Olvasom, hogy nem kapták meg a székesfehérvári és miskolci speciális mentők azt a huszonöt-huszonöt millió forintos támogatást, amelyet még decemberben szavazott meg számukra a parlament. A legendás Mancsnak és cimboráinak tehát szerényebb körülmények között kell felkészülniük a következő életmentésre, kevesebb velős csontra, csirkefarhátra számíthatnak, mint eddig, de hát nekik is meg kell érteniük: szűkében van az állam, rengeteg a halaszthatatlan központi kiadás, legutóbb például Audi 8-asokat és 6-osokat kellett sürgősen vásárolni a kormánytagoknak (némelyiknek kettőt is), úgy ötszázmillió forintért cuzammen.
Ahogyan azt a lapok is megírták, a belügyi tárca, ahelyett, hogy odaadta volna a megszavazott pénzt Mancsék mancsába, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság kezébe adta a jogot, hogy a kifizetés feltételeit megszabja. Ám a patinás testület úgy határozott, pénz csak akkor lesz, ha a speciális mentőalakulatok májusig feladattervet dolgoznak ki az előttük álló katasztrófákról, legyen az földrengés, belvíz vagy szökőár. Erre mondta aztán azt Mancs gazdája, hogy kérem tisztelettel, a földrengések és árvizek általában előzetes bejelentés nélkül szoktak pusztítani, javasasszony vagy halottlátó kell ahhoz, hogy csak úgy séróból azt mondja, tisztelt Kivágó Tamás úr (ő a katasztrofális bizottmány gazdasági igazgatója), tessék beírni augusztus végére egy földcsuszamlást, Mikulás tájára meg két cunamit. Ebben az esetben azonmód ott a zseton a kutyusok és a gazdik zsebében, béke és szeretet lengi be a speciális mentőcsapatot, onnét kezdve jöhet bármiféle veszedelem, csak vakkantani kell egyet, máris indul a különítmény, élén Manccsal, akitől csak tanulni lehet.
„Egy afrikai gyereknek keményebb az élete” – a testvére durván beszólt Zverevnek
