Kimondva-kimondatlanul majdnem mindenki hiányolta a köztársaság-gondolat erőteljes megjelenítését a hazai politikai elit részéről a Miniszterelnöki Hivatal és a Politikatörténeti Alapítvány által támogatott tanácskozáson. Földes György szerint az eszmekör azért fontos, mert különösen a választások előtti időszakban bizonyos normákat mindenkinek be kell tartania.
Ha ironikusan akarnánk fogalmazni, azt mondhatnánk, bizonyos kollektív búsongás lengte be a szimpozion levegőjét. Az előadók afelett borongtak, hogy a pozitív hagyományok iránti fogékonyság kiveszett a mai társadalomból. Kardos József történészprofesszor azt vette górcső alá, hogy a magyarországi tankönyvekben miként jelenítették meg a huszadik századi magyar köztársaságokat. Az 1930-as években az 1918-as, az őszirózsás forradalom után kikiáltott Károlyi Mihály-féle köztársaságot érthetően röviden és negatív kicsengéssel intézték el a tankönyvírók, ám mint kiderült, 1945 után sem változott alapjaiban a helyzet. Míg a harmincas években a tanácsköztársaság szálláscsinálójaként tartották számon az akkor új államformát, a második világháború után azért kapott utólag is gyanús fényt, mert a szociáldemokraták szorgalmazására kiáltották ki. 1949-ben a népköztársaság lett az új államforma, és deklaráltan sztálini alkotmányt fogadtak el. Ezután már a szociáldemokratákat retrográd elemekként tartották számon, akik a hivatalos politika szerint gátolták a kommunistákat a hatalom megszerzésében. A Kádár-rendszerben végig folytatódott a kétarcú, mindenfajta részletezést kerülő narráció. A tankönyvek kizárólag a ténybeli közlésekre szorítkoztak. A rendszerváltozás után új helyzet teremtődött, ám mint Kardos József érzékeltette, továbbra is csak búvópatakként, a lakonikus adatközlés erejéig mozgatta meg a tankönyvkiadók fantáziáját. A professzor szerint ez azért káros, mert a fiatalság nem érezheti meg egy demokratikus emberi világ perspektíváit. Földes György annyit fűzött mindehhez, Magyarország jelenlegi arculatát híven tükrözi az a tény, hogy a tankönyvírók még ma sem merik vállalni a konfliktusokat.
De vajon a köztársasági eszme maga nem konfliktusokkal terhelt-e a huszadik századi történelemben? Bayer Józsefnek, az MTA Politikatudományi Intézete főigazgatójának és Szigeti Péternek az értekezéseiből is fölsejlett: szerintük olyan konszenzusteremtő pont lehetne a gondolatkör a különböző politikai oldalak között, amely hiányzik a magyar közéletből. Igaz, 1918– 19-ben és 1946-tól 1949-ig rövid ideig létezett nevében magyar köztársaság, ám az eszme kiteljesítése talán éppen napjaink feladata lenne. Különösképpen azért, mert 1989. október 23-án kiáltották ki a mai köztársaságot. Csakhogy nem a rövid időterminusokkal van a gond, hanem a tartalmukkal – jegyezhetjük meg. A társadalomtudósok ugyanis nem vették tekintetbe, hogy a Károlyi-féle köztársaság a tanácsköztársaság, azaz a kommün véres diktatúrájába torkollott, s 1946. február elseje után is hamar elkövetkezett az 1949-es szovjet típusú úgynevezett népi demokrácia, amely kíméletlen terrort foganatosított saját polgáraival szemben. A közgondolkodás tehát nem elutasítja a köztársasági gondolatot, csupán a szomorú történelmi emlékezet miatt nem emlegeti lépten-nyomon. Talán ez lehet a megfelelő válasz Wiener György felvetésére is. Az MSZP-s képviselő ugyanis a záróvitában úgy vélekedett: nem véletlen, hogy Orbán Viktor, miként Boross Péter sem ejti ki szinte a száján a köztársaság szót. Sokan rákérdezhetnek: miért kellene örökösen emlegetni olyasvalamit, ami a rendszerváltozásnak köszönhetően magától értetődő evidencia? Azt emlegetjük sokat, aminek a hiányát érezzük. A levegőről is csak akkor beszélünk, ha romlik a minősége vagy elfogy.
A történelmi jobboldallal szembeni előítéletek hátteréről, s a mai polgári oldallal kapcsolatos prekoncepciók okairól is plasztikusabb képet kaphatott, aki belehallgatott az előadásokba. Konklúzióként azt szűrhetjük le: nem osztálykorlátaikat képtelenek levetkőzni egyesek, hanem azokat a régi pártállami beidegződéseket, amelyek a reakció térnyerése miatti félelemről szóltak. Bayer József és mások szóhasználatában a szélsőjobboldal, populizmus, demagógia éppúgy visszatérő elemek, és a mai jobboldalhoz kötődnek, mint a jelenlegi kormányerők politikusainak beszédeiben. Így válik érthetővé, milyen motiváció rejlik Gyurcsány Ferenc még hivatalban lévő miniszterelnök szónoki fordulatai mögött. Gyurcsány mindig „a köztársaságért” refrént alkalmazza, ezzel azt szuggerálva, hogy akár veszélyek is leselkedhetnek a megszerzett demokratikus vívmányokra. Az összetartó ideológiai kapocs tehát – miként a pártállami időkben – paradox módon nem az, ami összeköti, hanem az, ami elválasztja a társadalom tagjait a szocialisták stratégiája szerint. A mélyben megbúvó ösztönös reflexekre jó példa, hogy Wiener György és Bayer József egyetértett abban: ha nem lennének alkotmányos korlátai, Orbán Viktornak feltehetően megfelelne egy király nélküli királyság, amelyben kvázi kormányzói posztot tölthetne be. Nem vád volt, csupán egyszerű gondolatfutam, mégis sajátosan tükrözte a polgári oldallal szembeni hangulatkeltés anatómiáját.
Bayer József ugyanazokat a kliséket emlegette, amelyek a balliberális sajtóban honosak a polgári kormányokkal szemben. Ezek szerint az Antall–Boross-kormány alatt az életesélyek általános gyengülése volt tapasztalható, megosztotta a közvéleményt a sajátos ideológia és sokan arrogánsnak tekintették a kabinetet. A Fidesz-kormány idején pedig felerősödött a politikai populizmus, és a szélsőjobb ideológiák térnyerésének engedtek a kormányerők. A ma hatalmon lévőket viszont harmadikutas szociáldemokratákként aposztrofálta. Mint mondta: erről a próbálkozásról most derül majd ki, mennyire volt sikeres. Ám a növekvő önzés és a csökkenő szolidaritás miatt szerinte egyre nagyobb szükség van a köztársasági eszmére. Az alkotmány jogi pontatlanságait ecsetelő Szentpéteri Nagy Richárd a követendő sémához híven megjegyezte: ha volnának konzervatívok, egyezség lehetne köztük és a szociáldemokraták között a köztársasági gondolat kapcsán. Arra már nem tért ki sem ő, sem más, milyen lehetőségek nyílnának meg a társadalomban, ha a jelenlegi kormányerők között is volnának szociáldemokraták.
origo.hu
Új részletek derültek ki az ukrán kémbotrányról: Holló István börtönben marad
