Személyes hangú levél a médiának

Különböző hír- és elemző műsoraikban mindmáig döntő részben baloldali politikusok állításai, véleményei hangzanak el, mintha csak ők lennének az ész, a kultúra, meg „mindenek” letéteményesei. Műsoraik vezetőibe szinte bele van sulykolva az a gyurcsányi fóbia, hogy ma mindenért a jobboldal, jelesül Orbán Viktor a hibás. Én már többször megírtam önöknek a véleményemet, mert igazságtalannak tartom, mit megengedhet magának egy-két tévés személyiségük.
Havas „tanár úr” már akkor is egy ellenszenves tévés volt Forró Tamással együtt, amikor még az egyennadrágtartós-mellényes korszakuk volt. Azóta Forró, mint tudjuk, kiszorult a sajtóból. De ahányszor csak bekapcsolom a TV2-n a Mokkát, nekem is hányingerem van Havas tanár úrtól, meg sokaktól hallottam, másoknak is. Sajnálom a diákjait meg a fiatalokat is, mert őtőle csak dölyfösséget, gőgöt, beképzeltséget, pökhendiséget tanulnak. Remélem, sokan taszítónak látják ezt a viselkedési formát. Verebes „művész úrról” ugyanezt gondolom. Meg arról a sok talpnyaló újságíróról a Nap-keltében. Ezeknek az uraknak talán jobb lenne azon dolgozniuk, hogy az információs tévéműsorok színvonalasabbak, sőt jóval kiegyensúlyozottabbak legyenek, amiből lehetne tanulni fiatalnak, öregnek egyaránt, s nem folyton a régi adások állandó ismétléseiből állnának.
Azt lehet mondani, az önök csatornái a baloldali eszméket sulykolják az emberekbe. A Heti Hetesben például soha nincs olyan téma, ami éppen a baloldalról, a kormányról, a miniszterektől vagy magáról a miniszterelnökről szólna. Állandóan a másik oldallal, az ellenzékkel, a másképpen gondolkodókkal kínlódnak, gonoszkodnak. Az én gyerekemet az óvodából addig nem engedték az elsőbe beíratni, míg logopédushoz nem jártunk, mert egy hangot selypített vagy raccsolt. A Heti Hetesben meg beszédhibás emberek osztják az észt, a műveltséget. Ez egy utálatos, ellenszenves, egyedül a jobboldalt támadó, gúnyoló, szellemtelen műsor. Csodálom, hogy még egy-két „művész” is asszisztál hozzá. Pedig lenne hol bizonyítaniuk. Olyan kioktatók, magabiztosak az urak, azt gondolják, az egyszerű tévénézőknek minden jó, sőt azok a hülyék talán nem is értik, miről van szó. Úgy látom, akármi történik a baloldalon, sem a bűnösség, sem a viselkedés, sem az erőszakosság nem számít nekik, csak az ő véleményük, gondolkodásuk a jó. Viszont akármit csinál a jobboldal, belekötnek, abból hír lesz, csámcsognak hetekig rajta. Noha már külföldről is kritizálják a kormányt, ezekkel a hírekkel sem foglalkoznak, az eltelt négy év egyszerűen nem ügy nekik. Az RTL Klub külföldi tulajdonosai tudják-e egyáltalán, milyen ócska politikai agitációt művelnek itthoni adásaikban?
Közben a milliárdos miniszterelnök és a jómódú miniszter urak a tévé képernyőjén keresztül beleröhögnek a képünkbe, hogy nem volt gázáremelés. Milyen cinikusan viselkedtek a riporterek előtt! Nem szégyellik magukat? Két hete cseréltem a gázpalackot, és az új jóval többe került az előzőnél. Gyurcsány úr fel van háborodva a mohácsi fogadtatáson. Tessék hozzászokni neki, hogy az egyszerű emberek másképpen nem tudják kifejezni nemtetszésüket, elégedetlenségüket. Kohl kancellárt annak idején tojással dobálták meg németek, annyira el voltak keseredve a szociális feszültségek miatt. És amikor Orbán Viktort kifütyülték egy Kokó-meccsen az arénában, az önök tévéműsoraiból mást sem hallottam, hogy ezt bizony egy kormányfőnek el kell tudnia viselni, és hát csak alázkodjon meg a közönség akarata előtt. Gyurcsány úr talán nem néz tévét? Persze, mi csak szavazzunk!
Nagyon sok emberrel van kapcsolatom, a családom is népes, rengetegen vannak ebben az országban, akik most nem merik elmondani a véleményüket. Félnek. Nekem nincs félnivalóm, mert már nyugdíjas vagyok, többé nem rúghatnak ki sehonnan. Kisnyugdíjas vagyok, Áfésznél voltam bolti eladó, 33 éves munkaviszonyt szereztem öt gyermek mellett, faluhelyen. Én nem napi nyolc órát dolgoztam, hanem tizenhatot, kert, állatok, szőlő, család ellátása mellett. Négy lányom gimnáziumi, egy fiam ipari tanulói iskoláztatása hárult csak reám, bármiféle szociális segély nélkül. Férjem lakatosként, kovácsként, mindenféle karbantartáshoz értő emberként alacsony járandósággal ment nyugdíjba. Súlyos szívbetegségben négy hónapja meghalt.
Még szeretném elmondani, hogy amikor Gyurcsányt meglátom a tévében, szinte gyomoridegem van. Nem értem, meddig lehet ezeknek az embereknek még mindig szavuk, meddig mehet ez az erőszakos nyomulás, a hazug, egyoldalú tájékoztatás. Már négy éve nem Orbán Viktor a miniszterelnök, uraim! Bolgár Györgyöt, Mészárost, Avart, Némethet, Aczél Endrét, Orosz Józsefet, Bánó Andrást, Sváby Andrást és az egész kormánypárti pincsikórust mikor meglátom, rosszul érzem magam. Na meg az öreg Horn Gyula, mikor nénikézik! Mit képzel ez az ember, meddig mehet még el?
Elkeserítő, hogy már nem lehet tévét nézni ebben az országban. Ez önöknek köszönhető.
Özv. Kiss Tiborné
ötgyermekes, kilencunokás nagymama
Bakonyszombathely

Felháborodva írok Szegedről, mert itt a Délmagyarország című napilapban szinte kizárólagosan a jobboldalt becsmérlő írások jelennek meg. Az adófizetők pénzéből eltartott helyi-megyei lapoknak talán nem a politikai kiegyensúlyozottság követése lenne a kötelességük? Vagy talán a balra húzó Délmagyarországot egyedül csak a Gyurcsány-hívők olvashatják? Ez esetben írják ki az első oldalra, hogy az MSZP lapja. De ha nem írják ki, akkor hol a szólásszabadság, a véleményszabadság?
Más. Micsoda politikusi magatartás az, hogy a baloldal állandóan az ellenzéket pocskondiázza? Miért akarják ráerőszakolni elképzeléseiket azokra, akiknek nem ugyanaz a véleményük az ország helyzetéről, boldogulásáról? Miért akarják a szabadságjogokat korlátozni? Borzalmas lenne, ha az egész országnak újra vörös színben kellene virítania, mert egyesek így szeretnék!
Miféle magatartás – a politikában 2006-ban – a megfélemlítés? A regnáló miniszterelnök sakkban akarja tartani az egész gazdasági élet, az ipari és banki szféra prominens személyiségeit. Remélhetőleg nem sikerült félelmet keltenie senkiben. Nem beszélve a hallgatag szakszervezetekről. Egy-egy szakszervezetben – akárcsak az országban – számos, különböző nézeteket valló embercsoport található. Az ágazati szakszervezetek feladata, hogy tagjaik életének, sorsának megkönynyítését szolgálják, védelmet nyújtsanak nekik a politika túlkapásaival szemben. Nem pedig pártújságok vásárlására költsék a tagdíjakat.
Sarkadi Jánosné
Szeged