A sikertelenség prófétái

A véres londoni merényletek előtti napon nézem a BBC World angol televíziós csatorna tudósítóját, amint Szingapúr égbe szökő felhőkarcolóinak tövéből közvetíti a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szavazási procedúráját, és látom a londoni Trafalgar Square-en összegyűlt tömeget, amint izgalommal várja, vajon mely város nyeri a 2012-es nyári olimpiai játékok rendezési jogát.
Nézem, és összeszorul a szívem. Hiszen magyar tudósító is állhatna a szingapúri felhőkarcolók árnyékában, és a budapesti Hősök terén összegyűlt magyarok is leshetnék remegve a bizottság döntését.
Annak idején Orbán Viktor magasra merte emelni tekintetét, amikor bejelentette, hazánk is pályázni fog ennek az olimpiának a megrendezési jogáért. Útját állta azonban a szocialista-liberális rosszindulat és irigység, az országot sárba tipró törpegondolkodás, amely mára teljes egészében átjárja és meghatározza a hazai közéletet.
„A sikertelenség hamis prófétái járják az országot” – jelenti ki szégyentelenül Gyurcsány Ferenc, pedig elég lenne csak a képernyőre pillantani, hogy bárki összevethesse az igazi gazdasági siker szimbólumaként égbe nyúló szingapúri felhőkarcolók sziluettjeit a magyar főváros kátyúbetömködő szemléletével.
Hogyan lehetséges az, hogy gazdasági sikerként lehet eladni azt, ami nem egyéb, mint fiskális ügyeskedés, kötelező kormányzati és államigazgatási feladat. Hogyan sikerült Gyurcsány Ferencnek az ellenzéket belerángatni abba a vitába, hogy a legnagyobb ellenzéki párt égbe nyúló vágyait felcserélte a kátyútömködők szemléletével, és leállt arról számháborút folytatni, hogy az a törpe, amivé az országot sikerült változtatni, harminc vagy harminckettő és fél centi magas?
Miért nem rántja le a szociális-liberális kormányzat igen rosszul előadott, de a rendelkezésére álló teljes kommunikációs arzenál erejével támogatott bűvész trükkjeiről a leplet az ellenzék? Hiszen napjaink magyar gazdasági teljesítménye nem egyéb, mint trükk a számokkal.
Nem arról kellene vitázni, hogy a cilinderből előrántott nyúl sovány-e vagy kövér, hanem arról, hogy miként vágta vissza a szociális-liberális kormányzat a magyar vágyak hattyúszárnyait, miként buktatta a kormánykoalíció a felemelkedés össznépi vágyát vissza a sárba.
Ha daruk ezrei forogva építenék a szingapúrihoz hasonló felhőkarcolókat a magyar fővárosban és vidéken, akkor megemelném a kalapom a magyar gazdaság teljesítménye előtt, ha nem a koszban vergődne, hanem szépülne az ország, akkor azt mondanám, érdemes a magyar gazdaságról vitát folytatni, akkor a miniszterelnök bátran vállalhatná a megmérettetést az ellenzék vezérével, de a jelenlegi teljesítményével inkább el kellene bújnia a közvélemény elől.
Sajnos az ellenzék is hibás abban, hogy Gyurcsány bűvész és Kóka segédje akadálytalanul folytathatja szemfényvesztő trükkjeit az Országgyűlésnek nevezett varietében A Propaganda és valóság a magyar gazdaságban címmel előadott show-műsor jól szemléltette, hogy az ellenzék beült nézőnek a parlamentbe, sőt felment a színpadra, hogy a mester észrevétlenül kilophassa fejükből a gondolatot, és azt a magáéként használja fel.
Kóka cilinderéből olyan számok kerülnek elő, hogy az államháztartás hiánya az idén a bruttó hazai termék 3,6 százaléka lesz, ami közelít a maastrichti kritériumként meghatározott 3 százalékhoz. Ez a szám az úgynevezett ESA-módszertan alapján jön ki, amely a magánnyugdíjpénztárak bevételeinek és kiadásainak figyelembevételével számol, azaz szebb képet fest a valóságnál. Igaz, az EU magyar kérésre elfogadta ezt a számolási módszert, amely nem egyéb kozmetikázási trükknél. Csak jelzem, hogy mindössze három tagország kérte a nyugdíjreform okozta veszteség beszámítását, a többi e nélkül is sokkal jobb mutatókkal rendelkezik, mint mi.
És figyeljék a bűvész szövegét: „Nem a legolcsóbb ország, hanem a legjobb ár-érték arányú ország akarunk lenni. Ezzel pedig a legnagyobb hozzáadott értékű termelés meghonosítása a cél.” Magyarul: csak a számat figyeljék, ne a kezemet, mert csalok!
Az igazság, hogy a szociális-liberális kormányzat azt a neoliberális gazdaságpolitikát követi, amely már tönkretette Franciaországot és Németországot, és amely miatt az Európai Unió is csak vergődik, így bukása minden bűvészkedés ellenére elkerülhetetlen.
Az igazi teljesítmény az lett volna, ha a magával oly elégedett kormánykoalíció felvállalja az olimpia előkészületeit, mert akkor valóban stadionokat, a hozzájuk vezető utakat, hidakat, a stadionokat kiszolgáló létesítményeket, a sportolók és kísérőik elhelyezésére új várost kellett volna létrehozni, azaz valóban mozgásba, lendületbe lehetett volna az országot hozni. Erről azonban szó sincs.
Maga Gyurcsány is jól tudja, hogy részéről csak jól eladott bűvésztrükkről van szó, ezért, hogy biztosra mehessen a jövő évi választásokon, a baloldalt kiszolgáló sajtó munkásai segítségével teljes össztüzet zúdított Orbán Viktorra. Bolgár György már ötödször írja le: „azt akarjátok, hogy Orbán visszajöjjön?” Mintha az ellenzék vezére mumus lenne. Friderikusz is csak Orbánnal szemben meri kiereszteni mű tigriskörmeit. Vajon az Orbánét jóval meghaladó Gyurcsány-vagyon gyarapodásáról is ilyen bátran merné kérdezni a jelenleg fungáló miniszterelnököt. Ugyan!
Azt mondom: magyarok, vigyázó szemetek ezúttal Londonra vessétek! Lássátok, mire képes egy nép, ha a közös érdek mentén összefog. Igenis lehet nagyot akarni, igenis lehet felemelt fejjel, tiszta szívvel nagyobb jólétre vágyni! Ne higgyetek a szocialista-liberális koalíciónak, mert ők nem a ti érdekeiteket akarják. Ők a számok ketrecébe akarnak zárni benneteket, miközben a multik érdekeit lesik.
Az ellenzék meg igenis legyen a sikertelenség profétája, mutassa fel, hogy a szemfényvesztés helyet valóban lehet sikeres országot is építeni!