Tisztelt Szerkesztőség!

Fodor Artur, a Rádiózenekar nyugdíjasa (Budapest): Megdöbbenéssel olvastam november 7-i számukban, hogy a nemzeti hangversenyterem műsorán szerepel Sosztakovics Sztálint dicsőítő műve: a Dal az erdőkről. Kissé megnyugtatott a november 12-i, Sztálinhoz zengett a dal című beszámolójuk, mely a hangverseny körülményeiről íródott. Örömmel olvastam, hogy a közreműködő művészek közül többen tiltakoztak, sőt nem vállalták a szereplést. Őket állítólag ezért szabadságra küldték. Nem tehettük ezt meg mi az ötvenes években, a cikkben is említett rádió-zenekari bemutató idején. A hangverseny ugyanis egy április 4-i ünnepi előadáson, az Operaházban, Somogyi László vezényletével, Rákosi Mátyás jelenlétében zajlott le. A főpróbán az egyik kürtös kolléga hatalmas gikszert (hangszeres bakit) fújt. Somogyi magából kikelve kiabálta, hogy X kolléga ezt a részt ne játszsza, nehogy Rákosi elvtársnak provokációként tűnjön fel a hiba. Aztán a próba végén odajött hozzánk, és közölte, hogy nem szeretné, ha a hangverseny után őt vagy bármelyik kollégát elvinné a hatóság. Az esti koncertet ugyan megúsztuk, de hogyan is mondja Illyés Gyula: „…hol zsarnokság van, ott zsarnokság van…” A zsarnokság még ma is fájó emlék, de úgy látszik, hogy még mindig vannak, akik szívesen emlékeznek rá Sztálint dicsőítve, aki fővárosunknak volt a díszpolgára.

Szende Márta (Gyömrő): A női magazinok között a Nők Lapja volt eddig a legkulturáltabb a többi gagyiszerű újság között. A 2005/45. heti számban azonban megdöbbenve és elszomorodva láttam az Orbán Viktor volt miniszterelnököt gyalázó, Szélkakas című fizetett politikai hirdetést. Kedves Nők Lapját vásárlók, olvasók, előfizetők, tiltakozzunk telefonon, faxon a szerkesztőségben e hirdetés ellen! Tudjuk, nem sokat tehetünk, de érezzék, hogy vannak, akik felháborodnak emiatt. Miért vásároljuk vagy fizessük elő továbbra is ezt a lelküket a pártpolitikának eladó szerkesztőkből, tulajdonosokból álló újságot? Hallottam, hogy a National Geographic című, szintén nem politikai szaklapban közölt MSZP-s kampányhirdetés is komoly ellenérzéseket váltott ki. Akkor meg miért csinálják?

Vincze István (Budapest): Megmondom őszintén, amikor tudomást szereztem a turulmadár körüli vitáról, nem is értettem, miről van szó. Tán csak nem a tatabányai turulemlékműre fáj valami új nemzetmentőnek a foga? Tán csak nem azért akarják elbontatni, mert a szobrot is utolérte a madárinfluenza? Aztán amikor a Böszörményi út és a Nagyenyed utca sarkán jártam, akkor láttam, hogy miről is van szó. Az ottani kis parkban épített turulemlékműről. Mivel a nyilasuralom idején még nem éltem, elfogadom a II. világháború elesett magyarjaira való emlékezés szándékát. Két nagybátyám maradt ott a Don-kanyarban, a II. világháborúban, azóta sem tudok róluk semmit. Így hát, ha legalább néha-néha arra járok, talán mindig fog emlékeztetni rájuk a szobor. Engem tehát nem irritál a szobor jelenléte, úgy, ahogy a tatabányai turulemlékmű sem, amelyet éppen Göncz Árpád, az SZDSZ jelölte államelnök avatott fel ünnepélyesen annak idején. Akkor az nem zavarta a most hangoskodókat? Található Budapesten még jó néhány építmény, uram bocsá’, emlékmű, amire nincs sem építési, sem pedig fennmaradási engedély. Máig spekulálok azon, vajon véletlenül kerülte el az illetékesek figyelmét, ha van ilyen, vagy csak most, a XII. kerületi turulemlékmű az, ami ellen kardot kellett rántaniuk?

Őri Attila (e-mail): November 11-én megjelent levelük Mondovics Vince tollából nem hagy nyugodni. Munkám évi körülbelül 50 ezer kilométer megtételére kötelez Magyarországon. Akár ügyféllel, akár egyedül, gyakran betérek éttermekbe, aminek alapján véleményem feltétlenül (szakmailag) amatőrnek, míg a fogyasztók oldaláról tapasztaltnak minősíthető. Ha nem is száz kilométert, de kisebb kitérőt bármikor szívesen megteszek egy jobb ebédért. Mondovics úr a profi szemszögéből, nagyon is valós dolgokra világított rá cikkében, mikor felhívja a figyelmünket, hogy nem kell Görögországba mennünk a példás vendéglátásért. Egy jó étteremnek lelke van. Mondovics úr magyar vendéglős. Titulusát lett volna kedvem csupa nagybetűvel írni, tényleg profi. Sajnos ritkán jutok el Kalocsára, de ha ott járok, én mindig ott eszem. Biztos vagyok benne, hogy se helikoptere, se úszómedencéje nincs Mondovics úrnak, de a becsülete mindig az övé lesz.