Az természetes, hogy a mindenkori kormány igyekszik a tevékenységét érintő politikai, gazdasági eseményeket úgy magyarázni, hogy saját megítélésén javítson, de legalábbis ne rontson. Az elmúlt időszakban tett kormányzati – főleg a gazdaság helyzetével kapcsolatos – megnyilvánulások azonban arról árulkodnak, hogy új fejezet nyílt a kommunikáció területén.
2005. december 6.: Európa egyik legnagyobb hitelminősítő intézete, a Fitch leminősíti hazánk hosszú távú devizaadósi besorolását. Az elmarasztalást Gyurcsány Ferenc kormányfő bátorításként, a Pénzügyminisztérium pedig elismerésként értékelte.
2006. január 12.: Brüsszel szerint hiteltelen a magyar kormány decemberben benyújtott eurócsatlakozási programja, de ennek átírását már a választások után megalakuló új kabinettől várja az Európai Bizottság. Veres János pénzügyminiszter az uniós bejelentésre reagálva kifejtette: a kormány örül annak, hogy az EU is elismerte a magyar gazdaság fejlődésének pozitívumait.
A magyar gazdaság jelenleg egy olyan betegesen kövér gyerekhez hasonlítható, akinek az orvosa állandóan azt ígéri a szülőknek, hogy fiuk le fog fogyni, rövidesen távozhat a kórházból, de még dolgozni kell az étrenden. Amikor pedig a gyermek ennek ellenére napról napra hízik, közli: testesebb lett ugyan a csemete, de még soha nem tudott megenni ennyi csülkös bablevest, mint most. A szülők azonban tudják, hogy az orvos nemsokára elhagyja a kórházat, mert virágüzletet nyit, ezért nem vágják a fejéhez a szobamérleget.
Itt tartunk most. Az Európai Unió illetékesei a magyar országgyűlési választásokat várják. Tudják, hogy addig úgysem történik semmi. Majd az új kormánnyal érdemes tárgyalni az eurócsatlakozásról. Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon jelenleg nincs olyan elismert gazdasági szakértő, aki a nemrégiben elfogadott költségvetést szem előtt tartva lehetségesnek tartja az euró 2010-es bevezetését. A kormányfő és pénzügyminisztere – akiken már az ország egyik fele csak szégyenkezve mosolyog – szemrebbenés nélkül a valós tények ellenkezőjéről hadovál. Nem úszómedence való az ilyeneknek, hanem a Ladoga-tó.
A sajnálatos helyzet azonban az, hogy Gyurcsány Ferenc nemcsak miniszterelnök, hanem miniszterelnök-jelölt is, ezért ténykedését kiemelt figyelemmel kell kísérni. Még akkor is, ha tudjuk, ez az ember sehol sem lenne, ha nem vállalt volna vezető tisztséget a KISZ-ben, ha nem tett volna szert milliárdos vagyonra, és éppen ezért nem állna mellette a hazai sajtó kilencven százaléka. Ők azonban teljes mellszélességgel támogatták – miniszterelnöksége idején – a villanykapcsolókkal hadakozó Medgyessy Pétert is, amikor pedig elengedték a kezét, színre lépett az új vezér.
Most a Magyar Vizsla ügye uralja a honi médiát. A kiadvány főszereplői: Gyurcsány és Kóka János. Bennük az a közös, hogy többnyire közpénzekből, közjavakból meggazdagodva olyan luxust engedhetnek meg maguknak, amit ebben az országban nem sokan. A magas labdát persze Kóka adta fel, aki a Playboynak adott interjújában kisiskolás módon azzal dicsekedett, hogy több mint egymillió forintos órája van, a feleségének pedig bármilyen ékszert meg tud venni, ami megdobogtatja a szívét. Kóka, az SZDSZ feltörekvő reménysége, ebben a gazdasági helyzetben, gazdasági miniszterként nyilván hibát követett el azzal, hogy nagyképűen, vitathatatlanul irigylésre méltó anyagi helyzetéről nyilatkozott. Az, hogy a Magyar Vizsla nem az MSZP holdudvarát erősíti, már az első kiadvány után egyértelmű volt. Most mégis azon fáradozik a balliberális média, hogy a szórólapot a Fideszhez kösse. Ez nagyjából sikerült, ezen senki nem lepődött meg. Válaszul jött a Moszkvai Őrkutya az Index című internetes újságban, és megjelent Kende magánnyomozó újabb Orbán Viktort lejárató könyve. (Ez utóbbi biztos bukás, Orbán Viktor politikai horoszkópján kívül semmi új nincs benne.) Az MSZP politikusai eközben szemforgató módon Sólyom László államfő lejárató kampányt elítélő újévi beszédét idézik a Magyar Vizsla miatt. A szélkakaskampányt Amerikából importáló szocialisták, akik korábban románinvázióról és fideszes hazugsággyárról beszéltek, most habzó szájjal aggódnak. Természetesen a szabad demokrata pártelnök – aki minden választás előtt rájön, hogy egészségügyi reformra van szükség – is bosszankodott, Kuncze Gábor egyenesen a kampány mélypontjáról beszélt. Amikor viszont a Népszava fejléce mögé bújva minden háztartásba ingyen juttatták el a kormánypropagandát, akkor lapítottak a koalíciós pártok képviselői. (Vajon ki finanszírozta a nem mindennapi médiaakciót?)
De a Magyar Vizslán túllendülve időzzünk egy kicsit el azon az újságírói beadványon, amelyet Szili Katalin szocialista házelnöknek címzett a Stop című internetes újság főszerkesztője, Déri Balázs. Erről a beadványról azt mondhatta volna a Fidesz, hogy a Köztársaság téren íródott. A hírportál ugyanis ott működik, a szocialista pártszékháztól néhány méterre. A főszerkesztő pedig a Xénia-lázról elhíresült Schmuck Andorral együtt irányítja az újságot. Ha már az MSZP-ben és az SZDSZ-ben lejárató kampányt emlegetnek, akkor nem árt tudni ezekről a tényekről. Nehéz elhinni ugyanis, hogy Déri Balázs fejéből pattant ki a szikra. Ahogy az már lenni szokott ilyenkor, a válaszcsapás sem maradt el. Varga Domokos György, egy másik internetes újság, a jobbra húzó Gondola munkatársa is vagyonvizsgálatot kezdeményezett. Az ő célkeresztjébe, mit ad Isten, Gyurcsány Ferenc került.
A nagyobbik ellenzéki párt egyébként – minden beadványtól függetlenül – abban a kényelmes helyzetben van, hogy egyetlen mondattal elintézhet minden gazdagodással kapcsolatos felvetést. Ez pedig a következő: Gyurcsány tavaly, munka nélkül több pénzt vehetett fel osztalékként, mint amennyit Orbán Viktor és felesége egész eddigi életében megkeresett. A Fidesz ennek az üzenetnek a hatékony kommunikálásával a szavazók egy részénél vélhetően nagyobb hatást érhet el, mint a bonyolult cégösszefüggések emlegetésével, ami persze számos esetben megkerülhetetlen. A kormányfőjelöltek vagyonának állandósuló vizsgálata a jelek szerint még jó ideig a címlapokon szerepel majd. A választások után azonban a nagy valószínűséggel összeomló költségvetés jóval komolyabb probléma lesz a politikusok pénzénél. A negatív kampánynál pedig semmivel nem üdvözlendőbb, amikor a rosszról azt akarják bebizonyítani, hogy jó, jobb, legjobb. Persze a jó, illetve a rossz relatív fogalmak, attól függ, mit és mihez viszonyítunk. A magyar gazdaság bizonyosan jobb állapotban van, mint a kongói, de nem az afrikai ország a mérce, bármennyire is jóról szeretne beszélni a kormány, amely agymosással próbálkozik. Mi jöhet még? Az talán nem történik meg, hogy Gyurcsány vállon löveti magát egy mesterlövésszel, és nemzeti hőssé válik. A kormányfő Orbán-iszonya azonban még meglepetéseket tartogathat.
origo.hu
Mutatjuk, hogy meddig maradnak a mínuszok
