Építő kritika, fiatalos jobboldal

Orbán Viktor a Fidesz kongresszusán kijelentette, az önkormányzati és majdan a későbbi választásokon a jelöltek közül ki kell szűrni a „potyautasokat”, s helyette azokat kell pozícióhoz juttatni, akik a kampányidőszakban és máskor megdolgoztak érte. A rossz személyzeti politika nagyban hozzájárult a Fidesz választási vereségéhez. Sok választókörzetben sikerült a polgári oldalnak megfelelő jelölteket találni több ciklusban bizonyító kiváló országos politikusok (Pokorni, Áder, Varga Mihály), máshol méltán népszerű polgármesterek (Kósa Lajos, Nagy Gábor Tamás) személyében. A jobboldali jelöltek és tanácsadók közt sajnos bőven akadnak ügyetlen, rossz politikusok, tanácsaikkal a választási vereséget elősegítő PR-szakértők, kevés munkával gyorsan pozícióhoz jutó karrieristák is. Nagyon fontos a 2006-os választás eredményeinek településekre lebontott elemzése, ugyanis ott, ahol a Fidesz egy város vagy község szociológiai-történeti adottságaihoz képest kiemelkedően jó vagy érthetetlenül rossz eredményt ért el, annak személyi okai lehetnek, a helyi vezetőktől kezdve a Fidesz-érzelmű vállalkozókon át a kampánystábig többek felelősségére fény derülhet. Lehet, hogy utópiának tűnik, de 2010-ben a jelöltek kiválasztásában, a helyi tagszervezetekben, a lakosság körében való népszerűség, s az általuk végzett munka legyen a mérvadó. Ne legyen szempont az, hogy egy jelölt a felsőbb vezetőknek hízeleg-e, vagy kemény, építő kritikával illeti őket. Ez utóbbiak, bár népszerűtlenek érte, jobban szeretik pártjukat, vezetőiket. 2006-ban a Fidesz országos és budapesti listáján számos, évtizedek óta bizonyító, a tagság körében népszerű politikust biztos kieső hellyel büntettek. A pesti oldal két legjobb eredményét elért Fidesz-jelölt, Illés Zoltán (VI. kerület) és Tirts Tamás (XVI. kerület) sem jutott mandátumhoz.
A Fidesz vezetésében mindenképpen helye van, s helye kell hogy legyen Orbán Viktornak, tehetsége, politikusi képességei nélkül sehol sem tartana a jobboldal. De maradnia kell a Fidesz vezetőségében Pokorninak, Ádernak, Varga Mihálynak is. Fontos tanulság, hogy minél több egyéniséggel, egyedi karakterrel rendelkező régi és új politikust kell fölépíteni a következő négy évben. Azokat a Fidesz-politikusokat, így Kósa Lajost, Illés Zoltánt és másokat, akik a vereség kapcsán sokaknak fájdalmas igazságok kimondásával belső kritikát, saját véleményt fogalmaztak meg, nem háttérbe szorítani, hanem megerősíteni kell. Meg kell erősíteni a párt értelmiségi holdudvarát is, s ott teret kell engedni a szakmai, ideológiai vitáknak, érvelésnek. A német Konrad Adenauer Alapítvány mintájára működő politikai műhelyeket kell kialakítani, s nagyobb szerepet kell juttatni a Professzorok Batthyány Körének és hasonló értelmiségi csoportoknak.
Gyurcsány Ferenc előszeretettel hivatkozik példaképére, Tony Blairre. Vessük mi is vigyázó szemünket Párizs helyett Londonra! A brit önkormányzati választáson a Blair vezette Munkáspárt súlyos vereséget szenvedett a megújult, David Cameron vezette Konzervatív Párttól. A választást nemcsak Tony Blair vesztette el, de Cameron is megnyerte. A siker titka a fiatal, városi, a hagyományos értékrendet már alig ismerő választói rétegek megnyerésében rejlik. A Fidesz 2006-ban Budapesten és a megyei jogú városokban vesztette el a választást. 1998-ban az Orbán-kormány hatalomra kerülésében oroszlánrészt vállaltak a városi fiatalok, főként az egyetemi hallgatók. Sok 1998-as Fidesz-törzsszavazó 2006-ra elbizonytalanodott, otthon maradt, vagy jó esetben az MDF-re, rossz esetben az MSZP-re, SZDSZ-re adta voksát. A Fidesznek a következő négy évben a fiatal városi szavazói réteg megnyerésére kell koncentrálnia. Amikor az Amőba, a Mozaik Klub és más, az ifjúság pozitív programmal való megnyerésére toborzott ifjúszocialista mozgalom megjelent, ebben azonnal óriási veszélyt láttam. Az MSZP-bulik, „A buli színe piros” lemezek s a hozzá hasonló kampányeszközök a politikailag képzetlen ifjak körében fiatalos „jó fej” párt színében tüntették fel sok ideológiamentes fiatal számára az MSZP-t, s ezzel nagyban hozzájárultak a párt választási győzelméhez. A Fidesz az utóbbi években már csak nevében maradt „fiatal”. A párt tagságának többsége, legtöbb aktivistája nyugdíjas. Az ifjúsági tagozat létrehozása a legtöbb helyi szervezetben a megfelelő számú 30 éven aluli tagság híján meghiúsult. A Fidesz-rendezvények zenei kínálata öreges, nem találkozik sem a mai ifjúság, sem a 30-as, 40-es korosztály zenei ízlésével. A táncházak, a népzene népszerűsítése dicséretes, de csak biztos szavazóink egy részét mozgatta meg. Nem szégyen, ha buliszervezés terén tanulmányozzuk politikai ellenfeleink módszereit. Legyen a buli színe a narancssárga! Budapesten és egyetemi városainkban a Fidesznek jelen kell lennie az egyetemi klubokban és az ifjúság körében legkedveltebb szórakozóhelyeken. A politikai szervezőmunkát zenés bulik biztosításával kell kezdeni, majd az itt összejövő ifjúságot belső kohézióval közösséggé szervezésével kell folytatni. E közösségek számára lehet aztán nyitott, közvetlen, laza politikai előadás-sorozatot szervezni. Ez utóbbinak kitűnő példája volt az 1994 és 1998 között az ELTE-n működő Egyetemi Széchenyi Kör (Eszék), amelynek sok fiatal konzervatív értelmiségi mellett e sorok szerzője is aktív tagja volt. E rendezvények aktív résztvevői később kampányemberek, politikusok lehetnek, mások barátaik megnyerésével segítenék a polgári oldal győzelmét.

A szerző alkotmányjogász, egyetemi oktató