Járulékvadász

Kezdjük a lényeggel: nem a Fidesz találmánya a járulékcsökkentés, csakúgy, mint a radikális adóreform sem. A független közgazdászok túlnyomó része, befektetők és a nemzetközi szervezetek már régóta hangoztatják, hogy nagymértékű átalakítások nélkül a magyar gazdaság nem jut egyről a kettőre. Sőt, lemarad a térségi versenyben. Cseppet sem mellesleg, tíz hazai vállalkozóból legalább nyolc a magas közterhekre, no meg a túlburjánzó állami és helyi bürokráciára panaszkodik. Sajnos az élet a fentiekre még rá is erősít. Évről évre folyamatosan növekszik ugyanis a céges felszámolások és csődök száma hazánkban. Az Európai Unióban – arányaiban legalábbis – nálunk jutnak legtöbben a társas vállalkozások közül a fizetésképtelenség állapotába. Tavaly mintegy tizenötezer egyéni vállalkozás ment tönkre, és a sajátos magyar intézmény, a körbetartozás lassan-lassan, de megbénítja a gazdaságot. Eközben úgynevezett túlzott deficiteljárás alatt áll a magyar államháztartás. Brüsszel többször is figyelmeztette hazánkat, hogy a kormány még a saját maga által vállalt programot sem tartja be. Nem csoda, hogy az összes mértéktartó külföldi elemző Magyarországot teszi az utolsó helyre az euró bevezetésének időpontját tekintve, azért, mert nem teljesítjük a pénzügyi feltételeket. Ennek hátterében pedig az áll, hogy a költségvetési deficit mértéke az elmúlt három évben mindig jóval fölötte volt annak, amit a kormány ígért. A tények ismeretében felettébb merész az a kormányzati állítás, hogy kirobbanó formában lenne a magyar gazdaság, és nem szorulna rá egy valódi adóreformra, illetve más közterhek jelentős lefaragására.
Bármilyen meglepő, az, hogy nagypolitikai üggyé duzzadt a közterhek csökkentésének ötlete, nem a kialakult helyzetnek tulajdonítható. Még csak nem is Orbán Viktor bejelentésének. Hanem a kormányzati viszonválasznak.
Tudniillik a legnagyobb ellenzéki párt által szorgalmazott – amúgy szakmailag dicsérendő – 10 százalékpontos járulékcsökkentés kormányoldalról nézve kapásból 650 milliárdos bevételkiesést jelentene az államnak, ezáltal pedig lakossági megszorításokat is. Érdekes módon csak az egy nappal későbbi kormányreakció után lett téma az ellenzéki felvetés. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úgy fogalmazott: az alacsonyabb járulékszint a nyugdíjak kifizetését (sic!) veszélyeztetné. Erről csak annyit, ilyenre Magyarországon még nem volt példa. És valószínűleg nem is lesz.
Ne feledjük, eddigi történelme során a gazdaság szereplőit érintő radikális köztehercsökkenés csak pénzt hozott az államkasszának. Továbbá munkahelyeket. A gyakorlat azt igazolta: egy erőteljes adó- és járulékcsökkentés, esetleg a különböző fizetési kötelezettségek eltörlése vagy pótlólagos kedvezmény biztosítása többletbevételt jelentett a költségvetésnek. Így volt ez a Horn-érában, a társasági adó mértékének megfelezése után, továbbá az Orbán-kormány idején is, amikor a tb-járulék szintje zuhant 39 százalékról 29 százalékra. S az eva is tanúsítja, hogy a büdzsé tízmilliárdokkal hízhat kedvező változások esetén.
Magyarán az adó- és járulékkulcsok csökkentése több munkahelyet teremthet, dinamizálhatja a gazdaságot és növelheti az összadóbevételt is. Ennek hatására csökkenhet az államháztartás hiánya. Kár, hogy a Fidesz felvetésére politikai válasz született szakmai helyett. Kampány ide, kampány oda. Nem arra kellene vadászni, hogy egy fontos gazdasági javaslat melyik ideológiához vagy párthoz áll közelebb.
Hanem azt nézni, hogy annak mi lenne a hatása.