A szagos pénz

Örülünk, hogy barátaink nem szállnak le Orbán Viktorról. A miniszterelnököt ugyan Gyurcsány Ferencnek hívják, de ő internetes naplójában vezeti az országot, testi valójában láthatatlan. Blogjában épp forró szerelmet vall egy nagyszerű aszszonynak, aki a sárgarépapuding és a bölcs tanácsok művésze. Nélküle nincs élet, immár tíz éve biztosítja Ferinek a tökéletes hátteret, meg Piroskát, az odaadó anyóst. Mi, tízmillió hülye, meg bámulunk, honnan veszi a bátorságot ez a pofa, hogy a választás nyerteseként köddé válva az interneten vitézkedjen. Ám valakivel mégiscsak kell foglalkozni, elnyomva a hangját annak a kórusnak, amelynek tagjai, legyenek pénzügyi tanácsadók, politológusok, közgazdászok, hirtelen rádöbbentek négy év kormányzás és másfél év gyurcsányi ámokfutás után, hogy elképesztően rossz a helyzet.
Még az sem mozgatta meg a fantáziadús, kiélezett érzékkel megáldott közíróinkat, amikor Gémesi György tudatta a nyilvánossággal, hogy az MDF-nek egy bizonyos illető szabályosan kibérelte a Tisztelet Társasága voksait. Borotvaéles következtetéseikről elhíresült publicistáknak meg sem érintette az ingerküszöbét a furcsaság, hogy az MDF vadidegen, a pártban sohasem hallott neveket tett fel a biztos befutók listájára. Amennyit köszörülték a nyelvüket Wittner Mária jelölésén, olyan mély a hallgatás a Tisztelet Társaságának parlamenti mandátumai körül. Ebben az ínséges időben, amikor Gyurcsány láthatatlan, az SZDSZ az alagutat fúrja az egészségügyi minisztérium felé, Hiller azon tépelődik, hogy megbuktatják vagy felbuktatják, egy stabil pont maradt a széles magyar rónán: a Fidesz és annak elnöke, Orbán Viktor. Unják már? Én is unom, de ha a Klubrádió, a 168 Óra, a Népszava meg az Élet és Irodalom nem átallják folytatni, akkor miért hagynánk abba mi?
Május elsején Orbán beszédet mondott a Várban. Sajna nagyon sokan voltunk, pedig milyen jó lett volna, ha csak néhányan szédelegnek a Szent György téren, temetni Orbánt és nem dicsérni. Itt a pártelnök emberes hosszúságú beszédében arról is szólt, hogy a sok pénz legyőzte az igazságot. Mert, mint mondta: „Azt mondják, a pénznek nincs szaga, se színe. A pénznek valóban nincs, de a gazdájának van, és azt éreztük és láttuk mindenhol, szerte az országban.”
Érzik ezt a szagot? A pénz gazdájának a szagát? Ha a rómaiakra gondolunk, akkor leplezetlen budiszag érződne rajtuk, de ha nem tanultunk a gimnáziumban latint, akkor, ha jól szaglászunk, a voksvásár mámorító aromája terjeng a pénzt osztó kézen. Gyurcsányék ugyanis kiosztottak mindent a választások előtt: dupla családi pótlékot, áfa-visszatérítést, tizenharmadik havi kegydíjat, földalapú támogatást. Akik erre gondolnak, helytelenül gondolkodnak. Orbán Viktor György esztéta és Megyesi publicista szerint zsidózott. A pénz gazdájának ugyanis csak büdös szaga lehet, és innen csak egy lépés, hogy Orbán a „büdös zsidóra” gondolt. Megyesi tovább megy, Orbán egy mellébeszélő, gyáva alak, mert ha kimondja, hogy „büdös zsidó”, akkor mi, az ott toporgó tömeg úgy őrjöngtünk volna a boldogságtól, hogy a Vár falai még ma is dübörögnének tőle. Most nagyon megsértődhettek a „büdös komcsik”, hogy velük már nem is számolnak, de helyreállt az egyensúly, mert Megyesi Gusztáv megtalálta a Várban a kétmillió-háromszázötvenezer „büdös antiszemitát”. Ne hülyítsük egymást. Ki temeti akkor az árkot? A kubikos, aki meg „büdös paraszt”. Így ismétlődik újra a mi kis körmagyarunk.