Varsó neheztel Gyurcsányra

A lengyel diplomáciában mély nyomokat hagyott Vlagyimir Putyin orosz elnök közelmúltbeli prágai, különösen pedig budapesti útja. Politikusok és elemzők egyaránt a visegrádi országok megosztására tett kísérletként értékelik azokat a látványos történelmi és gazdasági jellegű gesztusokat, amelyekkel a Kreml főként Varsó álláspontját ellenpontozva a régió „jó fiújaként” tüntette ki Budapestet.

Moszkva szempontjából mindezt értik a lapunknak nyilatkozó források, Budapest magatartását azonban furcsának tartják.
Gyurcsány Ferenc kormányfő véleményének megváltozása azért is érintette különösen érzékeny módon a magyar barátságra máig nem csak szavakban adó lengyel politikai elitet, mert Budapest a januári gázválság idején energetikai együttműködésről beszélt, és ezzel kapcsolatban komoly tervekre, határozott lépésekre biztatta Varsót és Brüsszelt is. Közös gáztározókról, a stratégiai tervek egyeztetéséről beszélt akkor Kóka János miniszter, egy hónappal később pedig ennek éppen az ellenkezője történt. Mindez érezhetően visszafogottá tette a lengyel diplomáciát, és megrendítette a budapesti kormány iránti bizalmat. A Gyurcsány-kormány pálfordulása akarva-akaratlan kihat a lengyel államfő pénteki, első budapesti látogatására is.
*
Nem erősíti a bizalmat a jelenlegi magyar kormány iránt annak néhány kimondottan otromba, a diplomáciai protokollban szokatlan lépése sem. Így Kazimierz Marcinkiewicz kormányfő bemutatkozó budapesti látogatásakor látványosan elmaradt a vendég számára adott vacsora, ezúttal pedig a kormánypárt részéről senki sem találkozik a köztársasági elnökkel. Az út kiegyensúlyozottságára külön figyelmet fordító lengyel diplomácia varsói információink szerint mindent megtett ennek érdekében, ám elutasításra talált. Gyurcsány Ferenc ezúttal kimentheti magát a brüsszeli uniós csúccsal, ám érthetetlen, hogy a parlament elnöke például miért nem ér rá. Így aztán a belpolitika, az ideológiai alapú előítéletek ismét felülírják a külpolitikát, s az a furcsa helyzet áll elő, hogy Vlagyimir Putyin látogatásakor a kormány mindent megtett az ellenzék vezetője és az orosz elnök különtalálkozójának blokkolására, ezúttal pedig ignorálja a jobboldali lengyel államfőt. Különösen érthetetlen ez akkor, amikor az elnök éppen a lengyel– magyar barátság emlékművének győri avatására érkezik hazánkba. Az ezeréves közös sorsról, és a jelenlegi közös érdekekről nem is beszélve. Orbán Viktor mindenesetre tárgyal majd Lech Kaczynskivel.
Lapunknak nyilatkozva a lengyel államfő elutasított minden kísérletet, ami a visegrádiak megosztására irányul, de csak csóválta a fejét Budapest magatartásával kapcsolatban a jobboldali liberálisok egyik prominens vezetője, Jan Maria Rokita is. Piotr Naimski gazdasági miniszterhelyettes úgy fogalmazott, hogy az utóbbi hetekben érzi a kormány viselkedésének változását, de a magyar választási kampány miatt nem kommentálná annak lépéseit, de továbbra is fontosnak tartja a közös energetikai projekteket. Nevük elhallgatását kérő diplomáciai források arra hívták fel a figyelmet, a magyar–orosz megállapodás részletei ugyan számukra nem ismertek, a nyilvánosságra került hírekből azonban egyértelműen az látszik, hogy hiányzik a szolidaritás energetikai ügyekben. Sokan, köztük a magyar miniszterelnök is az energetikai tárgyalásokat a szabad piac elvein alapuló kereskedelmi tevékenységnek tekintik, míg az asztal másik oldalán ülők e kérdésre mint külpolitikai, presztízs- és befolyásnövelő, biztonságpolitikai eszközt értelmezik. A keleti térség kutatója, Marek Menkiszak már egyértelműbben összegzi a lengyel véleményeket. Eszerint a Putyin elnök budapesti útján történteket egyértelmű és érezhető nyugtalanság kísérte Lengyelországban. Nem egy szakértő úgy értékelte mindezt, mint Visegrád temetését. A kutató szerint egyfajta bizalmi válságról mindenképpen lehet beszélni. Menkiszak emlékeztetett arra, hogy Varsóban már arra is felfigyeltek, hogy egy éve Gyurcsány Ferenc látványosan és hangsúlyosan köszönetet mondott Moszkvában az ország felszabadításáért.