Az eldugott hír

Amikor az ájtatos Gyurcsány, az alázatos Hiller, az önmegsemmisítő Lendvai hármas műfelháborodásukban egymást túllicitálva szidalmazták Orbán Viktor – történelmi tapasztalatokon nyugvó – kijelentését a dicstelen baloldalról, akkor egy kis hírecskében arról értesülhettünk, hogy az év első öt hónapjában 39 400 kisbaba született. Eddig az öröm, aztán a hideg zuhany, hogy a születések számával szemben 59 700 haláleset áll. Ez további drámai fogyást jelent, és a bevándorlásnak köszönhető, hogy a lakosság a fentieknél kisebb mértékben, csak 12 000 fővel csökkent. „Csak.” Nem kell a nemzetre a baloldalnak mindig látványosan rárontania, amint Rákosi vagy Kun Béla tette. Ahogyan a nemzetstratégiai kérdéseket kezelik a baloldali kormányok, illetve, ahogy nem kezelik, mert nincs nekik, az is felér egy „rárontással”. Szégyenletes, mondhatni, a legmegvetendőbb magatartást a balkormányok a nemzetfogyás és a népesedéspolitika terén folytatják. Lezüllesztve a kabaré, illetve a gusztustalan célzások és viccek szintjére a magyar nemzet egyik legégetőbb kérdését. Milyen nemű legyen a harmadik gyerek? Ellenezzük az abortuszt, vagy pártoljuk, akarjuk-e fogyatékossal járatni a gyermekünket egy osztályba? Kell-e papír az együtt éléshez? Miért nincsenek roma bemondók a tévében?
Csupa üres pótcselekvés, alibigyártás, a közvélemény ügyes átverése.
Nem arról kellene vitát folytatni, hogy miként lehetne leállítani a vészes nemzetfogyást? Nem arra kellene Gyurcsánynak több száz lépésben fókuszálnia, hogy a magyar családok zömében legalább a tervezett második gyerek a világra jöjjön? Több szociológiai és közgazdasági összegzés készült az elmúlt években, amelyben rangsorolták Magyarország legfontosabb problémáit. A népesedés kérdése valahol hátul kullogott, de volt olyan tanulmány, amelyben vezető értelmiségünk ezt meg sem említette. Kérdés, mi lehet fontosabb egy nemzetnek a megmaradásánál.
Ha a halálozás és a születés ollója tovább nyílik, igazuk lesz azoknak, akik azt jósolják, hogy belátható időn belül tízmillió alá esik a magyar lakosság lélekszáma. Mi lenne életszerűbb, mint a nemzeti agónia megállítása? Van ennek a kormánynak hosszú távú népesedéspolitikai víziója? Nincsen. Fontosnak tartja a kormány, hogy minél többen házasodjanak, minél jobb feltételekkel? Nem tartja, most a homoszexuálisok házassága a sürgős és fontos. Fontosnak tartja ez a kormány, hogy minél több egészséges és várt gyerkőc jöjjön a világra? Nem tartja fontosnak, ellenben engedélyezi a Mifepriston nevű tabletta használatát, amit közönségesen abortusztablettaként szoktak emlegetni. Minden héten sikerül egy „híres” sztárocskát keríteni, aki elmondja a bulvársajtóban, hogy neki a papír nem fontos, de az sem rossz buli, ha születendő fiúcskájának igazi apukája csak a számlákat fizeti, a névleges apuka meg majd elfocizgat vele. Életidegen, művi baromságok, melyek mögött semmi tapasztalat nincs, csak a tengerentúli szingliőrület leszegényített magyar változatai. Épít ez a kormány olcsó szociális lakásokat, amilyenek Európa minden művelt szegletén működnek, segítve a fiatal házasoknak az „igazi” otthonhoz jutásban? Nem épít, helyette lakbértámogatást ígér azoknak, akik akkor sem fizetnének közös költséget, ha telne rá. Teremt a jelenlegi kormány olyan vonzó, családbarát közhangulatot, amelyben a házaspárok félelem nélkül vállalnak utódokat? Nem teremt, a jelenlegi kormányt a bizonytalanság, a tervezhetetlenség, a kapkodás és a „szavazatért segélyt” kampánya jellemez. A gyarapodáshoz más kellene, de „olyanja” a baloldalnak nincs.