A 2002–2003-as évben tapasztalt és egyre nagyobb gazdasági egyensúlytalanságokat, a megnövekedett államháztartási deficitet és inflációt kompenzálni igyekvő kormányzati megszorító intézkedések felemás sikerrel jártak, a munkapiaci mutatók pedig többnyire romló tendenciákat tükröznek – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia idei, Munkaerő-piaci tükör 2005 című kiadványában. A kötet a rendelkezésre álló statisztikák, elméleti kutatások és empirikus elemzések alapján mutatja be a munkaerő-piaci folyamatokat. A szerzők hazánkat az átalakuló országok tipikus példájaként emelik ki, tekintettel arra, hogy gyakran a kiszámíthatatlan politikai lépések okozzák a gazdasági nehézségeket.
Alacsony az aktivitás
A munkapiaci trendekről szólva megjegyzik: az elmúlt években a foglalkoztatás növekedése megtorpant, s a – nemzetközi összehasonlításban is – rendkívül alacsony, 50–55 százalékos ráta körül látszik stabilizálódni, s csak remélhető, hogy a mára romló tendencia nem lesz tartós. Komoly problémaként emelik ki, hogy az alacsony képzettségű fiatalok foglalkoztatása egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, aminek következtében e korcsoport egyébként is magas munkanélkülisége tovább nőtt az elmúlt három évben. A legsúlyosabb gond mégis a mind foglalkoztatási, mind kereseti szempontból igen erős területi egyenlőtlenség. A legfrissebb adatok szerint az ország már inkább három, semmint két részre van szakadva. Az idei első félévi adatok az sejtetik, hogy tovább mélyül a szakadék: Magyarország legrosszabb helyzetben lévő keleti része további két részre szakadhat: a súlyos gondokkal küzdő Észak-Magyarországra és Észak-Alföldre.
Magyarországon a foglalkoztatási arány 2005-ben – a tavaly 2000. évi szintre visszazuhant – 50 százalékon stagnált. Az utóbbi éveket az alacsony foglalkoztatottság és alacsony munkanélküliség jellemezte. Tavaly azonban a munkanélküliség emelkedésnek indult: a 2004 év elején mért hatszázalékos rátához képest mára 7,3 százalékra emelkedett. A nagyon alacsony foglalkoztatás mellett hazánkban rendkívül magas, közel 46 százalékos az inaktívak száma. Ők azok, akik nem dolgoznak, s munkát sem keresnek.
Magyarország az uniós országokkal történő összehasonlítás alapján munkapiaci aktivitás szempontjából az utolsók között kullog.
Évekig állás nélkül
A 15 régi tagállam aktivitási rátája mintegy 10 százalékkal haladja meg a magyarországit, a visegrádi országok közül pedig csak Lengyelországot előzzük meg minimálisan. Az aktivitási ráta növelését megnehezíti, hogy igen magas, 16,5 százalékos a hosszú ideje munka nélkül lévők aránya, mivel a reményvesztett munkanélküliek könnyen arra az elhatározásra jutnak, hogy elhagyják a munkapiacot. Szembetűnőek a gazdasági aktivitásban tapasztalt nemek közötti különbségek: a férfiak foglalkoztatottsága mintegy 15 százalékkal haladja meg a nőkét. Ráadásul a nők munkanélkülisége folyamatosan növekszik. A 2003. második negyedévében mért 5,4 százalékos rátához képest arányuk mára 7,4 százalékosra emelkedett.
Aggodalomra ad okot az is, hogy az elmúlt két évben folyamatosan nőtt a legfiatalabb, 15 és 24 év közötti korosztály munkanélküliségi rátája, miközben foglalkoztatási arányuk csökkent. Körükben a foglalkoztatás mintegy 6 százalékkal csökkent, miközben munkanélküliségi rátájuk 14 százalékról 20 százalékra emelkedett. A 15–29 éves népességen belül a nem tanuló és gyermeket nem nevelő inaktívak aránya 11 százalékos, a legfeljebb 8 általános iskolai végzettségűek körében pedig eléri a 36 százalékot. Ezen fiatalokra jellemző, hogy nem találnak megfelelő munkát, vagy elégedetlenek a bérekkel, ezért hajlamosak a feketegazdaságban keresni megélhetési forrásokat. A tanulmány szerzői szerint gazdaságpolitikánk elsődleges feladata az aktív munkaerő-piaci programokon keresztül a felnőttkori tanulás és képzés segítése, amihez egyébként uniós forrásokat is igénybe vehet.
Duzzadó bürokrácia
Érdekes képet kapunk, ha a munkaerő-piaci folyamatokat ágazati bontásban tekintjük át. A kormányzati ígéretekkel ellentétben ugyanis 2004-ben – a közalkalmazotti béremeléseket követően – mintegy 20 ezer fővel emelkedett a közszférában foglalkoztatottak száma. A versenyszférában a foglalkoztatottság hétezer fővel csökkent. A legfrissebb adatok szerint az idei évben a közalkalmazottak száma ismét csökkenni kezdett, ami azonban nem feltétlenül kedvező, mert a legerőteljesebben az egészségügyben dolgozók száma esett vissza. Emellett enyhe csökkenést mutat a mezőgazdaságban és az iparban foglalkoztatottak aránya is: az elmúlt két évben mindkettő 0,6 százalékkal esett vissza. A legerőteljesebben a szolgáltatási ágazatból munkanélkülivé válók száma növekszik. Ebből a szempontból a mezőgazdaság és a közszféra létszáma stabil, így jelenleg a legtöbb munkanélküli a versenyszférából kerül ki.
Külföldön javul a helyzet. Térségünkben mérséklődik a munkanélküliség. Szlovákiában például a jegyzett munkanélküliek aránya novemberben 10,86 százalékra csökkent az októberi 10,93 százalékról. A legutóbbi adatok szerint Romániában októberben 5,7 százalékos volt a munkanélküliségi ráta, míg szeptemberben 5,6 százalékot mértek. Újabb kilencéves mélypontra, 10,36 százalékra csökkent Bulgáriában is a munkanélküliség, elsősorban a kormány foglalkoztatási programjainak tulajdoníthatóan. A müncheni Ifo gazdaságkutató intézet jóslata szerint 2006-ban a munkanélküliség csekély mértékben csökken majd, 4,7 milliós szinten fog mozogni Németországban. Ugyanakkor Ausztriában több mint 213 ezerre nőtt a nyilvántartott állástalanok száma. A 8,2 milliós országban ez rekordadatnak számít, noha az 5,6–6 százalékos munkanélküliségi ráta még messze az egyik legjobbnak számít az EU-ban. (Sz. Cs.)
