Zsidóság: vallás vagy nemzetiség?

Ismét napirendre került a hazai zsidóság körében a 90-es évek elején már vitát kavart kérdés, hogy a diaszpóra bejegyeztesse-e magát magyarországi nemzeti kisebbségként. Az Országos Választási Bizottság a napokban hitelesítette a kezdeményezők aláírásgyűjtő ívét.

Tegnap még nem kívántak nyilatkozni azok a magánszemélyek (többek között a szentendrei illetőségű Szegő András), akik el szeretnék érni, hogy a kisebbségi törvény 13 nemzeti és etnikai kisebbsége kiegészüljön a „zsidó népcsoporttal”. Az aláírásgyűjtő ívből kiderül: a kisebbségi lét deklarálásával talán megakadályozható a zsidóság hagyományának, kultúrájának, nyelvének elvesztése. – Nagyon nem mindegy, hogy magyar nyelvű zsidóként a magyar nemzet, avagy „csak” a magyar társadalom tagja vagyok – mondta lapunknak a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége nevében Fröhlich Róbert Dohány utcai főrabbi. Fröhlich ezzel egyértelműen a magyar nemzetbe betagozódott vallási kisebbségi út mellett foglalt állást a deklarált nemzeti kisebbségi alternatíva ellenében. Nem cáfolta, hogy a zsidóság nemzet és vallás egyaránt, de leszögezte: beláthatatlannak tartaná, ha a honi diaszpóra önmeghatározásában a zsidó nemzetiséget helyezné előtérbe a – szétszóratásban élőket egyedül megtartani képes – zsidó valláshoz képest. – Arany János éppolyan kedves a szívemnek, mint a zsoltárok – egészítette ki véleményét a főrabbi. Abban nem kívánt állást foglalni, kell-e valamiféle „ellenpetíciót” kezdeményeznie a Mazsihisznak.
Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija a pluralizmus és a demokrácia jegyében üdvözölte a nemzetiségi bejegyzés kezdeményezését, „amely a magyarországi zsidó közösség újjáéledésének egyik legitim megnyilvánulási formája lehet”.