Nem az ukrán vámosok okozzák a tumultust, a magyarok tartják fel a hazafelé tartó forgalmat – mondja az egyik nyíregyházi illető szombaton hajnalban Záhonynál. A középkorú férfi egy ócskavastelepre érett Audi 80-assal jár át Ukrajnába, s azt javasolja: gondoljuk meg az utazást, mielőtt megunnánk az életünket. Szerinte minimum tíz órát töltünk majd várakozással a visszaút során. Amint észreveszi, hogy eszem ágában sincs visszafordulni Záhonyból, újabb ötlettel áll elő. Hagyjam Záhonyban a saját autómat, s menjek vele. Élve a lehetőséggel, vele utazom az északkeleti határszemlére. Nyíregyházi emberünk csak annyit kér, ne fedjem fel a kilétét, ő tudja, miért. Csalóka a záhonyi csend, úgy megyünk át a magyar vámon, mint kés a vajon. Átjutva a Tisza-hídon, a senki földjének nevezett, híd utáni területen egy ukrán katona köszön ismerősünknek. Látszik, hogy nem szombat hajnalban találkoztak először, talán még egymás keresztnevét is tudják. Gurulunk tovább, az útlevél ellenőrzésekor sincs gond, még az autóból sem kell kiszállnunk. Amikor elhagyjuk a vámot, a négysávos út visszafelé vezető szakaszán szinte véget nem érő kocsisor vesztegel. Egy falusi benzinkútnál tankolunk, nyíregyházi ingázó emberünk úgy mozog a terepen, mintha otthon lenne. Nem töltünk sok időt a kútnál, „etetés” után azonnal hazafelé vesszük az irányt. Sietnünk kell, hiszen messze még az este. Szombaton reggel 7 órakor beállunk a kígyózó sorba, mindkét sávot elfoglalják az autók. Innentől kezdve akad időnk bőven beszélgetésre, miután délelőtt 10 óráig csupán ötven métert araszolunk előre. Barátunk szerint este nyolcra várhatóan a magyar vámhoz érünk.
„Ki a franc akarna fél napokat tölteni a határnál, ha nem vinné rá a kényszer” – fakad ki emberünk, hozzátéve: újabbnál újabb, ravasz intézkedéseket vezetnek be a családok tönkretételére. „Most azt állítják, valamilyen röntgenkocsit állítottak be a határon, ezzel ellenőriznék a madárinfluenzás csirke behozatalát Ukrajnából” – mondja indulatosan. Útitársam közli, hogy semmilyen röntgenes autót nem látott az elmúlt napokban, pedig mindennap átjár a határon. Nagy félrevezető játék részesei a benzinturisták, hiszen ez sem más, mint ijesztgetés. A határnál a kilométeróra állásának megállapítása céljából szigorú adminisztráción kell átesnie a beutazó autósnak.
Szerinte állami szinten ezt nem gondolta senki végig, hiszen a benzinturizmus szabályainak szigorításával csak szítják a tüzet, fogytán az egyik napról a másikra élő réteg türelme. Úgy véli, komoly következmények nélkül nem teheti a kormány földönfutóvá az itteni lakosságot. Nagy az elégedetlenség, a szegény családok semmilyen jövőt nem látnak maguk előtt. Ilyen körülmények között mire számítanak állami szinten? Megértésre? Ki részéről?
A férfi egyre idegesebb beszélgetés közben, majd közli: a cigarettacsempészet sem veszélytelen, mégis fénykorát éli. Nagy a fizetőképes kereslet az egyébként bűn rossz ukrán cigaretta iránt, s ez sem véletlen. Ki veszi meg? Biztosan nem a cégtulajdonosok meg a brókerek, hanem a csóró ördögök, azok, akik képtelenek kifizetni a négyszáznegyven forintos magyar cigaretta árát.
Délre újabb húsz métert gurulunk előre. A benzinturisták nyugodtan viselik a helyzetet, a Magyarországra igyekvő családok gyerekei annál nehezebben. Nézzük, hogyan szakad el a cérna egyik-másik autósnál, délután kettőre már több koccanásos baleset történik a sorban. Emberünk szerint ez mindennapos dolog, azért célszerű nem túl drága autóval átjárni Ukrajnába. Hallgatjuk a rádiót, jön a hír, Tiszabecsen a határ előtt keresztbe állított autókkal tiltakoznak a forgalom lassítása ellen. Keménykötésű egyenruhások jelennek meg a helyszínen, noha a kommandósok nem alkalmaznak kényszerítő eszközöket. Na, ott betelt a pohár, s a benzinturista „házigazdánk” közli, csak idő kérdése, és Záhonynál sem lesz más a helyzet. „Mindenki úgy él meg, ahogy tud – bölcselkedik tovább –, egy 51 éves ember előtt nincs sok választási lehetőség.” Megtudom, hogy ő maga három gyermek édesapja, két egyetemista fiának ingyenes oktatása például havi százezer forintjába kerül. Közben órák telnek el, s este hét órára a magyar határhoz érünk. Az előrejelzés igazolódott, órákat töltünk a vám közelében, miután az ukránok békével elengedtek. A magyar oldalon először csavarhúzós pénzügyőr feszegeti a kárpitokat, a sárvédő doblemezeket, valamint az elmozdítható berendezéseket, majd amikor nem talál semmit, nyolcvan forintért vásárolhatunk egy vámáru-nyilatkozatot, amelyben feltüntetjük, hogy tíz liter benzint hozunk át a határon. A vesszőfutás folytatódik, ugyanis az Audit félreállítják, s kétórás várakozás után sikerül csak elrendezni a papírmunkát. Az egyik vámtiszt mintegy mentegetőzve közli, ők nem tehetnek a kialakult közállapotokról, illetve nem emelhetik fel szavukat a bürokratikus kötelezettségek ellen, ez a parancs. Tudja, ezt a sosem tapasztalt szigort nem lehet sokáig fenntartani, mindazonáltal hozzáteszi: ez csak a magánvéleménye. Szerinte a magyar vámosok jóindulatúak, mindössze a körülmények miatt látszanak túl szigorúnak.
Összegzésként nyíregyházi barátunk megállapítja, ismét bejöttek a számításai, de sajnos ez a gyakorlat Záhonyban, mint ahogy a többi ukrán–magyar határátkelőhelyen is. Nem árt tudni, északkeleti szomszédaink sem viselik könnyen a magyar vámszervek túlzott szigorát. Saját számításaink szerint egy hazai autóra tizenhat ukrán jut, hiszen ők jóval többen jönnek, mint amennyien mi megyünk hozzájuk. Ráadásul a magyar oldalt elhagyva sem lehet az autós biztonságban, a 4-es úton Tuzsér közelében, illetve Kisvárda és Sárospatak között ugyanis a VPOP mélységi ellenőrző csoportja (mecs) újra átvizsgálhatja az autót. Persze csak azokat a típusokat állítják meg, amelyek „köztudottan” a benzinturizmus céljait szolgálják. Ha nem figyel a sofőr, könnyen elgázolhatja őket. Nincs rajtuk sárga mellény, nem használnak tárcsát, csak egyszerűen leintik az embert. Amennyiben nem áll meg az autós, nyilván bűncselekményt követ el, s azonnal kezdődik az üldözés. Emiatt balesetek is előfordulnak, legutóbb például egy kamion borult az árokba Cigánd és Sárospatak között. Nyíregyházi barátunk nem érti, vajon hogy érheti utol a mecs kocsija az üldözöttet, ha óránként kilencven kilométeres megengedett sebességgel haladhat ő is megkülönböztető jelzés nélkül?
origo.hu
Óriási fordulat jön a hétvégén az időjárásban
