Nagy Tímea: Mindig is az jellemzett, hogy ami a szívemen, az a számon

Kétszeres olimpiai bajnokként kutya kötelessége kiállni a magyar sportért, még akkor is, ha mások szerint néha nem ártana, ha hallgatna. A Sydney-ben és Athénban aranyérmes Nagy Tímea szívét az olimpia ma is megdobogtatja, akkor is, ha téliről van szó, és a legendás sportoló elmondta, amikor a sportról beszél, akkor nem csupán egy támogatási formára gondol, hanem a teljes magyar sportra.

Nagy Tímea akkor is kiáll a magyar sport mellett, amikor többen azt tanácsolják, hogy maradjon csendben Fotó: MTI/Illyés Tibor

Mindig megfért egymás mellett a civil munka és az élsport

A kétszeres olimpiai, világ- és Európa-bajnok vívó nyugodtan ülhetne a babérjain, akár hátra is dőlhetne. De nem teszi, mert amint mondja, egyszerűen fel sem merült benne, hogy ne dolgozzon. Azt vallja, ha az ember akar valamit, akkor mindent bele tud sűríteni a mindennapjaiba. 

– Versenyzőként munka és sport, utána meg gyerekek és sport töltötték ki a napjaimat. Le kell mondani jó néhány dologról, de ezt megtanuljuk, ez természetes nekünk. Sosem voltam olyan ember, aki a saját kis dombocskáján üldögél és nézegeti a tükörben magát, hogy mit ért el az életben. Én mindig azt mondtam, amikor valamit elértem, hogy akkor jöjjön a következő kihívás, legyen egy újabb cél az életemben. A sport véget ér, de akkor is kellenek célok, hogy legyen miért felkelni reggel – állította.

Azt is elismerte, hogy annak ellenére, miszerint nem nagyon lát olyan sportolót, aki ne kezdene valamit az életével a sportpályafutása után, találkozott már olyan sportolóval, aki teljesen hátradőlt a sportkarrierje után. Nem is tudott vele közös témáról sokáig beszélgetni, mert annyira másképp gondolkodnak.

Nagy Tímea úgy érzi, most jött el az ideje annak, hogy valamit visszaadjon a sportnak (Fotó: Bús Csaba)

Nagy Tímea nem hallgat másokra, de büszkén a tükörbe tud nézni

Ma már nem olimpiai bajnokként van jelen az uszodában, hanem létesítményvezetőként. Sosem csinált problémát abból, ha nem tudják, ki is ő valójában. Nem ez fáj neki, hanem sokszor az, ha a kollégái nem kapják meg a legalapvetőbb tiszteletet. 

– Sok kolléga dolgozik mellettem, asztalosok, karbantartók, akik minden nap értük jönnek be, és javítják meg a kaput vagy a hálót. Ha nekik nem köszönnek, akkor bizony odamegyek hozzájuk. Bemutatkozom, hogy Nagy Tímea vagyok az uszoda létesítményvezetője, és kérem, hogy tiszteljék meg a kollégáimat egy köszönéssel. Lehet, hogy utána összedugják a fejüket, és azt mondják: „ki volt ez a vén banya, olyan ismerős volt?” Akkor lehet összerakják, hogy mintha sportoló lett volna – osztotta meg mindezt Nagy Tímea.

Mint a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnöke, húsz társával együtt járja az országot határon innen és túl, beszélgetnek gyerekekkel, felnőttekkel, szépkorúakkal, börtönlakókkal arról, hogy a sport mit adott nekik. 

Nemrég nyilvánosan kiállt a magyar sportélet jövőjéért, noha sokan figyelmeztették, talán a jelenlegi helyzetben jobb csendben maradni.

– Mindig is az jellemzett, hogy ami a szívemen, az a számom. Az életem során ezért kaptam már sok kritikát, bántást, de dicséretet is. Sosem foglalkoztam ezzel. Amiben hiszek, azt megteszem. Most is így vagyok. 

Sok bántást kaptam, de reggel, amikor fölkelek, jókedvűen nézek tükörbe és büszke vagyok. 

Most érzem igazán úgy, hogy amit én kaptam, azt most vissza tudom adni a sportnak – közölte a kétszeres olimpiai bajnok.

Nem tagadja, minden, ami sport, az a szívügye. Úgy érzi, hogy ami ma Magyarországon a sport területén van – és most nem csak a TAO-rendszerre gondolt –, az példaértékű. Olyan háttér és olyan lehetőségrendszer jött létre Nagy Tímea szerint, amely sportolóként büszkeséggel tölti el. 

Amikor a sportról beszél, akkor nem csupán egy támogatási formára gondol, hanem a teljes magyar sportra: 

• gombamód szaporodnak a tanuszodák, 
• minden gyerek tanuljon meg úszni, 
• bevezették a mindennapos testnevelést, 
• folyamatosak a létesítményfejlesztések az ország minden pontján. 

– Én ezt szeretném megvédeni. Azt szeretném, hogy a mostani gyerekek, fiatalok számára megmaradjon ez a lehetőség , mert a sport nemcsak az érmekről szól, hanem a jövőről – állította, majd hozzátette: ha őt ezért bántják, akkor nem tud mit csinálni, mert tiszta a lelkiismerete.