A Fidesz alig egy hete tartott kongresszusán miniszterelnökhelyettes-jelöltté választották. Számított arra, hogy azonnal negatív kampány céltáblájává válik?
– Nem, de nem is látom, hogy azzá váltam volna.
– Szerintem pedig rekordot döntött azzal, hogy a kisebbik kormánypárt egyik prominense két nappal a kongresszusi jelölése után máris visszalépésre szólította fel önt.
– Nem emlékszem olyan pozícióra, amit, miután elvállaltam, ne értek volna támadások. Egyébként nem tartom az SZDSZ támadásait komolynak, így nem is akarok erről olyan sokat beszélni.
– Még akkor sem, ha nemcsak az SZDSZ, hanem a nagyobbik kormánypárt is élesen bírálta a határon túli magyarok választójogával összefüggő kijelentése miatt?
– Millió dologról beszéltem a kongresszuson, ezekből kiragadtak egy egyébként régóta nagyon fájdalmas kérdést, és arra lecsaptak. Ha ezt nem említem, akkor elővettek volna mást, amibe belekapaszkodhatnak. Kampány van. Nyilvánvaló, hogy én egy olyan beszédet mondtam, ami sok szempontból figyelemfelkeltő volt. Minden szerepvállalásom során értek ilyen támadások.
– Mintha kicsit még elébe is ment volna a kormánypárti össztűznek ezzel a kongresszusi beszéddel. Nem érez némi felelősséget abban, hogy alig néhány nappal a kormányfő-helyettesi jelölése után a pártelnöke máris magyarázkodásra kényszerült az ön kijelentése miatt?
– Nem vettem észre, hogy magyarázkodott volna a pártelnök. El kell olvasni a szöveget, amit mondtam. Megfogalmaztam az együvé tartozást mint életvédő programot, és egy vágyamnak adtam hangot. Ez egy előadói beszéd volt, amit ott, azon a helyen, abban a szituációban kell értelmezni. Hogy ez izgalmakat váltott ki, nem új keletű dolog, hiszen volt itt 2004. december 5-én egy népszavazás, amely után meglehetősen nagy hazai és nemzetközi fájdalmak lobbantak fel. Mintha most ez éledt volna újjá. Nem éreztem tehát, hogy Orbán Viktornak magyarázkodnia kellett volna a szavaim miatt, mellesleg az ő beszédét is több ponton támadták. Egyszerű a magyarázat, választási kampány van.
– A jelöléséről szóló bejelentés után ez volt az első nagyobb politikai beszéde. Korábban önt a szaktárca vezetőjeként, szakpolitikusként ismerték. Érzékelt abból valamit, hogy a Fideszen belül fenntartásokkal fogadják, hogy egy szakpolitikus került az egyébként nem túl könnyen összeállított országos pártlista előkelő második helyére? Voltak irigyei?
– Amikor Orbán Viktor egy héttel a kongresszus előtt, az országos választmány ülésén bejelentette, hogy engem javasol a posztra, nagy taps tört ki. Felálltam és megköszöntem. Semmiféle feszültséget nem éreztem.
– Mióta tudja, hogy a március–áprilisa ilyen intenzív kampánnyal telik?
– Nekem az eltelt négy évem is így telt. Minden héten legalább három-négy helyen voltam vidéken, jártam az országot. Sok meghívást kapok szakmapolitikai vagy éppen polgári körös fórumokra.
– Én arra lennék kíváncsi, hogy mikor kapta a felkérést Orbán Viktortól a miniszterelnök-helyettesi jelöltségre.
– Egy nappal a választmány ülése előtt.
– Rögtön igent mondott?
– Rögtön.
– Vajon miért önre esett a választás? Minek tudja be a sikerét a jelölését illetően?
– Harmincnégy éve hangsúlyozom, hogy az emberi értékeket a politikában fel kellene emelni. Most végre egy olyan program formálódott, amelyben a politikán belül a humán oldal elsőbbséget élvez. Szakpolitikusként, a polgári kormány egészségügyi minisztereként, de előtte is mindig azt hangoztattam, hogy a gazdasági fejlődés az egészséges, testében-lelkében ép embereken múlik. Amikor erről beszélek, rendre pozitív visszajelzést kapok. Az emberek várják, hogy végre róluk szóljon a politika, ne csak dübörgő gazdaságról, pénzügyekről és globalizációról. Néhány hete jelent meg egy nagy, harminc országban 30 ezer fő megkérdezésével készült szociológiai felmérés arról, mit tartanak saját boldogulásuk szempontjából fontos tényezőnek a válaszadók. Döbbenetes az eredmény, 84 százalék első helyen az egészséget jelölte meg. Ez alapvetően kell hogy befolyásolja a politikát.
– Tervezi, hogy szorosabbra fonja a kapcsolatát a szűkebb értelemben vett pártpolitikával? Vállalna tisztséget a Fideszben?
– Nem ajánlottak fel ilyesmit, úgyhogy nem is gondolkodom rajta.
– Sikerült a kampány hevében meghúzni az utolsó ecsetvonásokat a Fidesz kormányzati struktúrájáról szóló terveken?
– Ahhoz, hogy a kormányzati struktúráról érdemben lehessen beszélni, előbb meg kell nyerni a választásokat. Mindazonáltal az elképzeléseimben az él, hogy a kormányzati szerkezet kétpólusú lesz egy humán és egy gazdasági-pénzügyi pólussal.
– Korábban nyilvánosságra jutott több, a Fidesznél készített előzetes terv, amelyekben közös, hogy csúcsminisztériumokban gondolkodnak.
– Én is láttam sok ilyen anyagot, sőt nem tagadom, foglalkozom is ezekkel. Tudja, miközben a politikusok a kampányra koncentrálnak, a szakemberek keményen dolgoznak például az ilyen kérdéseken. A politológusokra, szakértőkre tartozik főként, hogy a hagyományos magyarországi kormányzati struktúrából a kétpólusú kormányzati szerkezet hogyan vezethető le egy hét-nyolc minisztériumból álló rendszerré.
– El tud képzelni olyan helyzetet, hogy kiengedje a keze közül az egészségügyi tárca irányítását?
– Egyszer már betöltöttem ezt a tisztséget. Engem soha nem a pozíció érdekelt, hanem az ahhoz tartozó feladat. Számomra az a fontos, hogy létrejöjjön egy olyan stratégia, amiben megtaláljuk az összefüggéseket a hagyományos területek, tárcák között. Például tegyük lehetővé a szociális és az egészségügyi kérdések egymást segítő összehangolását. De az oktatásnak és az egészségügynek is hasonlóan együtt kell működnie, hiszen kérdem én, hogyan boldogulhatnánk a népegészségügyi problémákkal, ha nem tudjuk bevezetni az iskolákban a mindennapos testnevelést vagy az egészségtan oktatását. Engem ilyen egyszerű dolgok érdekelnek. Tehát az a cél, hogy átjárhatóvá tegyük az eddig a tárcák között áttörhetetlennek tűnő határokat.
– A jelenlegi kormány talán az utóbbi évek legjelentősebb, egészségügyet érintő változtatására készül. Az ellátások többségét csak azoknak biztosítaná térítésmentesen, akik mögött van járulékfizetés. Ön támogatná azt az elképzelést, hogy a közvetlen életmentésen túl az orvos el se végezze a beavatkozást azokon, akik nem fizettek járulékot?
– Nem. Még annak is meg kell kapnia az általános egészségbiztosítás szolgáltatásait, aki önhibájából nem fizetett járulékot. Ebből senki nem szorulhat ki. Szerintem a járulékbehajtás szigorítására kell nagyobb hangsúlyt fektetni, hogy ne lehessen kibújni a kötelező közteherviselés alól.
– A másik vitatéma az egészségügyi privatizáció. Mely területeken engednék a magánosítást?
– A kórház-privatizációt nem engedjük. Kétmillió ember mondott nemet erre a kérdésre a 2004. decemberi népszavazáson, ezt pedig tiszteletben kell tartanunk. Ugyanakkor támogatni kell a szakmai egzisztenciavállalkozásokat, amilyenek például a háziorvosi praxisok vagy a patikák. Ezek tulajdonosai ugyanis biztosan visszaforgatják a nyereséget a vállalkozásba.
– Nemrég a kórházak állami kézbe adásáról beszélt. Nem fél attól, hogy ezt sokan visszaállamosításként értelmezik, és ennek a magyar társadalomban rossz üzenete van?
– Nem visszaállamosításról van szó. Arról van szó, hogy a közigazgatási reform részeként régiókat kell kijelölni, s ebben kell megtervezni az egészségügyi ellátást is. A régiók csúcsán nagy intézmények lennének a mi elképzeléseink szerint. Azt tervezzük, hogy első körben ezeket a nagy régióvezetői intézményeket állami felelősségi körbe vonjuk, hiszen fenntartásukat egyetlen önkormányzat sem tudja vállalni. Egyébként sorra jelentkeznek nálam a megyei közgyűlések vezetői, hogy akár azonnal átadnák a kórházak fenntartását, mert nincs annyi fejlesztési-fenntartási forrásuk, hogy ezt a feladatot felelősséggel ellássák.
– Bizonyos időközönként előkerülnek kórházi ágyszámcsökkentésről vagy kórházbezárásról szóló hírek. Ön szükségét látja ennek?
– Egyetlen kórházat sem zárnánk be, viszont szerkezetátalakításra valóban szükség van. A jelenlegi kapacitások nem illeszkednek ugyanis az igényekhez. Sok helyen például a szociális és a gerontológiai ellátást vagy a rehabilitációt kellene erősíteni. Persze mindez sokéves átmenetet igényel.
– A szocialisták négy éve, a választási kampányban ígérték meg az ápolóknak a hűségjutalmat (azaz a négyévente járó, egyéves bérüknek megfelelő összegű pluszpénzt), igaz, végül bele sem kezdtek a megvalósításba. Önök most átvették ezt az ígéretet. Milyen ütemezéssel fizetnék ki a jutalmat?
– Egyelőre még nincs döntés, de tárgyalunk erről az ápolói kamarával.
– A hűségjutalom több mint százmilliárd forintos forrást igényel, a korábban bejelentett tíz százalékpontos tb-járulék-csökkentés pedig több száz milliárdot. Tízmilliárdokban mérik az orvosok elmaradt ügyeleti díjának kifizetését is, amelyre szintén ígéretet tettek. Nem fél, hogy túlvállalják magukat, és az ígéretek teljesítéséhez nem lesz elegendő forrásuk?
– Ezeket az intézkedéseket végre kell hajtani. A hűségjutalom például nemcsak a nővéreknek fontos, hanem nekünk is. Jobban kell fizetnünk őket ahhoz, hogy elvárhassuk tőlük az empátiát. Az egészségügyi munka óriási lelki terhet jelent a dolgozóknak, s ezt valahogy kompenzálni kell. De nemcsak az ápolói hűségjutalmat, hanem az elmaradt ügyeleti díjakat is ki kell fizetni, hiszen erre vonatkozóan hatályos bírósági döntés született. A jelenlegi kormány ezt tudatosan áthárítja a következő ciklusra, így a szükséges források előteremtése a mi feladatunk lesz.
– Nem az intézkedések szükségességét vitatom, csak nem látom, honnan lenne minderre sok száz milliárd forint a költségvetésben.
– Meg kell nézni, hogy hová lettek a pénzek, az óriási hitelek, amelyeket ez a kormány vett fel.
– Mi történik, ha azt tapasztalják, hogy már nincs belőle?
– A programunk tartalmaz egy nagy gazdaságélénkítő fejezetet. Amikor meghallottam a tíz százalékpontos tb-járulék-csökkentés tervét, alapos számításokat végeztünk, és kiderült, hogy mindez megvalósítható. Az intézkedéssel munkahelyeket teremtünk, amelyekből adók és járulékok folynak be a költségvetésbe, s a közteherviselés szigorításával ezeket be is hajtjuk. Úgy látom, most elakadt a gazdaság, amit újra működésbe kellene hoznunk. Ennek persze van még egy kis akadálya. Először meg kell nyernünk a választásokat.
origo.hu
Apáti Bence: Magyar Péter 25 milliós kérdése - kép
