Nagy Tímea: Mindig is az jellemzett, hogy ami a szívemen, az a számon

Kétszeres olimpiai bajnokként kutya kötelessége kiállni a magyar sportért, még akkor is, ha mások szerint néha nem ártana, ha hallgatna. A Sydney-ben és Athénban aranyérmes Nagy Tímea szívét az olimpia ma is megdobogtatja, akkor is, ha téliről van szó, és a legendás sportoló elmondta, amikor a sportról beszél, akkor nem csupán egy támogatási formára gondol, hanem a teljes magyar sportra.

Nagy Tímea akkor is kiáll a magyar sport mellett, amikor többen azt tanácsolják, hogy maradjon csendben Fotó: MTI/Illyés Tibor

A Sydney-ben és Athénban is aranyérmes párbajtőröző 16 éve a Nemzeti Sportügynökségnél dolgozik, ma már a Duna Aréna és a Hajós Alfréd Uszoda létesítményvezetője. Nagy Tímea napjait most éppen a téli olimpia eseményei teszik teljessé, és az Origón megjelent interjújában elárulta, nagy izgalommal vár minden egyes versenynapot. Mint mondta, nagyon átérzi a sportolók világát, különösen azokét, akik nem tudták valóra váltani az álmaikat. Ugyanakkor nagyon büszke a negyedik helyen végzett Pavlova Maria, Sviatchenko Alexei műkorcsolya párosra, és ugyan tudja, hogy volt némi visszhangja a pontozásnak, de maga a gyakorlat, a kűr, az felemelő volt.

Nagy Tímea soha nem gondolt arra, hogy ne dolgozzon (Fotó: Török Attila)

Nagy Tímea a padlóról állt fel, ma már a gyerekek a legfontosabbak neki

A kétszeres olimpiai bajnok szerint azoknak az embereknek, akik már ott vannak az olimpián, akik már végigjárták azt az utat, ahol meg kellett tanulniuk felállni a kudarcok után, nagyon nehéz a helyzetük. Neki egyetlen mondat segített, amikor az edzője felhívta, és csak annyit mondott:

Nekem továbbra is a világ egyik legjobb vívója vagy.

– Nem kellett se kibeszélnem mással, se pszichológushoz mennem. Ez a mondat nekem elég volt, hogy újra tudjam kezdeni. Udvarhelyi Gábor mondata indította meg a felkészülést a sydney-i olimpiára – tette hozzá Nagy Tímea. Aztán mindenki tudja, mi lett a vége: két egyéni aranyérem.

Nem titkolja, hogy már azokban az években, amikor még aktív sportoló volt, azt vallotta, mindenképpen a sporttal szeretne foglalkozni a későbbiekben is, de közben azt is tudta, hogy gyerekorvos is szeretne lenni. Pontosan ezért elvégezte a szakedzőit és a gyógypedagógiai főiskolát is. Ám végül se a vívóedzői, se a gyerekorvosi pálya nem jött össze.

– Ugyanis itt szólt közbe az élet. Amikor elvégeztem a főiskolát, akkor adódott egy lehetőség a Hajós Alfréd Uszodában, hogy rendezvényszervező legyek. Így kezdtem el itt dolgozni. Ugyanakkor a gyerekek a mindeneim. Mindig négy gyerkőcöt szerettem volna, de az élet úgy hozta, hogy csak három lett. De ők csodálatosak. 

Ma már számomra az a legfontosabb, hogy értük és más gyerekekért teszek mindent. Nekik üzemeltetjük az uszodát, biztosítjuk a pályákat. 

Minden egyes fejlesztésnél figyeljük, nekik hogy lenne a legjobb, mi az, ami leginkább elősegíti a fejlődésüket – fogalmazott Nagy Tímea.

Mindig megfért egymás mellett a civil munka és az élsport

A kétszeres olimpiai, világ- és Európa-bajnok vívó nyugodtan ülhetne a babérjain, akár hátra is dőlhetne. De nem teszi, mert amint mondja, egyszerűen fel sem merült benne, hogy ne dolgozzon. Azt vallja, ha az ember akar valamit, akkor mindent bele tud sűríteni a mindennapjaiba. 

– Versenyzőként munka és sport, utána meg gyerekek és sport töltötték ki a napjaimat. Le kell mondani jó néhány dologról, de ezt megtanuljuk, ez természetes nekünk. Sosem voltam olyan ember, aki a saját kis dombocskáján üldögél és nézegeti a tükörben magát, hogy mit ért el az életben. Én mindig azt mondtam, amikor valamit elértem, hogy akkor jöjjön a következő kihívás, legyen egy újabb cél az életemben. A sport véget ér, de akkor is kellenek célok, hogy legyen miért felkelni reggel – állította.

Azt is elismerte, hogy annak ellenére, miszerint nem nagyon lát olyan sportolót, aki ne kezdene valamit az életével a sportpályafutása után, találkozott már olyan sportolóval, aki teljesen hátradőlt a sportkarrierje után. Nem is tudott vele közös témáról sokáig beszélgetni, mert annyira másképp gondolkodnak.

Nagy Tímea úgy érzi, most jött el az ideje annak, hogy valamit visszaadjon a sportnak (Fotó: Bús Csaba)

Nagy Tímea nem hallgat másokra, de büszkén a tükörbe tud nézni

Ma már nem olimpiai bajnokként van jelen az uszodában, hanem létesítményvezetőként. Sosem csinált problémát abból, ha nem tudják, ki is ő valójában. Nem ez fáj neki, hanem sokszor az, ha a kollégái nem kapják meg a legalapvetőbb tiszteletet. 

– Sok kolléga dolgozik mellettem, asztalosok, karbantartók, akik minden nap értük jönnek be, és javítják meg a kaput vagy a hálót. Ha nekik nem köszönnek, akkor bizony odamegyek hozzájuk. Bemutatkozom, hogy Nagy Tímea vagyok az uszoda létesítményvezetője, és kérem, hogy tiszteljék meg a kollégáimat egy köszönéssel. Lehet, hogy utána összedugják a fejüket, és azt mondják: „ki volt ez a vén banya, olyan ismerős volt?” Akkor lehet összerakják, hogy mintha sportoló lett volna – osztotta meg mindezt Nagy Tímea.

Mint a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnöke, húsz társával együtt járja az országot határon innen és túl, beszélgetnek gyerekekkel, felnőttekkel, szépkorúakkal, börtönlakókkal arról, hogy a sport mit adott nekik. 

Nemrég nyilvánosan kiállt a magyar sportélet jövőjéért, noha sokan figyelmeztették, talán a jelenlegi helyzetben jobb csendben maradni.

– Mindig is az jellemzett, hogy ami a szívemen, az a számom. Az életem során ezért kaptam már sok kritikát, bántást, de dicséretet is. Sosem foglalkoztam ezzel. Amiben hiszek, azt megteszem. Most is így vagyok. 

Sok bántást kaptam, de reggel, amikor fölkelek, jókedvűen nézek tükörbe és büszke vagyok. 

Most érzem igazán úgy, hogy amit én kaptam, azt most vissza tudom adni a sportnak – közölte a kétszeres olimpiai bajnok.

Nem tagadja, minden, ami sport, az a szívügye. Úgy érzi, hogy ami ma Magyarországon a sport területén van – és most nem csak a TAO-rendszerre gondolt –, az példaértékű. Olyan háttér és olyan lehetőségrendszer jött létre Nagy Tímea szerint, amely sportolóként büszkeséggel tölti el. 

Amikor a sportról beszél, akkor nem csupán egy támogatási formára gondol, hanem a teljes magyar sportra: 

• gombamód szaporodnak a tanuszodák, 
• minden gyerek tanuljon meg úszni, 
• bevezették a mindennapos testnevelést, 
• folyamatosak a létesítményfejlesztések az ország minden pontján. 

– Én ezt szeretném megvédeni. Azt szeretném, hogy a mostani gyerekek, fiatalok számára megmaradjon ez a lehetőség , mert a sport nemcsak az érmekről szól, hanem a jövőről – állította, majd hozzátette: ha őt ezért bántják, akkor nem tud mit csinálni, mert tiszta a lelkiismerete.