kell foglalkoznia a Fidesznek, amely nemcsak a jelenlegi, de a 2006-tól esedékes ciklust is érinti. Nyilvánvaló, hogy ha a kormány most bármilyen intézkedésről dönt, az már jelentősen befolyásolja a következő éveket is.
– Ha már a választásokat említette: egyre többször merül fel a kérdés, egyedül vagy pedig az önöktől egyre inkább eltávolodó MDF-fel közösen kívánnak indulni a 2006-os országgyűlési választáson?
– Ebben a kérdésben a Fidesz még nem hozott végleges döntést. Személyes véleményem ugyanakkor az, hogy a polgári oldal érdekeit szolgálja, ha a Magyar Demokrata Fórumnak jövő májusban sikerül átlépnie az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Ha ez nem történik meg, és az MDF csak néhány százaléknyi eredményt ér el, akkor szavazatokat veszítünk. Az MDF érdeke is az, hogy minél előbb megerősödjön. Sajnálatosnak tartom ugyanakkor, hogy ezt az erősödést az MDF éppen a Fidesz rovására kívánja elérni. A közelmúlt történései abba az irányba mutatnak, hogy az MDF egyedül kíván indulni a választásokon. Ha ez valóban így lesz, akkor a Fidesznek segítenie kell az MDF-et abban, hogy eredményesen tudja megerősíteni szavazóbázisát. Bízom azonban abban is, hogy az MDF vezetői a hátralévő időben reálisan fel tudják mérni, milyen esélyekkel rendelkeznek, és ennek ismeretében hozzák meg az együttműködést érintő döntést.
– Amennyiben a jövő évi választásokat megnyerik, úgy az önök által most meghirdetett adócsökkentési és munkahely-teremtési programjuk teljesítéséhez azonnal hozzáfognak?
– Nyilvánvalóan az első lépésünk az akkori nemzetközi és hazai gazdasági helyzet felmérése kell legyen, s csak ezek után lehet elkezdeni a program végrehajtását. A jelenlegi helyzet az általunk benyújtott intézkedéscsomag mielőbbi teljesítését indokolja, ám azt sem tartom kizártnak, hogy a javaslatsort az elkövetkező hónapok eseményei még módosíthatják.
– Orbán Viktor a Világgazdaság című napilapnak néhány nappal ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy hétszázalékos gazdasági növekedésnél kisebb célt nem érdemes kitűzni. A magyar gazdaság bővülésének idei lassulása és az első negyedéves 2,9 százalékos GDP-adat ismeretében nem irreális ez az elképzelés?
– Nem egyik napról a másikra, de lehetséges. Gondoljunk csak Írország példájára, ahol az aktív kormányzati gazdaságpolitika folyamatosan nyolc százalék fölötti növekedést indukált a kilencvenes évek második felében. A Fidesz kormányzása alatt, 2000 elején a gazdasági növekedés mértéke elérte a 6,6 százalékot, annak ellenére, hogy a ciklus alatt a nemzetközi gazdasági klíma igen csak fagyos volt. Tehát nem teljesíthetetlen a hétszázalékos bővülés sem, ehhez azonban mielőbb rendbe kell tenni az államháztartás kaotikus helyzetét, abba kell hagyni a hiányt virtuálisan csökkentő „kreatív” könyvelési trükköket, helyre kell állítani a magyar gazdaságirányítás hitelességét, azaz újra fel kell építeni a kormányzat iránti bizalmat. További, el nem odázható feladatot jelent Magyarország versenyképességének javítása, amit elsősorban radikális adócsökkentéssel lehet elérni. Ezeket a feladatokat maradéktalanul el kell végezni, ha azt akarjuk, hogy a gazdasági növekedés lényegesen felgyorsuljon. A bővülés pontos ütemét illetően most nem szívesen mondanék konkrét számot, hiszen a növekedésünk lehetőségei a külső és belső feltételektől egyaránt függnek.
– Nyilatkozataikban önök gyakran hivatkoznak az Európai Bizottság, a nemzetközi befektetőházak és hitelminősítő intézetek hazánkat illető figyelmeztetéseire. Valóban ez lenne a magyar gazdaság egyik legégetőbb problémája?
– Az Európai Bizottság és a nemzetközi hitelminősítők jelentéseire éppen amiatt hívtuk fel a kormány figyelmét, mert a magyar gazdaság állapotát illetően a kormánypártok és az ellenzék között éles nézetkülönbség van. Ha a kabinet nem hallgatja meg politikai okokból azokat az észrevételeket, amelyeket a Fidesz gazdaságpolitikusai mondanak, akkor legalább a magyar gazdaság helyzetéről szóló független nemzetközi jelentéseket vegyék figyelembe. Ezek pedig egyáltalán nem festenek rózsás képet hazánk kilátásairól. Magyarország besorolását az idén a világ legnagyobb hitelminősítő intézetei rontották le. A kormányzati sikerpropaganda arról sem szól, hogy a folyamatos túlköltekezés miatt az Európai Bizottság hazánk ellen úgynevezett túlzottdeficit-eljárást indított. Ugyanezekre a gondokra a Világbank és számos nemzetközi befektetőház is felhívta a kormány figyelmét. Nem tudom, hogy minek kell még történnie ahhoz, hogy a Gyurcsány-kormány végre szembenézzen a gazdaság valós problémáival. Azt pedig egyenesen felháborítónak tartom, ahogyan a hazánk számára kedvezőtlen döntéseket, így például a május végén bekövetkezett leminősítésünket a Pénzügyminisztérium pozitív hírként próbálja a közvélemény felé „eladni”.
– Ezzel a témával foglalkozik a Financial Times hétfői száma is. A lap szerint csakis költségvetési manőverekkel tartható az idei magyarországi hiánycél, ám ezzel a kormány „ütött-kopott hitelessége” csak még jobban megtépázódik, a deficit pedig nem csökken. Mi lehet annak az eredménye, ha a kormány továbbra sem tud javítani hitelességén és nemzetközi megítélésén?
– Ezek a trükközések csak kárt okoznak. Egy nemzetközi elemző intézet már tavasszal azt írta, hogy a magyar kormány nem ad hiteles képet az államháztartásról. Ez azért elkeserítő, mert egy ilyen jelentés nagyon sokat árt az országnak, hiszen az államadósságunkat szinte teljes mértékben külföldről finanszírozzuk, s a magyar tőzsde forgalmának nyolcvan százalékát szintén külföldiek bonyolítják le. Alapvető fontosságú tehát, hogy egy külföldi befektető pozitív képet kapjon hazánkról és gazdaságpolitikánkról. Ha megítélésünk romlik, azzal az egész magyar gazdaság teljesítménye is romlik. A drágább kölcsönök magasabb kamatokat, drágább törlesztőrészleteket, azaz megnövekedett közterheket jelentenek. Az állampolgároknak kevesebb pénz marad a zsebében.
– Gyurcsány Ferenc és akkori pénzügyminisztere, Draskovics Tibor még januárban hirdette meg a széles körű adóreformot, azóta azonban nem sok konkrétum látott napvilágot, sőt, egyre nagyobb a zűrzavar. Ezen a héten épp az iparűzési adó körüli hercehurca váltotta ki az indulatokat, hiszen a miniszterelnök kedden azt közölte, hogy – a korábbi pénzügyminiszteri nyilatkozatokkal ellentétben – soha nem is volt szó ennek az adónak az eltörléséről. Meddig húzódhat ön szerint még az adórendszer megreformálásának ügye?
– Az adóreform kormányzati kezelése egyre inkább egy bohózatra kezd hasonlítani. Januárban óriási csinnadrattával indult meg az adórendszer átalakításának kommunikációja, amelyre a kormány külön adóreform-bizottságot hozott létre. Márciusra kiderült, semmilyen érdemi változás nem történik, ami nem is volt meglepő, hiszen a kormány előre meghatározta, hogy az adókból nem folyhat be kevesebb bevétel. A bizottsággal aztán nem is foglalkozott érdemben senki, sőt, a miniszterelnök később lesajnálóan nyilatkozott a testület munkájáról. Ez nem az adóreform-bizottságot minősíti, sokkal inkább azokat a kormányzati elvárásokat, amelyeket a testülettel szemben követelményként megfogalmazódtak. Most megint hasonló a helyzet: a néhány héttel ezelőtti lendületesnek szánt bejelentések után egyértelmű visszalépés látható. Már nincs szó az iparűzési adó eltörléséről, a járulékrendszer átalakításáról, a reformok – úgy tűnik – csak az áfára korlátozódnak, ám még itt sem tudjuk, hogy milyen mértékben. Megítélésem szerint érdemi változás most sem fog történni, így a közeljövőben nem számíthatunk a magyar gazdaság versenyképességének javulására sem. Ha viszont nem nő a versenyképességünk, nem lesznek új beruházások és új munkahelyek sem.
– Valami azért mégis változik. Az például már ismert, hogy az egyszerűsített vállalkozási adó mértékét a jelenlegi 15-ről 21 százalékra emelné a kormány. Mennyiben tudja ez az adóbevétel enyhíteni az egyre nagyobb hiánnyal küzdő államháztartás helyzetét?
– Mulatságosnak, egyszersmind szomorúnak tartom az eva felemelésének kormányzati tervét. Volt egy jó ötlet, amelyre született egy viszonylag gyenge szabályozás. A kiskapuk bezárásának szándékával azonban a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik, olyan szintű lesz ugyanis ez az adóelvonás, hogy senkinek nem éri meg ezt az adózási fajtát választania. Joggal merül fel a kérdés: miért kellett akkor bevezetni az evát, s miért kellett megharcolni a létjogosultságáért Brüsszelben? Az evát eddig mintegy százezer vállalkozó választotta, a kormánynak pedig nem az a dolga, hogy megbüntesse a tisztességesen adózókat. A színlelt szerződések feltárását folytassa le az adóhivatal, ennek vizsgálata ugyanis az APEH hatáskörébe tartozik.
– Hétfőn Gyurcsány Ferenc parlamenti felszólalásában ismét megvádolta önöket azzal, hogy csak az államkassza bevételeit kívánják csökkenteni, ehhez azonban a kiadások csökkentésére is szükség van.
– Egyre inkább úgy tűnik, süket füleknek beszéltünk, amikor ismertettük az adócsökkentést és munkahelyteremtést célzó javaslatainkat. Még februárban letettük az asztalra adócsökkentő csomagunkat, amely a vállalkozói forrásokat bővítő javaslatokból, valamint a családokat és nyugdíjasokat érintő csomagból áll. Áprilisban úgy tűnt, néhány javaslatunkat a kormány is át kívánja venni, ám aztán jött a hideg zuhany: a parlament szocialista–szabad demokrata többsége még napirendre sem volt hajlandó tűzni azokat. Ha a miniszterelnök mégis újfent hiányolja, az adócsökkentő törvényjavaslatot akár a jövő héten napirendre szavazhatja a parlament.
– A hazai gazdaságkutató intézetek részvételével lezajlott e heti konferencián Széles Gábor, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke azt közölte, hogy az eladósodásunk éves szinten mért 8-9 százalékos növekedési üteme a latin-amerikai országokéhoz hasonlít. Mennyiben ért egyet ezzel az igencsak riasztó megállapítással?
– Tény, hogy a kormányváltás óta az államadósságunk mértéke több mint 4100 milliárd forinttal nőtt. Az idei év első négy hónapjában havonta több mint kétszázmilliárd forinttal nőtt az adósságállomány. 2006 után ez a pálya várhatóan még rosszabb lesz, a kormány által preferált PPP-programok, azaz az állami beruházások magántőkéből történő megvalósításai ugyanis tovább szűkítik az elkövetkező évek mozgásterét. Számításaink szerint 2007-től a most megkötendő szerződések törlesztéseinek terhe eléri az évi százmilliárd forintot. Ez azt is jelenti, hogy az adósságtörlesztés miatt nem marad pénz arra, hogy komoly gazdaságösztönző programok indulhassanak el az országban. A Fidesz olyan programon dolgozik, amely egy ilyen kényszerpályán lévő állammal is eredményeket tud felmutatni a jövőben.