Sorra érkeztek a buszok az ország minden szegletéből tegnap délután a Papp László-sportaréna parkolójába: a kipirult arcú nyugdíjasokat, ünneplőbe öltözött középkorúakat és fiatalokat ingyentea és -pogácsa várta a bejárat előtti téren. A vendégeket a Fiatal Baloldal (FIB) „vörösingesei” kalauzolták. Az érkező csoportokat fegyelmezetten beterelték az előre kijelölt szektorokba. A bejáratnál szoros az ellenőrzés: ide nem lehetett csak úgy besétálni. Azok jöhettek, akiket meghívtak.
„Azért vagyunk itt, mert úgy éreztük, hogy itt kell lennünk. És kíváncsiak vagyunk a miniszterelnökre, akit nagyon szeretünk” – ennyi volt a legtöbb, amit ki lehetett deríteni a résztvevők motivációjáról. Egy húszas éveinek elején járó fiatalember, Gábor Salgótarjánból úgy fogalmazott: azért jött, mert „jó a buli”. Egy nyugdíjas tanár arról beszélt: szerinte nagyon jó irányba mennek az ország dolgai mostanában. Mikor megkérdeztem, hogy az iskolabezárások is a jó fejlemények közé tartoznak-e, kissé elbizonytalanodott, de rögtön rávágta: azt már abbahagyták, vagy nem?
A nagygyűlés kezdetére zsúfolásig megtelt a stadion. A szervezők alig tudták a „renitens” nyugdíjasokat visszairányítani saját szektorukba. A nagygyűlés ceremóniamestere Gál J. Zoltán egykori kormányszóvivő, jelenleg kancelláriai államtitkár és Juhász Ferenc honvédelmi miniszter volt. Repkedtek a poénok.
– Üdvözlöm körünkben Gál Zoltánt – mondta Juhász. – Jé, Zoltán, te itt vagy? – szólt az elmés szóvicc. Majd jött az újabb poén: „Mi nem vagyunk elég »deltásak« erre a feladatra, de azért igyekszünk.” „Számoljuk meg, hányan vagyunk. Az arénában 15 ezren férnek el. Akkor hányan vagyunk idebent? Hát kétmillióan” – szólt a csattanó a párttagság tetszésnyilvánítása közepette. A Fidesz vagy Orbán Viktor neve egyszer sem hangzott el ugyan – egyes törzsi babonák szerint egyébként az ellenség, a gonosz neve tabu –, de azért minden tíz percre jutott egy rúgás. Szili Katalin például borús tekintettel arról vizionált, ha ma lenne Nagy Imre újratemetése, akkor „ők” talán oda sem engednék a haladó szociáldemokratákat, vagyis Szilit és elvtársait a koporsókhoz. Ezt a lehetőséget a párttagság borzongva vette tudomásul.
„Nem engedhetjük, hogy a nemzeti érzést kicsavarják a kezünkből” – szögezte le az elnök asszony az összefogás, a nemzeti egység ügye mellett kiállva. A házelnök aszszony tréningvezetői képességekről is tanúbizonyságot tett. „Győzni akartok, ugye? Hangosabban, még egyszer, nem hallom az igeneket” – instruálta a hallgatóságot, mivel nem volt elég harsány a felelet. Ezt legalább háromszor elpróbálta.
A nemzeti érzés valóban fókuszban volt ezen az összejövetelen. A jánoshidaiak például egy nagyméretű nemzetiszín zászlót lógattak le a karzatról, rajta a településük nevével. Egyedüliként a tengernyi vörös zászló között, amiket a FIB-aktivisták lengettek, miközben zajlott a színpadon a műsor. Merthogy erre a Darnell-tréninggel ötvözött Hit Gyülekezete-hangulatot árasztó eseményre igen sokat költhettek. Jött a NOX. A Gyurcsány Ferenc látására vágyakozó asszonyok rémülten figyelték a kivetítőn a farkasemberek legendájáról szóló hátborzongató fantasyklipet. De kiderült az is, hogy mától fogva nagyon is érdemes odafigyelni a NOX dalszövegeire, merthogy azok esetenként Gyurcsány Ferencről is szólnak. Legalábbis Gál J. Zoltán szerint. Ő ugyanis direkt felhívta a közönség figyelmét arra, hogy a NOX egyik dalában a hősről énekel, akit mindig bántanak, támadnak: igaztalanul. „Erről Feri – (mármint a Gyurcsány – a szerk.) – sokat tudna mesélni” – tette hozzá sokatmondóan. De sajnos nem Feri jött, hanem Pisti (mármint a Hiller – a szerk.). Tőle megtudhatták az érdeklődők, hogy fia neve Gábor, 15 éves, és most itt van a gyűlésen. Atyai büszkeségtől meghatottan elmondta ennek a szimbolikus erejű áttörésnek a történetét: fia bulizni volt, ahol feltették az MSZP-buli-CD-t. Annyira megtetszett neki, hogy eljött a nagygyűlésre is. „Jó úton járunk” – vonta le a következtetést a pártelnök.
Annyi bizonyos, hogy a tömeg Hillernél már kezdett fáradni. Egyre többen bóklásztak ki a folyosóra, de csak kevesen álltak a büféknél – tekintettel az árakra. Azok, akik az ingyenteából és -pogácsából belakmároztak, most örülhettek. Aki előrelátó volt, nejlonszatyrából falatozta a szendvicset. A folyosón kifüggesztett tévék előtt férfiak csoportjai álldogáltak: a Fradi–Dózsa mecscset, aztán meg a Forma–1-et nézték nagy érdeklődéssel. Majd elérkezett a nagy pillanat, jött Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Ifjú vörösingesek hadseregével kísérve vonult be Klára asszonnyal, mint egy igazi hollywoodi sztár. Ritkán volt ilyen fogadtatásban része. Idősek és fiatalok álltak sorfalat pusziért, kézfogásért. A miniszterelnök pedig elkezdte beszédét az igazságos Magyarországról. Odakint, az aréna előtt hatalmas kivetítő várta mindazokat, akik nem jutottak be, de kíváncsiak voltak az MSZP identitáskampányának tanulságaira vagy a miniszterelnök beszédére. Az üres téren tízen ácsorogtak. A hermetikusan lezárt „ufóban” dübörgött a zene, tombolt a nép.

Itt van Orbán Viktor sistergő válasza a hungarofób Manfred Webernek