Téves diagnózis után hibás következtetés

V o k s 2 0 0 6

Simó Zoltán
Tölgyessy Péter Második megintés című írásához fűznék néhány észrevételt a teljesség igénye nélkül. Észrevételeimet széles baráti kör osztja. A jelenlegi választási eredmény értékelésénél az előző tizenhat év politikai eseményeit nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Az antalli és a jelenlegi médiaviszonyok, a gazdaság átállásának parancsoló szükségessége – hatalmas munkanélküliséggel –, a taxisblokád és nem utolsósorban az első választáson megbukott utódpárti szocialisták abszolút többségű 1994-es választási győzelme az, amire utalok. Aki mindezt nem veszi figyelembe, az a demokrácia politikai egyoldalúságát elősegítő erőknek játszik a kezére.
Tölgyessy Péter kritikájának számos megállapításával egyet lehet érteni, de legtöbb megállapításával nem. Cikkének mindjárt az első részében a kormány első két esztendejét szánalmas szocialista botladozásként értékeli. Az isten szerelmére, egy polgári kormány ennyi botladozás, hiba, vétek elkövetése után két év alatt biztosan megbukott volna! Itt lehetne sorolni a régi-új kormány demokrácia- és alkotmányellenes lépéseit egészen a gazdasági katasztrófával fenyegető jelenig. Mindezeket „szánalmas botladozásként” értékelni nem méltó egy demokratához.
Továbbá Tölgyessy terhére rója Orbánnak, hogy a ’98-as választási győzelme után „háborús politikát folytatott, miközben súlyos stratégiai hibákat vétett”. „Számos fronton rohamozott”, valamint „a sokáig lomhán mozduló szocialisták idővel ellesték a Fidesztől a modern médiapolitizálás eszköztárát. A szünet nélküli agresszió mozgósította a baloldal híveit”. Fájdalom, mi éppen ellenkezőleg éreztünk: a polgári kormány tagjai semmi különöset nem tettek a médiahegemónia megtöréséért, semmiféle komoly támadást – igen, támadást – nem hajtottak végre sem a baloldali hangadók, sem a szocialista, liberális gazdasági érdekcsoportok ellen, és semmi olyat nem tettek, amit súlyosan antidemokratikus lépésként vagy erkölcsi agresszióként lehetett volna értékelni.
Ezzel szemben még nem felejtettük el az Orbán-kormány elleni állandó médiaössztüzet, azt, hogy a polgári kormány minden jó szándékú és eredményes intézkedését azonnal megkérdőjelezték és ellenségesen fogadták – különösen a baloldali ellenzék soraiban. Minden eszközt – így a hazugságot is – bevetettek a polgári kormány lejáratására. Kérem, mindenki gondolja át, hogy négy éve ki és mivel mozgósította a baloldal híveit! Orbán agresszivitása vagy a beígért 19 ezer forintos juttatás, a 23 milliós román horda ideözönlése? Tölgyessy úr úgy csinál, mintha nem emlékezne semmire. Inkább kreál Orbánnak egy agresszív karaktert, ez most kelendő, jól eladható.
A választási vereségeket nem Orbán végzetes hibáiban látjuk, hanem a baloldal sikeres tematizálási képességében, médiatúlsúlyában, Orbán Viktor sikeres démonizálásában s abban, hogy ezeket a polgári oldal vezető emberei nem tudták ellensúlyozni.
A 2002-es (minimális) választási vereség után Tölgyessy Péter szerint a Fidesz heveskedésével elriasztotta magától az akkor már megnyugvásra váró szélesebb közönséget, aminek egyenes következménye volt a súlyos önkormányzati választási vereség. E megállapításnál is óhatatlanul az a gyanú támad a kortárs olvasóban, hogy a szerző sutba vágta emlékezőképességét. A szocialista–liberális koalíció ugyanis lakossági fogyasztás céljából szétosztotta azt a hatalmas gazdaságfejlesztésre fordítható tartalékot, pénzt, amivel a Fidesz választási győzelme esetén további gazdaságélénkítő intézkedéseket alapozhatott volna meg.
Medgyessyék több mint 300 milliárdot szórtak ki. Ezután a nemzetgazdaság már nem tudta kiheverni az évről évre növekvő pénzügyi egyensúlytalanságot, hiányt, bár állítólag a gazdaság dübörgött. A Fidesz nem heveskedett, ellenkezőleg: megszavazott, szerintünk helytelenül, minden olyan kiadást, amely az emberek anyagi helyzetén javított. Nagy hiba volt a gazdaságilag megalapozatlan, szocialista jóléti intézkedések támogatása. Az emberek elhitték, hogy az állam alapvetően jó helyzetben van, van mit osztogatni. Tölgyessy megállapításával ellentétben a Fidesz inkább az Országgyűlésben, valamint a politikai közéletben tanúsított konszenzust kereső magatartásával szorította magát a cselekvőkészségét tekintve politikailag hátrányosabb helyzetbe.
A stratégiai hiba inkább az volt, hogy Orbán Viktor nem szerepelt eleget az Országgyűlésben, nem fejtett ki olyan elementáris politikai munkát, mint például Torgyán József a Horn-kormány idején, ami akkor segítséget nyújtott a Fidesz választási győzelméhez is. Mi nem a Fidesz agresszivitására, heveskedésére emlékezünk, hanem az elmulasztott lehetőségekre és taktikai hibákra, szemben Tölgyessy Péterrel. Mi úgy látjuk, hogy sikerült a visszafogott Orbán Viktort és csapatát beszorítani egy sportszerű ellenzéki szerepbe, sikerült elhitetni velük, hogy arculatuk csakis kiegyensúlyozott, tárgyszerű keretek között elfogadható a szélesebb választóközönség előtt.
De ez alatt az idő alatt a koalíció sajnos minden területen folytatta az ellenzék ellehetetlenítését, rágalmazását és pocskondiázását. Mindenkit bemártottak és feljelentettek, aki nem tetszett nekik. Erre, példátlan módon, egy külön kormányhivatalt hoztak létre. Berkecz Mária, Szász Károly, Mellár Tamás, Járai Zsigmond, Kondor Katalin (és még sokan mások) neve talán Tölgyessynek is ismerősen cseng. Aztán lemásolták az APEH teljes adatállományát, sorozatosan alkotmányellenes törvényeket hoztak, bojkottálták az ellenzéki sajtót, törvénytelenül tiltottak be többtucatnyi tüntetést, köztörvényes bűncselekmények alaptalan vádjával ártatlan embereket hurcoltak meg rendőrségi segítséget felhasználva – de Tölgyessy mégis a Fidesz vélt vagy valós hibáit interpretálja olyan vehemensen, mintha azok azonos súlyúak lennének a régi-új kormány tetteivel.
Úgy látjuk, többen is, hogy Orbán Viktor a Gyurcsány Ferenccel folytatott vitájában a taktikát illetően rossz tanácsokat kapott. Nem elegendő Gyurcsány karakterét ismerve csak arra törekedni, hogy az ellenszenves oldalát megmutassa, hanem Orbánnak a régi tűzzel, Gyurcsány nyegle-arrogáns magatartását visszautasítva kellett volna érvelnie. Bizony, olykor ráférne a Fideszre egy karakteresebb, agresszívebb, populista stílus, hiszen Gyurcsány Ferenc is éppen ilyen politikus. Ezzel szemben a fideszes vezérkar nem vállalt konfrontációt, nem fogalmazott elég sarkosan és élesen, ezért a nyilvánvaló hazugságokat, csúsztatásokat sem tudta látványosan semlegesíteni.
Végezetül: mi tudjuk azt, hogy van egy spirituális Magyarország is, amit óvni kell, mert ezzel tartozunk őseinknek. Orbán Viktornak a helyzete csak akkor inoghatna meg, ha ezeket a mély emberi érzéseket már nem tudná méltó módon képviselni. De tudja. Tölgyessy Péter nem volt meggyőző a Fidesz vélt vagy valós hibáira visszavezethető választási vereség magyarázatával. Ebből következően a végső, Orbán Viktor visszavonulását elkerülhetetlennek tartó konklúzióját is tévesnek tartjuk.

A szerző jogász

Tölgyessy Péter vitaindító cikkéhez (Második megintés, Magyar Nemzet, április 29.) eddig hozzászóltak: Kiszelly Zoltán (Taszítások és vonzások, május 3.); Dobránszky János (Piros lap a választásokon, május 3.); Vaszil György (Újragombolni a mellényt, május 4.); Rockenbauer Antal (A helyzet súlyosabb, mint Bokrosék idején, május 4.); Horváth Béla (A kisgazdák szerepe a választásokon, május 6.); Szabó A. Ferenc (A Fidesz hiányzó társadalomismerete, május 8.); Tóth Gy. László (Politikai csendélet a vereség után, május 10.); Kiss Gy. Csaba (Politikai térképünk újabb alakulásáról, május 11.); Halmos Károly (A választást a költségverseny döntötte el, május 11.); Boros Bánk Levente (A Fidesz és a jobboldal három tennivalója, május 12.); Tőkéczki László (Egy körmönfont elemzés margójára, május 12.); Molnár Tamás (A nemzeti radikálisok válsága, május 15.); Nagy Ferenc József (Bennünk van tizenöt százaléknyi voks, május 16.); Csikós Attila (Ilyen arcátlan a történelem, május 16.); Somogyi János (A kegyelmi pillanat elillant, május 17.); Bonifert Donát (Van lehetőség a táborok közötti átjárásra, május 17.); Czakó Gábor (A csodafegyver, május 19.); Bogár László (Orbán Viktor három választási lehetősége, május 19.); Keresztes Lajos (A körítés fontosabb volt a tartalomnál, május 22.); Körmendy Zsuzsanna (Nyolc év parkolópályán nagyon hosszú idő, május 23.); Achs Károly (Akasztás alulnézetből, május 25.); L. Simon László (A jobboldali kultúrpolitika hiánya, május 26.); Sebeők János (Döbrögi harmadszor, május 26.); Egei Antal (Pokorni Zoltán birodalmat épít, május 29.).