Demosi ötletek nyomában

Nemcsak a fantomcégek, hanem a fantomszervezetek évadját is éljük. Legalábbis ez a következtetés vonható le, ha valaki a Demos Magyarország Alapítvány honlapjára ellátogat. Ott ugyanis vajmi kevés információhoz jut a tavaly alakult intézményről. Igaz, a szervezet az utóbbi időben jócskán tett azért, hogy neve ismertté váljon a közvéleményben. Nemrégiben Debrecen úgynevezett stratégiai auditját tették közzé, a hónap elején pedig felavatták politikusképző iskolájukat Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszédével. A kvázi kormányzati háttérintézmény anyagaiban fölfedezhetők azok az irracionális, életidegen ötletek, amelyeket azután a kormányfő próbál elfogadtatni a társadalommal.

Kétségtelen, a Demos által alapított Delta Politikai Iskola nem kisebb notabilitás, mint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ünnepi beszédével indult. Mondani sem kell, hogy míg a Kósa Lajos fideszes debreceni polgármester által köztudottan sikeresen vezetett nagyváros éppen hogy csak átment a szigorúan elfogult ítészek áltudományos rostáján, addig a mágnás miniszterelnök rendszeresen kitűnő bizonyítványt kap a Demos értékeléseiben. A nagyrabecsülés kölcsönös: az MSZP miniszterelnök-jelöltje sem fukarkodott a bátorító, elismerő szólamokkal sem most az évnyitón, sem pedig korábban. Az intézmény vezetője, Dessewffy Tibor szociológus nem marad adósa nagy hatalmú patrónusának, s minden interjújában, írásában szerinte objektív dicshimnuszok egész garmadával árasztja el a még hivatalban lévő kormányfőt. Persze hogy is tehetne másként, mint hogy úton-útfélen magasztalja, ha egyszer a Demos-könyvek sorozatában jelent meg a szocialista potentát Útközben című első kötete tavaly szeptemberben. Mi okunk lenne a további csodálkozásra, tekintve, hogy Dessewffy – bár ezt a szociológus makacsul nem vállalja – a média szerint nem csupán tanácsadója, hanem alkalmi beszédírója is Gyurcsánynak.
Így nyilvánvalóan naivitás lenne számon kérni a szociológuson a tárgyilagos távolságtartást, az azonban, hogy a Demos tevékenysége iránt érdeklődőkkel szemben is szűkmarkúan bánik az információkkal, felettébb elgondolkodtató. Honlapjukról nem derül ki, kik a vezetői az alapítványnak, működési paramétereiről sem esik szó, a fenntartókat pedig végképp balladai homály fedi. Ha valaki elég szorgalmasan kutat a weblapon, a Rólunk írták rovatban szereplő sajtóhíradásokból kiderül ugyan, hogy az alapítvány elnöke a médiában régóta előszeretettel szerepeltetett szociológus, de magukon a bemutatkozórészeken csak általános, konkrétumok nélküli szöveget találunk. Máshonnan tudható az is, hogy Dessewffy Babarczy Eszterrel, Hammer Ferenccel együtt alapította a Demost, a szervezet működéséről azonban se kép, se szó a webhelyen. Ugyanígy a Delta Politikai Iskola vezetőiről, tanárairól is csak a médiabeszámolókra hagyatkozhatunk. Amennyiben a Demos internetes portáljára támaszkodik egy beiratkozni vágyó fiatal, majdhogynem csak azt tudhatja meg, hogy kevés híján kétmillió(!) forint tandíjat kell befizetnie a nem akkreditált oktatásért cserébe. A sajtóból tud csak tájékozódni a delikvens, hogy a politikusképzőn többek közt Sárközy Tamás, Debreczeni József és Kéri László fog tanítani.
A külvilág és az érdeklődők számára egyfajta misztikusan belterjes szervezetnek tűnik a Demos. Ez a tény már csak azért is komikus, mert éppen Dessewffy tartja számon magát a hazai internetnépszerűsítés egyik legharcosabb propagátoraként. Alig több mint egy évvel ezelőtt botránynak nevezte, hogy radikálisan nőtt azoknak a száma, akik szerint a világháló semmi újat sem nyújt. Ne csodálkozzon, mikor saját alapítványának weblapjáról nemcsak a neveket, adatokat száműzték, de még arra sem derül fény, hogy például mikor alapították. A helyzet kínosságát csak fokozza, hogy azok titkolóznak, akik magukat a liberális, szabadelvű értékek híveinek tartják.
Az alapítvány, iskola fenntartóinak kilétét szintén jótékony homály borítja. Dessewffy egy tavalyi interjúban kitérő választ adott a támogatói kört firtató kérdésre. Azzal bújt ki, hogy „olyan világban élünk, ahol ezek a cégek általában nem vállalják a nyilvánosságot”. A szponzori kör mibenlétére azért lehet következtetni. Az MSZP-hez kötődő Politikatörténeti Alapítvány hívta életre azt a Napvilág könyvkiadót, amellyel Gyurcsány kínosan csekély számban elfogyott könyvét, az Útközbent együtt adták ki. További adalék a finanszírozói bázis behatárolására: a Demost a Gyurcsány-kormány háttérszervezeteként tartják számon, amelynek személyi állománya a jelenlegi kormányfő tanácsadói köréből verbuválódott.
Fontos hangsúlyozni: nem azzal van a gond egy demokráciában, hogy a pszeudobaloldali kabinet továbbélésén fáradoznak. Az viszont már komoly problémákat vet fel, hogy mindezt tagadják, s a függetlenség mezére is igényt tartanak. Dessewffy dodonai, álértelmiségi mondatliánok egész arzenálját veti be rendszerint a kormány melletti szenvedélyesen apologetikus megnyilatkozásaiban, s idegesen reagál minden Gyurcsány-bírálatra. (Tegnap a Magyar Hírlapban nem a kormányfőt védte Dessewffy Tibor: publicisztikájában a Fidesz és Orbán Viktor kampányát ostorozta.)
Akinek pedig még kételyei maradnának az alapítvány ideológiai vízióit, elképzeléseit illetően, végképp eloszlathatják azokat a megjelentetett kiadványok, megvalósult(?) projektek. A zavaros műfajú stratégiai auditot Magyarországról múlt év közepén hozták nyilvánosságra. Végkövetkeztetése – minő meglepetés, Gyurcsány megnyilatkozásaival egyezően: érthetetlen, miért borúsak a magyarok, holott nő a GDP, s szárnyal a gazdaság. Nem vissza-, hanem előre köszönnek már ebben a nehezen értelmezhető iratban a jelenlegi miniszterelnök decemberi közfelháborodást kiváltó, szintén egy Demos-rendezvényen elmondott fals paneljei. Vagyis: az a probléma, hogy túl kevesen vállalnak munkát, nincs bennünk vállalkozókedv. Pedig a dolgozatírók szerint alacsony a munkanélküliség – még a pályakezdők körében is. Feltehetően ezek a valósággal köszönő viszonyban sem lévő sommázások voltak azok, amelyek arra indították a milliárdos miniszterelnököt, hogy az ifjúságot kifelé tessékelje munkát keresni az országból. Ugyanilyen demoralizáló, az országot mintegy pellengérre állító jelleggel ősszel publikált tanulmányuk, amely azt a címet kapta: Miért utálják a politikát Magyarországon? Lehetetlen nem észrevenni: szinte akkurátus rendben szuggerálják azokat a toposzokat, közhelyeket, amelyek kisebbségi érzéseket hivatottak kiváltani a társadalomból, hogy ezáltal az elanyátlanodott emberek egy vezető bölcs szavai után sóvárogjanak vagy megcsömörülve saját alkalmatlanságuktól – el se menjenek választani. A balliberális kormány ugyanis nem lehet hibás a Demos narrációi szerint. Stréberen előrebocsátják országauditjukban: nem a kormányt minősítik. Az ellenben az alapítvány álfüggetlen szakértőinek és a pszeudobaloldali kurzusnak a fantáziátlanságát minősíti, hogy ugyanazokat a szlogeneket szajkózzák. A Gyurcsány-féle „Csináljunk egy jó országot!”-szerű refrének előképe megtalálható Dessewffy régebbi szövegeiben. No meg, a mostani Demos-textusokban. Milyen lenne egy jó ország? címmel indítottak ősszel beszélgetéssorozatot, esszépályázatuk kiírása pedig úgy szólt: Milyen lenne a te országod? Akinek pedig minderről az SZDSZ botránykereső „Jöjjön el az én országom!” feliratú plakátja jut az eszébe, az ne magában keresse a hibát.
A kuratóriumi elnök viszont elöl járt a jó példával: már régebben sem magában találta a hibát, s a baráti sajtónak és értelmiségnek is nekiment még 2003 késő nyarán, amiért túl befogadóak s nem kellően kritikusak az ellenzék által gerjesztett politikai botrányok megítélésében. A Népszabadságban megjelent publicisztikája nagy felhördülést váltott ki. Mérvadó értelmiségiek, írók úgy vélekedtek, hogy Dessewffy a tanácsadó figurájában testet öltő kurzusértelmiségi, a véleményét áltudományos szósszal megízesítő megmondóember. Mások úgy fogalmaztak, a közvetlen pártirányítás alatt működő orgánumok közösségi szolidaritásával jön elő, amikor önmérsékletre inti a balliberális médiaértelmiséget, és őszintén aggódik a szerinte tehetséges és karakteres politikus Magyar Bálintért, Gyurcsány Ferencért, Juhász Ferencért. Ez a felfokozott aggodalom mostanáig kitart. Létezik-e gyurcsányizmus? címmel arról ír, hogy akik beskatulyázzák a politikust, azok „Prokrusztész-ágyba (sic!) kényszerítik az árnyalt és pragmatikus Gyurcsány alapelveit (sic!)”. A klasszikus görög műveltséget sugalló nevet választó alapítvány vezetőjének a képzavarok tanúsága szerint nem csupán a mitológiával, de a magyar nyelvvel is gondjai vannak. A demos, vagyis nép latin megfelelője a populus. Talán az utóbbi klasszikus szó találóbb elnevezés lett volna. Így büszkén vallhatnák magukat populistáknak.