Davos túl messze van

A 2002-es kormányváltás óta bojkottáljuk az évente egyszer Svájcban megrendezésre kerülő világgazdasági fórumot, amely egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy befolyásos üzletemberek különösebb protokoll és utazási előkészületek nélkül találkozzanak egymással és a fórumon részt vevő politikusokkal, így első kézből tájékozódjanak a világot alakító folyamatokról. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) a január 25–29-i rendezvényére mintegy kétezerötszáz vendéget várnak, elsősorban politikusokat, nagyvállalati menedzsereket és a világ vezető üzletembereit. Többek között a davosi csúcstól várja a globális piac a tavaly kétes eredménnyel lezárt hongkongi világkereskedelmi tárgyalások továbblendítését.
Azt, hogy a magyar kormány képviseletében idén sem lesz résztvevője a davosi világgazdasági fórumnak, a kormányszóvivő azzal indokolta: a svájci tanácskozássorozat alatt, várhatóan január 26-án rendezik meg a magyar–horvát közös kormányülést, amely felülírja a magyar kormánytagok minden más esetleges programját.
A davosi fórum teljes elhanyagolása azért sem érthető, mivel az elmúlt időszakban – főként az állam pénzügyi problémái miatt – számos nemzetközi kritika érte Magyarországot az üzleti világból is. Kormányszinten a davosi fórumon évek óta nem vettek részt magyarok, szemben a kilencvenes évekkel, amikor nemcsak kormánytagok, hanem a jegybank vezetői is rendszeres résztvevők voltak. Ugyanakkor kormányfőként egyedül Orbán Viktor járt a globális üzleti összejövetelen, 2000-ben. A WTO idei rendezvénye persze azért is uralja a világ érdeklődését, mert többek között a svájci síparadicsomban tartózkodik majd a világ vezető üzletemberei közül Bill Gates Microsoft-főnök, Jack Greenberg, a McDonald’s elnöke is.
Úgy tudjuk, rajtuk kívül a világ vezető politikusai is az alpesi köztársaságba utaznak. Az alpesi államban folytatódó kereskedelmi egyeztetések során az uniós tagállamokat Peter Mandelson kereskedelmi biztos képviseli. A hongkongi menetrend szerint alig három hónapja maradt a feleknek arra, hogy megállapodjanak az agrár- és iparcikkek, valamint a szolgáltatások kereskedelmének liberalizációjáról. A WTO illetékesei szerint a davosi eszmecserék súlypontját a gazdag országok mezőgazdasági piacainak megnyitásáról megkötendő egyezség képezi majd.
Ám nézzük, hogy miért is (volna) olyan fontos Magyarország számára a részvétel. A válasz egyszerű. Mindenekelőtt azért fontos a WTO-fórum hazánknak (is), mert a magyar gazdaság erőteljesen kivitelorientált; a magyarországi GDP zömét az export adja. Utóbbin belül pedig az ipar s az ipari export a meghatározó. Leszögezzük, részint jó, hogy olyan – elsősorban német, osztrák, francia és olasz – piacokra termelünk, amelyek fizetőképesek és kiszámíthatók, ráadásul egyben a világ legfejlettebb országairól van szó. Azért jó, hogy Nyugat-Európába áramlik a kivitel, mert az ilyen, gazdasági értelemben elkényeztetett és konzervatív felvevőhelyekre csak minőségi terméket lehet szállítani. Büszkék lehetünk arra, hogy a magyar gazdaság képes arra, hogy világszínvonalon produkáljanak a hazai előállítók.
Ennek eredményeként az elmúlt tizenhat évben alaposan átalakult a különböző ágazatok szerkezete is – a magasabb hozzáadott értéket képviselő termékek és szolgáltatások javára. Ugyanakkor nem árt fejben tartani, hogy az export túlnyomó részét produkáló vállalatok zöme külföldi, elsősorban multinacionális cégek tulajdonában van, míg a hazai kis- és közepes vállalkozások jóformán csak a belső piacra tudnak termelni. A gondot a friss kimutatások alapján a szektor számára tovább szűkülő beszállítói lehetőségek okozzák. De visszatérve a kivitelre, az export aránya a GDP-ben az utóbbi években már elérte a 70-75 százalékot, amelynek túlnyomó része az Európai Unió felsorolt tagállamaiba irányult és irányul. Részint káros is a szóban forgó külgazdasági kitettség.
Az adatokból, illetve a nemzetgazdaság szerkezetéből ugyanis kitűnik gazdaságunk legnagyobb rákfenéje: Magyarország úgynevezett világpiaci kitettsége túlzott, ez pedig többek között azért jelent gondot, mert egy, a világgazdaságban tapasztalható azonnali visszaesés egy erőteljesen exportorientált országban rögtön érezteti hatását. Gondoljunk csak az 1998-as orosz válság hatásaira vagy a 2001-es, Egyesült Államok elleni terrortámadás okozta visszaesésre, ám említhetjük még orosz energiafüggőségünket is.
Bármilyen meglepő, de a régióban hazánk gazdasága számít a legnyitottabbnak. Olyanynyira, hogy ebben a tekintetben lekörözzük Csehországot, Szlovéniát, sőt még Ausztriát is. Ezt erősíti például a francia tulajdonú Coface Hungary kutatóintézet megállapítása, miszerint Magyarországon épült ki Közép-Európa legjobb pénzügyi rendszere, és kedvező az ország földrajzi elhelyezkedése is, ugyanakkor negatívumként említik azt, hogy jelentős külpiaci kitettséget eredményez a gazdaság nyitottsága, a magas államháztartási hiány, az államadósság emelkedése, valamint az ikerdeficit. Ha már szóba kerültek az osztrákok, Ausztria gazdasága a fentiek eredményeként kikerülheti a világgazdasági folyamatok hektikusságát, hiszen a kiszámíthatatlan trendeket jócskán pótolja az erős, belső piaci felvevőképesség. A sógoroknak nem kell tehát árgus szemekkel figyelniük, mit is produkál az Egyesült Államok, Japán vagy Kína gazdasága.
Nekünk viszont – a külgazdasági kitettség miatt – igen. Mert azt ne feledjük, hogy a globális folyamatok alakulásától ugyancsak nagymértékben függnek azok a piacok, ahová szállítunk. Az óra körbe jár.
De térjünk vissza arra, hogy nemzetközi megítélésünk az utóbbi években leromlott, amelynek hátterében az állam pénzügyi problémái állnak. Úgynevezett túlzott deficiteljárás alatt áll a magyar államháztartás. Brüsszel többször is figyelmeztette hazánkat, hogy a kormány még a saját maga által vállalt programot sem tartja be. Nem csoda, hogy az összes mértéktartó külföldi elemző Magyarországot teszi az utolsó helyre az euró bevezetésének időpontját tekintve, azért, mert nem teljesítjük a feltételeket. Például a költségvetési deficit mértéke az elmúlt három évben mindig jóval fölötte volt annak, amit a kormány ígért. Tavaly decemberben pedig a Fitch Ratings rontotta le a magyar államadósság besorolását.
Hazánk pozícióvesztésének veszélye évről évre nő.
Szóval a svájci tanácskozássorozat kiváló terepe annak, hogy hazánk vezetői – mindenekelőtt a miniszterelnök és a pénzügyminiszter – megnyugtassák a piacokat. Elhitessék a külfölddel, hogy képesek vagyunk tartani a hiánytervet. Magyarán: növelni lehetne a gazdaságpolitikába vetett hitet, hogy a negatív befektetői vélemények némiképpen átalakuljanak. Úgy tűnik azonban, erre az idén sem fordít energiát a magyar kormány. Pedig Svájc ebben a pillanatban nemcsak sínagyhatalom és egy téli expedíció helyszíne, hanem – legalábbis a kormány részéről – a „felfedezésre” váró világgazdasági csúcs.