Mintha minden út a Városligetbe vezetett volna tegnap délután a fővárosban. A földalattin és az Andrássy úton már déltájban érzékelhető volt a zsúfoltság, s komoly fogadást lehetett rá kötni, hogy nem a Mexikói úti végállomáson ürülnek majd ki a szerelvények. A Hősök terén azonban nem várt akadály tornyosult a leszállók elé: maga a tömeg. Az emberek azonban türelmesek, zsörtölődő hangot nem hallani, csupán egy középkorú úr jegyzi meg ironikusan: biztosan ellenőr torlaszolja el az utat a kijáratnál.
Ellenőrnek persze nyoma sincs, a felszínre érve csak a verőfényes napsütés mindenütt és a diskuráló emberek forgataga. Aztán egy-két perc gyalogút, s a Nemzeti konzultáció kellős közepébe csöppen a látogató. A konzultáció szó eredeti jelentése ugyanis szakmai tanácskérés és -adás. Vagyis nem egyirányú folyamat, amelyben bárki is valahonnan fölülről várná az igét. S az emberek – nemre és korra, foglalkozásra való tekintet nélkül – ennek megfelelően vesznek részt a polgári kavalkádban. Egyszerűen jól érzik magukat egy olyan közegben, ahol nem mustrálja senki sem a másik fizimiskáját, vajon honnan fújta ide a szél, ki fia-borja lehet.
A családias légkört nem is bontja meg holmi elitista elkülönülés. Néha csak következtetni lehet egy-egy csoportosulásról, hogy valamely ismert személyiség tűnhetett fel. Embergyűrű veszi körül Schmitt Pál európai parlamenti képviselőt, ő pedig jókedvűen válaszol a rázúduló kérdésekre. Másutt Kontur Pál, a munkástagozat vezetője magyaráz kitartóan. Csintalan Sándor, a Hír TV műsorvezetője amerre felbukkan, érdeklődők raja kíséri, mintha csak a Kérdések óráját akarnák a kérdések napjává nyújtani. – Van egy perce? – kapja el egy nyugdíjaskorú fiatalos házaspár, hogy aztán ismét hosszas beszélgetésbe bonyolódjon. Áder János, a Fidesz frakcióvezetője már védettebb pozícióból állja a polgárok rohamát. Könyvét dedikálja szorgalmasan, nem messze Ágh István költő, egy sátorral odébb pedig Ablonczy László színházi rendező rója kitartóan az ajánló sorokat. Áderhez később Stumpf István személyében érkezik a felmentés – a Századvég Alapítvány elnöke veszi át a stafétabotot, s szignálja Gazsó Tiborral közösen írt, A jóléti rendszerváltás csődje című könyvét. A kötetnek természetesen nagy a keletje, s mindenki türelmesen várja ki, hogy hozzájuthasson az aláírt példányhoz.
Többen tréfásan fölvetik az álhírt, miszerint a jelenlegi miniszterelnököt látták a sátrak környékén ólálkodni. Azt is tudni vélik, hogy ismét újabb ötleteket szeretne ellesni a nagy riválisok háza tájáról, s ezért piros-fehér-zöld álruhában hegyezi a fülét a közelben. Ez persze csak vicc, mert amúgy keveset foglalkoznak az emberek a fejük fölé tornyosuló hatalommal. Pataki Attila, az Edda frontembere azért egy poént mégis megenged a színpadról. Mikor egyik legendás számát adja elő – míg él, nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti szívéből –, prózában közbeszúr valami olyasmit, hogy ezt minden hazafi megérti, kivéve a Gyurcsányhoz hasonlókat.
Még kérdez a nép – jellemezhetjük Petőfi sorainak továbbgondolásával azt az elszántságot, amellyel a tegnapi sokadalom fordul a politikai hatalmat birtoklók felé. Tudva tudják pedig, a legcsekélyebb remény sincs arra, hogy a hozzájuk hasonló polgári, ismét divatba jövő szóval, „reakciós elemek” felvetéseit akceptálják az ország jelenlegi fura urai. A családok mégis demonstrálták együvé tartozásukat, s nagy számban keresték fel a konzultációs sátrakat, hogy kitöltsék a kérdőíveket, és megosszák gondjaikat az asztaloknál váró szakértőkkel. Az Új Budapest Központ, a Gazdasági konzultáció és a faluparlament sátrában valódi eszmecsere alakult ki. Konstatálhattuk: generációs ellentétnek, társadalmi megosztottságnak nyoma sincs, bármenynyire csiholná is a mesterséges viszályt a még regnáló álbaloldali elit. Talán éppen azért tenné, nehogy az emberek saját erejükre, hatalmukra ráébredjenek – fogalmazódik meg többekben. Hiszen az autonóm személyiségek gyülekezete, a fegyelmezett polgárok tömege óriási támogatást jelent minden demokratikus kormányzatnak, így az eljövendőnek is.
Ha valakinek az ellenpropagandisztikus, kitartó sulykolás hatására még kétségei lettek volna afelől, hogy mindezt Orbán Viktor is így gondolja, annak elég volt meghallgatnia a polgári szövetség elnökének beszédét a megosztottság felszámolásáról. Sokan főleg ezért jöttek, de mégis többet kaptak: egymás barátságát egy olyan miliőben, amely az egyéniséget nem elnyomja, hanem kibontakoztatja. Ezek az autonóm közösségek pedig ékesen bizonyítják, hogy a vezérelvűség vádja csak a baloldal ellenségképében létezik.
origo.hu
Fontos, új funkcióval bővül a KRÉTA
