Sokan nézik értetlenül, hogy az ötvenhatosok, akik a forradalom emelkedettségéről, az abban részt vevők egységéről beszélnek, ma egymással sem tudnak közös nevezőre jutni. Hogyan alakulhatott ki ez a hangulat?
– Több ötvenhatos szervezet alakult 1989 óta, mára van belőlük vagy egy tucat. E szervezetek hatékony és fontos érdekvédelmi munkát végeztek, de kimondva vagy csak érzékeltetve, mindig megvolt közöttük a sorrend. Ebben bizonyára szerepet játszott az emberi hiúság is. Amikor 1998-ban javasoltam, hogy a sok szervezetből alakuljon kettő – az egyik az ötvenhatosokat, a másik a politikai üldözötteket képviselje, hiszen így erőnket egyesítve eredményesebben tudunk tárgyalni a kormánnyal –, az elutasítás hátterében ott állt a kérdés: ki lesz akkor az elnök?
– Posztokról és pénzről van tehát szó?
– Nem csak ez a baj. Az 1992-ben megalakult Szabadságharcosokért Alapítvány – kuratóriumi elnöke Boross Péter, tagjai a szervezetek elnökei – lett hivatott a mindenkori kormány és a politikai üldözötteket képviselő szervezetek közötti kapcsolat tartalmassá tételére. Ez többé-kevésbé sikerült is. Az alapítvány megkísérelte rendezni az egykori üldözötteknek járó juttatások ügyét. Sajnos a szervezetek tagságának álláspontjától eltérően a kuratórium úgy döntött, hogy csak a három vagy annál több év börtönt vagy munkatábort elszenvedetteknek jár kiemelt kárpótlás. Akik ennél kevesebb ideig voltak korlátozva személyes szabadságukban, ma is méltánytalanul kevés kárpótlási nyugdíjat kapnak. A kormány tanácsadó testülete az Idősügyi Tanács, amelynek 2002 szeptembere óta vagyok a tagja, ott terjesztettem elő, hogy rendezni kellene a hátrányos helyzetben maradt üldözöttek nyugdíját is. A tanács egyhangú határozatot hozott, amely szerint 2005 januárjától kezdeményezi a hatályos és módosításra szoruló kormányrendelet megváltoztatását. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azonban, aki a testület elnöke, levette a kérdést a napirendről, így a sérelmek nem kaptak orvoslást. Saját személyiségét előtérbe helyezve azonban ötvenhatos szobrot ígér, és meghívja az ötvenedik évfordulóra az Egyesült Államok elnökét. Gondolom, nem tévedek, hogy az ötvenhatos szervezetek egyik kezdeményezésével sem értenek egyet.
– A baloldali kormányok nagyon szeretnék már rendezni a viszonyukat az egykori politikai üldözöttekkel. Vannak engesztelhetetlenek, de lehet, hogy nem mindenki az. Ez is oka a megosztottságuknak?
– Medgyessy Péter miniszterelnökként meghívta az ötvenhatosokat, a kuratórium tagjait, de jelen voltak olyanok is, akiknek semmi közük sem volt ötvenhathoz. Pongrátz Gergely szabadságharcos volt, s „azok” jelenléte miatt elhagyta a tanácskozási termet. Egyébként vannak olyan súlyos ítéletet elszenvedettek, halálraítéltek is, akik nem kívánnak tárgyalni az ötvenhatos forradalmat leverő karhatalmisták képviselőjével, így Horn Gyulával, a jogutód párttal és annak miniszterelnökeivel.
– Ön is egyike azoknak, akik elutasítják a paktumpolitikát, nem fogadják el, hogy a posztkommunisták az ötvenhatosok bizalmába szeretnének férkőzni, ki akarják őket engesztelni?
– Sosem értettem egyet azokkal, akiknek alapgondolatuk, hogy „ezektől nem kérünk semmit”. Ez téves szemlélet. Mi nem kérjük, hanem követeljük a sérelmeink orvoslását. Jussunkat mi nem a szocialista–liberális pártok tagdíjából és nem is a bankárok és milliárdosok vagyonából kérjük.
– Ha nem is hosszú évekre bebörtönzött ötvenhatos, jogi ismereteire nagy szüksége lehet a politikai üldözötteket képviselő szervezeteknek.
– A Történelmi Igazságtétel Bizottság, a TIB tagja lettem, így kerültem közel az érdekvédelemhez. A szervezet döntő részben jól végezte a dolgát, az országos elnökség tagjaként azonban több visszásságot is tapasztaltam. Erre való tekintettel, valamint a vitatható jogszabályok miatt 1999-ben részletes előterjesztést készítettem a forradalom résztvevőinek rehabilitálásával kapcsolatos jogszabályok koncepcionális átdolgozására. Az előterjesztés egy részét képezte az a felháborító eset, hogy a Horn–Kuncze kormány 1995 áprilisában kormányrendelettel döntött a Nemzeti Helytállási Emléklap létrehozásáról. Erre azok lettek jogosultak, akik fegyverrel vagy fegyver nélkül küzdöttek a fasizmus ellen, illetve részt vettek a partizánmozgalomban. Még ennek az évnek a végén arról is döntött a Horn–Kuncze kormány, hogy nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék jár az emléklap tulajdonosainak, valamint az 1956-os Forradalom Emlékérme, illetve Emléklapja kitüntetettjeinek is. E rendeletekkel a Horn–Kuncze kormány közös nevezőre hozta az ötvenhatosokat a partizánokkal. Érthetetlen volt a jogi megformálása is, de különösen felháborító a jogszabály tartalma. Ez az erkölcsileg, de jogilag is kifogásolható rendelet immár tíz éve hatályban van, a megszüntetésére irányuló kezdeményezésem pedig kudarcba fulladt. Ennek tudható be, hogy az évenkénti emelések után a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék a nyugdíjjal együtt ötvenhatosoknak, antifasisztáknak és partizánoknak egyaránt 110 ezer forint.
– Nem elég erős az ötvenhatos szervezetek érdekérvényesítő képessége, hogy ezen változtasson?
– Budapesten 2000. február 11-én megalakult egy alulról építkező szervezet, az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület. Az egyesület vállalta a politikai üldözöttek képviseletét is, hiszen a tagság közül ez többeket érintett. Reméltem, hogy ennek révén már eljut a szavunk a döntéshozókhoz is. Boross Péter, a Szabadságharcosokért Alapítvány kuratóriumának elnöke 1999. október 14. óta ismerte az előterjesztésemet, és megtárgyalandónak is tartotta. Mivel erre nem került sor, 2001-ben személyes találkozót kértem tőle, de nem fogadott, sőt válaszra sem méltatott.
– Bár látja az ötvenhatosok megosztottságának okait, mégis a politikailag üldözöttek közötti összefogást hirdeti. Van ennek realitása?
– A forradalom történelmi jelentőségét csak közösen tudjuk megőrizni. Ezért kell elérni, hogy az érintett szervezetek merjék megvallani szándékukat az egység megteremtésére. A forradalom tisztaságát, eszmeiségét és igazát csak egységben lehet átadni a minket követőknek. A még élő ötvenhatosoknak ez kell hogy legyen az egyik legfontosabb kötelességük, és vállalniuk is kell a forradalmat követő negyvenkilencedik évben. A mártírok, az áldozatok, az üldözöttek és minden megtorlást elszenvedő iránti kegyelet, tisztelet, emlékezet és elismerés csak ez esetben lesz méltó a forradalom és szabadságharc 50. évfordulójához.
origo.hu
Döbbenetesen súlyos csalás: bárki mobilszámával követhetnek el bűncselekményeket
