A botrányok kovácsa

Kezdjük egy kérdés-válasszal, amelyet a Magyar Hírlapban néhány napja megjelent Hiller-interjúból idézünk: „– Nem érzi úgy, hogy Kovács László inkább árt az MSZP-nek, mint használ? – Nem. Kovács László az MSZP elnöke volt, az ország legismertebb és legelismertebb politikusa. Tisztelem Kovács Lászlót. Egyébként számomra mindenkinek a magánélete szent és sérthetetlen.” Micsoda álságos kijelentés! Ha Hiller István egy percig is komolyan hitte, amit nyilatkozott, akkor az utóbbi hetek botránya nyilván a véletlenek összjátékaként robbantotta fel a bulvármédia amúgy mérsékelt habzással folydogáló vizeit. Kovács saga, Kovács-vircsaft, Kovács-kéjlak, Kovács szerelmi és gatyaügyei. Szó szerint. Az egyik bulvárlap címlapján Endrényi Éva lobogtatja az Európai Unió adóügyi főbiztosának, azaz a jelenlegi kormány volt külügyminiszterének, Kovács Lászlónak az alsónadrágját.
Ez van. Szép kis leltár egy európai uniós főbiztosról. Kérdés, miért most, miért így, és mi késztette Endrényi Évát, hogy kitálalja, részletesen a nyilvánosság tudtára és kotnyeles újságírók kezére adja élete „nagy szerelmének” történetét. Meglepő volt a fanyalgás, amellyel a média az ügyet fogadta. Liptai Claudia szemrehányón kérdezte a Mokkában, hogy hogyan jutott eszébe ezt elmondani a nagyközönségnek. Ő ha pisztolyt nyomnának a fejéhez, akkor sem árulná el, milyen fehérneműt hord a kedvese. Mélyenszántó gondolatok. Csak ne egy kereskedelmi csatorna forgassa virtuális szemeit, amikor ocsmány magánéleti kurkászásba kezd a szomszéd. Mi történhetett tegnaptól máig? A Kádár-korszakban, mint tudtuk, az elvtársaknak nem volt nemük, gondolná az ember, hogy a sok kádergyerek szűznemzés által jött a világra. A szocializmusban a pártelit magánélete nemcsak tabu, de az újságírók száján is lakat volt. A nómenklatúra tagjai pedig annyira rettegtek attól, hogy kilógjanak a sorból, netán valamiféle emberi jellemvonásukra fény derüljön, hogy minden úgynevezett portré vagy családira hangolt beszélgetés végetlen közhelyek gyűjteménye lett.
A rendszerváltozás után a média felemás módon közelített a magánszférához. Színészeink, hulló csillagocskáink magánéletének legkisebb rezdülése is hírértékkel bír. Több százezres példányszámban fogynak a pletykalapok. Ahol már meg-megjelennek a politikusok, kormánytagok, pártelnökök családi idilljeit bemutató írások is. Mi sem jellemzőbb, hogy a Gyurcsány–Dobrev páros bérletes a kereskedelmi tévécsatornákon, a hetilapok oldalain. Amíg Gyurcsány Ferencet Katus mamával a karácsonyi 168 Óra címlapja árulja, addig a kettős mércéjébe belehülyült média hoszszan ócsárolta Orbán Viktor egyetlen fényképes családi riportját a horvát tengerparti nyaralásukról.
De a politikai elit magánéleti botlásait vagy szexuális tévelygéseit, esetleg titkos szerelmi ügyeit eddig a média nem bolygatta. Listák, találgatások, pletykák özönével keringtek, de a nyomtatott sajtó, az elektronikus médiumok mintha közmegegyezéssel tartották volna magukat távol a Tisztelt Háztól. Mostanáig. Mert ami most Kovács Lászlóval történik, arra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy a véletlen műve, így hozta az élet. Mindenhol és mindenről egyszerre nyilatkozik Endrényi Éva, egyre vaskosabb részletekkel traktálva a nagyérdeműt. Gombóc a torkon? Innentől találgatásokra hagyatkozhatunk. Az Apró klán elébe vágott a dolgoknak, és nem várt a választások környékén becsapó szerelmi bombával. Így, időben hatástalanítva, lényegesen kisebb kárt okoz Gyurcsány Ferencnek. Ez az egyik lehetséges verzió. A másik, hogy ez az a próba, amivel az amerikai szakértők megszondázták a magyar közvéleményt. Mert ugye „nem lesz durva kampány” – üzeni az MSZP elnöke, de ebből egy betű sem igaz. Az egész Kovács-ügy nem arra szolgál, hogy száműzzenek a közéletből egy milliókat kereső, morálisan devalválódott egyént, hanem arra, hogy elkezdődjék a jobboldal politikusainak erkölcsi lejáratása. Kovács László erre több okból is igen alkalmas kísérleti személynek mutatkozott. Belpolitikai súlya nulla. Külföldön él – vagy eljut a vihar Brüsszelig, vagy nem. A téma sikamlós, mégsem egy primitív asszonyverés, van benne erotika, csalás és csalatás, házasságszédelgés, titok és kukkolás. Megfűszerezve a volt külügyi főnök megállapításával: Laci nagy kujon volt már a pártállami időkben is. Szóval felépül az MSZP hűdebátrakvagyunkmimégeztisvállaljuk látványterve, beáldozva Kovácsot. Az amerikai tanácsadók lesik az eredményt. Megállapítják, hogy helyzeti előnyük van, lám, az MSZP milyen katonásan tűri, hogy volt külügyminiszterüket magánéleti botlásai miatt meghurcolja a média. Hogy ez az egész „kicsinált” és „kitervelt”, arra a nagyközönség nem jön rá. Arra sem, hogy Kovács személyében döglött oroszlánt rugdosnak, őt már nem választják meg sehol semminek, legfeljebb otthon kell elszámolnia tetteivel.
Sokkal nagyobb a tét. Lejáratni, meghurcolni, kikészíteni, befeketíteni a legnagyobb ellenzéki párt minden fontosabb tagját. Felhasználva erre azokat a médiapitbullokat, akik úgy hazudnak, ha kell, mint a vízfolyás.
Ha már nem lehet Orbánra ráverni, hogy milliomosra lopta magát, akkor legalább úgy verje az asszonyt, hogy annak repedjen az állkapcsa. Ugye mindnyájan emlékszünk erre a hazugságra? Amit csak betetőzött a média aljasságban azzal, hogy milyen jogon merte magáncélra használni a miniszterelnök felesége a közszolgálati televízió Híradóját, ahová bement megmutatni teljesen ép arcát. Pedig milyen jól jött volna nekik a „vadállati” Orbán mítosza. Orbán, amint elhagyja a gyerekét, Orbán, amint előbb üt, és aztán kérdez… A Népszava, amint helikoptert bérel, és légi felvételeket készít a volt miniszterelnök házáról.
Intő nyitány a hódmezővásárhelyi polgármester esete, akiről azt érdeklődte meg a Medián városszerte, nem veri-e esetleg a feleségét. Úgy látszik, a feleségverés a Fidesz kiváltsága, a házasságszédelgés pedig az MSZP-t erősíti. De emlékezzünk Kósa Lajos debreceni polgármester afférjára a Blikk-kel, ahol összehozták a szolgálati Audijában egy prostituálttal. Hatalmas bukta lett a vége, a Blikk milliókat fizetett. Állítólag akkoriban elhangzott: „Nekünk sokkal több pénzt is megért volna Kósa bukása.” Mit is mondott Terry Black, alias Rácz Károly férfinő? „Van egy meleglistám, és ha…? És ha nem teljesül a kívánságom, akkor, hipp-hopp megjelenik a nyilvánosságban.” Lesz majd nagy kravál! Már-már megfeledkezünk arról, hogy Terry Black kívánsága teljesült, örökbe fogadhatta Danikát. Micsoda véletlen. Na, és kinél a lista?
A hazugsággyár készen áll. Az amerikai tanácsadók nem szívbajosak „kőkemény őszinteséggel” elhinteni az ellenzék tagjairól bármekkora ordas magánéleti „titkot”. Pedofíliát a kereszténydemokratákról, homoszexualitást a macsókról, hálószobatitkokat, perverziót, szégyenletes családi vonatkozásokat, drogfüggőséget, zugivászatot, kemény alkoholizmust, el nem ismert gyereket, gruppenszexes taggyűléseket, házasságtörést. Nem kellenek nagy dolgok, elég egy öszszetépett levelet kikapni a szemétkosárból, majd ráfogni az illetőre, hogy kiflitolvaj. A nagyközönség meg pletykára éhesen várja, hogy politikai elitjét a sárban lássa. Hiszen ezzel visszasüllyednek a hétköznapi, gyarló ember archetípusához. És amint Havas Henrik önkéntes propagandista hirdeti, naponta be kell bizonyítani, hogy az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.