Egy korty Szepsy az írószövetségben

Muray Gábor
2005. 10. 25. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Talán nem is csak szerelem ez, hanem maga az élet – mondja Szepsy István mádi borász, amikor Ambrus Lajos író a szőlőhöz való viszonyáról faggatja a Magyar Írószövetségben. Az Édes szőlő, tüzes bor című estsorozat első rendezvényén az ország, azaz – Maurer Oszkár szerémségi borosgazda szavaival élve – a Kárpát-medence főborásza mesél a családi örökségről, Tokaj múltjáról, jelenéről, hitről, reményről és szeretetről – arról, ami nélkül ma Magyarországon szőlőt nevelni, bort készíteni nem érdemes.
Bár a Szepsy család egy-egy felmenője mindig a szőlővel foglalkozott, az 1951-ben született István szülei és tanárai borzasztóan elcsodálkoztak, amikor bejelentette, hogy ő is a mezőgazdaságban látja a jövőt. Kertészmérnökség helyett ugyanis mindenki mást várt tőle: hogy matematikus lesz, orvos talán, vagy történész, biológus. „De én hétéves voltam, amikor a szőlőhegy, a szőlő – s nemcsak a készítés, a művelés, hanem az egész miliő, amivel ez jár – mélyen belém ivódott. Azóta bejártam a világot, de hasonlóan szépet még sosem láttam” – meséli Szepsy István. És az ötvenes években, mint mondja, Tokaj a Bodroggal és a zempléni hegyekkel együtt csodálatos látványt nyújtott. „Az idősebbek tudják, mennyire gyönyörű volt: bár szegénység volt, az utca felseperve, nem volt gazos az árokpart, ha lenéztünk a hegyről, a Bodrogköz tele volt marhacsordákkal, a Bodrogon innen juhok és sertések legeltek; mindenütt begereblyézett szőlősorok, a hegyen virágoztak az őszi barackfák, és tavasszal a mandula, füst csak elvétve szállt fel, mert nem égették még a gazt, hiszen nem is volt, a venyigét pedig használták. A világ őrületeset változott. Ma már, ahogy kinéz… egy pöcegödör az egész tokaji hegy” – legyint. „Mégis, a környék, a szép borvidék a kedves településekkel az, ahová magamat, gyermekeimet és unokáimat is elképzelem” – ismeri be.
Milyen jó hallani. Ahogy – a terroir, a dűlőszelekció és a terméskorlátozás révén – a tokaji és a magyar borászatot a rendszerváltoztatás után megreformáló, a világban elismert, mégis örökké szerény Szepsy István itt, irodalmi, nyelvművelői körben beszél, ahogy Ambrus Lajos, L. Simon László és Benyák Zoltán könyveit lapozgatom, száraz Szepsy-szamorodnit kortyolva, rádöbbenek, mi az, amit három esztendeje a borászainkat hallgatva, poharukból és szavaikból kiérzek: színtiszta hazaszeretet.
Az írók szeretik a bort. A jó bor kell az alkotáshoz, és a jó bort az író egy módon hálálhatja meg: a borász nevét aranyba foglalja. S ha már egyetlen író is egy ilyen kóstoló után a tolláért nyúl, az októberben a Magyar Írószövetség és a Borigó Magazin által útjára indított sorozat elérte célját.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.