Utalva arra, hogy az MSZP és az SZDSZ már megállapodott a második választási fordulóról, kijelentette: csak akkor győzhet a mostani kormányoldal, ha a nemzeti oldalon nem születik megegyezés. – Az ajtó nyitva áll, azok fognak belépni, akik egyesítik erejüket – jegyezte meg. Majd így folytatta: – Ha megállapodunk, mi fogunk győzni, éppúgy, mint 1998-ban, mert jóval több mandátumot szerezhetünk a második fordulóban, mint az ellenfelek.
Egyértelművé tette, hogy a Fidesz készen áll az egyezségre, „felülemelkednek minden önös, hiúsági, egyéni és pártszemponton”. Orbán szerint a múlt, a jelen és a jövő egyaránt amellett szól, hogy meg kell állapodni a nemzeti oldalon. Érvként hozta fel a rendszerváltozás közös múltját, azt, hogy most az ország polgárai komoly bajban vannak az államadósság, a növekvő munkanélküliség és a küszöbönálló megszorító csomag miatt, s végül azt mondta, a jövőnk, a gyermekeink miatt is szükséges a megegyezés.
Az MDF-fel való összefogásnak szerinte megvannak az alapjai; itt említette a közös kormányzást, a rendszerváltozásért folytatott küzdelmet s azt, hogy közösek a kereszténydemokrata értékek, illetve a jövőre szóló törekvések a vidék védelmét, a magyar vállalkozók támogatását, a határon túli magyarok ügyét illetően. Végül megjegyezte: mindketten „gátat akarnak vetni a kíméletlenségnek, az arroganciának és a korlátlan hatalomvágynak”.
*
– A helyzet úgy áll, hogy nekünk nincs hová visszavonulnunk. Ha nem állunk ki minden mellett, amiben hiszünk, akkor Magyarország az ő játékszerükké fog válni. Ezt nem engedjük – hangoztatta Orbán Viktor. Úgy vélte: az előttünk álló próbatétel arra jó, hogy „megmérje az életünk és az elszánásunk mélységét, előhozza belőlünk, ami bennünk van, ha erő, az erőt, ha hit, a hitet, ha kishitűség és csüggedés, akkor azt.”
– Mi nem vagyunk, nem lehetünk a meghátrálás emberei. Én sem leszek az. Maradok, fent vagy lent, mindig maradok, mert ez nem jutalom, hanem hűség kérdése. Ez a nemzet, ez az ország a mi hazánk, meg kell tennünk érte mindent, ami tőlünk telik. Engem mindig meg fogtok találni, sikerben, bajban, örömben és munkában. Harcolni fogok, és harcoljatok ti is! – buzdított Orbán Viktor, aki a „Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!” felkiáltással zárta a többször tapssal megszakított beszédét.
– Ha nem vagyunk képesek összefogni, mert a hiúságunk erősebb, mint a közös ügy, akkor történelmi vétket követünk el – jelentette ki Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke. Dávid Ibolyáról és az MDF-ről szólva hangsúlyozta: ha nem fog össze a nemzeti oldal, akkor vétkezik. Az 1994-es és a 2002-es eseményekre utalva emlékeztetett, hogy a jobboldal kétszer veszítette el a választást, mert nem volt képes az összefogásra.
– Itt vagyunk most harmadjára. Tanuljunk az eltelt időből – kérte. – Vannak olyan pillanatok – emelte ki –, amikor a személyes hiúságot, a személyes becsvágyat, a karriert háttérbe kell szorítania a közös ügynek, a haza sorsának.
Martonyi János, a polgári kormány egykori külügyminisztere arról beszélt, hogy az ország sorsforduló elé érkezett. Szerinte az a kérdés, hogy él-e még bennünk az ’56-os forradalom szelleme, emlékszünk-e még a rendszerváltás lelkesedésére, és él-e még bennünk Antall József emléke. Mint mondta, ha ezekre igen a válasz, akkor világossá kell tennünk, milyen Magyarországot akarunk, olyat-e, ahol az agresszív durvaság, a kíméletlenség hangneme a meghatározó, ahol a valóság elhallgatása, meghamisítása a jellemző, ahol mindent elönt a politikai korrupció. – Mi nem ilyen országot akarunk – hangsúlyozta. Úgy fogalmazott: dönteni kell, az ország sorsa a tét, s itt a valós, vagy vélt sérelmeknek nem lehet szerepe. Majd hozzátette, mindenkinek szembesülnie kell saját lelkiismeretével. A rendezvényen felszólalt Áder János, Varga Mihály és Kósa Lajos is. Ők már az első fordulóban országgyűlési mandátumot szereztek.
Megszületett a bérmegállapodás, mutatjuk, hogy mennyi lehet a jövő évi minimálbér