Olvasóinktól

Dr. Benedek Zoltán (Budapest): Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy egyes színházi rendezők régi színpadi művek, főleg operák meséjét modernizálják, s ennek megfelelően a szereplőket mai környezetben ábrázolják, ma divatos ruhákba öltöztetik. Mint egyszerű operalátogató, szeretném megosztani a véleményemet az úgynevezett korszerűsített opera-előadásokról. Ezekkel egyáltalán nem értek egyet. Az ilyen előadások rendezőit arra kérem, kíséreljék meg elképzelni, hogy megfordul az idő folyása, és a XVIII. század végi rendezők egy rockoperát a koruk szerinti történettel adnak elő. Az énekesek az akkori jelmezekben éneklik szólamukat, s a balettkar akkori jelmezekben rock and rollt táncol. Manapság a rendezők abban a tévhitben leledzenek, hogy az operák korszerűsítésével növelik a közönséget. Pedig ezzel csak elriasztják őket. Például egy alkalommal tanúja voltam annak, amikor a bevezető jelenetben az énekes motorkerékpárral jött a színre, többen felálltak a nézőtéren, és hazamentek. Ha az ilyen rendezők már elvesztették a stílusérzéküket, legalább gondoljanak arra, hogy napjainkban egyre nagyobb az érdeklődés a korabeli ruhákban előadott várjátékokra, lovagi tornákra, felvonulásokra, csatajelenetekre, vagy hogy a zenénél maradjunk: a korabeli hangszereken játszó együttesek hangversenyére. Vajon miért nem törődnek a közízléssel?

Orosz Ákosné (Martonvásár): Nagy örömmel olvastam Ludwig Emilnek a Magyar Nemzet Magazin március 18-i számában közölt cikkét Egy emigráns tüzértiszt hagyatéka címmel. Egy időben én is laktam Pencen. Grisza Lajos bácsi a nagybátyám volt. A Grisza-kúriát 1896-ban vásárolta Grisza Lászlóné, aki Grisza Ágoston menye, valamint egyik nagymamám nővére volt. Grisza Ágoston már nem járt ott, mert 1884-ben meghalt. Grisza Ágoston nevelt lányát, Gyurmán Etelkát nagyapai dédanyám fivére, Hindy Árpád újságíró vette feleségül. Így kétszeresen is rokonok voltunk. Jakus Lajos bácsi utolsó munkáját halála után kiadták Az 1848/49-es szabadságharc két sorsüldözöttjének élete címmel, amely Grisza Ágoston és felesége, Debreczeny Zsuzsánna története. Grisza Lajos bácsi halála után Jakus Lajos bácsihoz jártam sokat, aki általános iskolás koromban történelemtanárom volt. Grisza Lajos bácsi halála után is vagyont érő ritkaságok semmisültek meg. Örököse, Grisza Ilona Grisza Lajos bácsit elhamvasztatta, az urnát a könyvszekrény tetejére helyezte többek között azzal a meggondolással, hogy az istenadta nép babonás, és nem fognak betörni a házba. Sajnos tévedett, mert a házat több alkalommal úgy kirabolták, hogy még szegény Lajos bácsit sem hagyták az urnában. A család nevében köszönöm a megemlékezést, bár magam sem gondoltam, hogy milyen sebeket tép föl bennem olvasása.

Rakáts Edit (Keszthely): A minapi választást az úgynevezett baloldali koalíciónak a média nyerte meg. Eszköze az volt, ami a legnagyobb bűne: a tárgyilagosság teljes hiánya, ami pontatlansághoz vezet; a kettős mérce alkalmazása; a soha nem bizonyított okokra alapozott gyűlöletkeltés. Az egyébként harsogó baloldali média hallgatott, miután lencsevégre kapták, ahogy Gyurcsánynak kezet csókol az Arató nevű lemezlovas. Szinte a sors kezét látom abban, hogy megismétlődött mindkét miniszterelnök-jelölttel ugyanaz az eset. Hogyan hurcolta meg a baloldali sajtó annak idején Orbán Viktort a kézcsók miatt! És most hogy hallgatott! Akik annak idején meghurcolták Orbán Viktort, most hol vannak? Választ várunk. Elég volt a kettős mércéből hazánkban és külföldön egyaránt! Enynyire elvtelen média nélkül nem süllyedt volna oda az ország, ahol most van.

Verbóy Károly (Budapest): Gyurcsány Ferenc állandóan azt hajtogatja, hogy Orbán Viktor a múltba akar visszamenni, bezzeg ő azt javasolja, nézzünk előre. Vajon nem az 1990 előtt szocializmust építőkre volt jellemző az ország olyan mértékű eladósítása, mint amilyet most a szociálliberális kormány hatalmas erőfeszítéssel lekopíroz? Vajon kinek a javaslatára tüntették ki a közelmúltban azt a Marjai Józsefet, akinek a nevét az elmúlt 16 évben – szerencsére – hallani sem lehetett, tehát a múltbéli szocializmust építő tevékenységéért kapott elismerést, és nem a demokrácia erősítéséért kifejtett áldozatos munkájáért? Vagy talán most életműdíjat kapott? Így kell ezt csinálni. Akkor tessék mondani: ki is megy a múlt felé gyönyörű jövőképet festve a választók elé?