Nagyhét a Vatikánban

A nagyhét az egyházi liturgikus év legfontosabb időszaka. Ilyenkor fokozódik a Vatikánra irányuló figyelem világszerte, hiszen szinte minden napra jut valamilyen jelentőségteljes pápai szertartás.

Virágvasárnap tartották az ifjúsági világnapot, amelynek alkalmából a szentatya a fiatalokat a Biblia megismerésére buzdította. Nagykedden délelőtt a Szent Péter- bazilikában James F. Stafford bíboros, az egyház főpenitenciáriusa (a gyónással és az ún. búcsúkkal kapcsolatos kérdések felelőse) vezetésével bűnbánati szertartást tartottak, amelynek keretében mintegy hatvan gyóntató állt 26 nyelven – köztük magyarul is – a bűnbánók rendelkezésére.
Nagycsütörtök délelőttjén a vatikáni bazilikában celebrálta a pápa a hagyományos krizmaszentelési misét, amelynek során a különböző szentségek kiszolgáltatása során használatos három olajat áldotta meg. Este a lateráni bazilikában, a tulajdonképpeni székesegyházában mutatta be a szentmisét az utolsó vacsora emlékére. Ennek keretében a hagyománynak megfelelően megmosta tizenkét férfi lábát annak emlékére, hogy Jézus is ugyanezt tette az apostolokkal.
A nagypéntek esti szertartásra ismét a vatikáni bazilikában került sor, amelynek során Krisztus szenvedéstörténetét eleveníti fel az egyház a passió eléneklésével, illetve az ún. kereszthódolattal. Igazi római sajátosság a késő esti keresztúti ájtatosság a Colosseumnál, amelyet a pápa vezet. Az idei keresztúti elmélkedéseket Angelo Comastri érsek, a pápa vatikánvárosi általános helynöke írta. Központi gondolata, hogy a bűn magában hordozza saját büntetését, Isten szeretete ellenben gyógyító erejű. Az egyik állomáshoz írt gondolataiban Comastri érsek arról szólt, hogy a jólét elemberteleníthet bennünket, és a szórakozás is elidegenítő hatású droggá válhat.
A XVII. század közepére kialakult keresztúti ájtatosság népszerűsítésében nagy szerepe volt Porto Maurizió-i Szent Lénárd minorita szerzetesnek. Az ő nevéhez fűződik 1750-ben a római Colosseumban végzett keresztúti ájtatosságok kezdete. A neves ókori építményt addig évszázadokon át csak kőbányának használta Róma lakossága, de Szent Lénárd emlékezetes keresztútjának köszönhetően megmenekült a végső pusztulástól, és a zarándoklatok egyik állomásává lett. A colosseumi keresztúti hagyományt VI. Pál elevenítette fel 1964-ben, és azóta is minden év nagypéntekén részt vesz rajta a pápa. Egyes állomásaihoz 1985 óta a szentatya kérésére minden évben más kiemelkedő személyiség írt elmélkedéseket, köztük André Frossard francia író, Hans Urs von Balthasar teológus, I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka, de három alkalommal maga II. János Pál is.
Emlékezetes volt a tavalyi colosseumi keresztút, amelyen a nagybeteg szentatya már nem tudott személyesen jelen lenni. Magánkápolnájából követte élő adásban a szertartást, kezében tartva a feszületet: ez a kép vált az ő személyes keresztútjának jelképévé. Az akkori elmélkedéseket a liturgiát vezető Joseph Ratzinger bíboros írta. Nagy visszhangot váltottak ki gondolatai, amelyek nem titkolták, hogy bizony az egyházban is jelen van a bűn és a rendetlenség. Különösen a kilencedik – Krisztus harmadszori esése – állomásnál fogalmazott keményen, de egyben önkritikusan a leendő pápa: „Mennyi szenny van az egyházban, még azok között is, akiknek a papság révén egészen őhozzá kellene tartozniuk! (…) Urunk, egyházad gyakran olyan hajónak tűnik, amely mindjárt elmerül, mindenütt ereszti a vizet. Egyházad szennyes ruhája és arca megdöbbentenek minket. De hiszen mi magunk szennyezzük be! Mi árulunk el téged mindannyiszor, hiába nagy szavaink és nagy gesztusaink.” Ratzinger nem sokkal később XVI. Benedek néven lépett a pápai trónra, és egyik fő feladatának éppen az egyház megtisztítását, a hagyományos rend megtartását, illetve helyreállítását tekinti.
Húsvét vigíliáján, azaz nagyszombat éjjelén 22 órai kezdettel a szentatya a Szent Péter-bazilikában vezeti a húsvéti feltámadási szertartást. Elemei megegyeznek a nálunk is szokásosakkal, kivéve a feltámadási körmenetet, amely közép-európai hagyomány lévén Rómában nem szokás.
Húsvétvasárnap délelőtt a hagyományosan hollandiai virágokkal díszített Szent Péter téren mutatja be a pápa az ünnepi szentmisét. Sajátossága ennek a liturgiának az ún. „Resurrexit-rítus”, amelynek ősi hagyományát 2000-ben újították fel. Alapja az evangélium azon jelenete, amikor a feltámadott Jézus megjelenik Simon Péternek. A Resurrexit-rítusban ez ismétlődik meg: Péter utóda, a római pápa az egykori lateráni palotakápolnában őrzött ősi Krisztus-ikon előtt hódolván ünnepélyesen kihirdeti a híveknek a húsvét lényegét: „Valóban feltámadott az Úr!” Ezt követi a húsvétvasárnap egyik legjelentősebb mozzanata: az ünnepi üzenet és az Urbi et Orbi áldás, amelynek végén a pápa számos nyelven mondja el jókívánságait „a város és a világ” lakóinak. Tavaly húsvétkor a beteg II. János Pál – bár nagyon készült rá – már nem volt képes megszólalni. Dolgozószobája ablakából némán, kezében olajágat lengetve adta áldását.
XVI. Benedek a tavaly karácsonyi Urbi et Orbi alkalmával azzal lepte meg a világot, hogy elődjéhez képest jóval kevesebb nyelven köszöntötte a híveket. A magyar szerencsére köztük volt, így bizakodva várjuk a húsvéti jókívánságot is a nyelvünkön.