Petőfit szavalt Bush a Citadellánál

Az előzetes beharangozással szemben George W. Bush nem intézett történelmi jelentőségű, újdonságot tartalmazó beszédet Európához a Gellért-hegyi Citadellánál. Az amerikai elnök inkább arra használta fellépését, hogy párhuzamot vonjon 1956 és a szabadságért Washington fogalmai szerint ma harcoló népek, így az irakiak törekvései között. Bush a vízumkötelezettség eltörlésére nem tett ígéretet, és itt tartózkodása alatt magyar újságíró nem tehetett fel kérdéseket.

Mielőtt Bush konvoja felért volna a főváros talán legszebb kilátást biztosító magaslatára, a látogatás alkalmából Budapestre érkező külföldi újságírókat már megérintette a hely történelmének ellentmondásossága. „Nem a szovjetek győzelmét hirdeti ez a szobor?” – kérdezte egyikük. „Nem kellemetlen ezt a helyszínt választani a szovjetellenes szabadságharc megünnepléséhez?” – érdeklődött másikuk, de még a helyszínen lévő magyar tudósító hosszas szobortörténeti előadása után sem tűnt úgy, hogy az elnök üzenetét a világnak közvetítők képesek lennének egy nagy ívű történelmi párhuzam helytállóságának megítélésére.

Idézet Petőfitől
Az amerikai elnök beszédírói és fellépésének megszervezői a helyszínen lévők szerint tökéletes munkát végeztek, ha a beszédének egyetlen lényegi céljával többen nem is értettek egyet. Bush pódiuma a Dunának háttal, a Citadella melletti sétány szélén volt elhelyezve, így az erőd oldalában lévő televíziós kamerák úgy vehették, hogy hátterében a nézők elé tárult Budapest panorámája a budai Várral, a Lánchíddal és a Parlamenttel. A fehér házi sajtó kollégáinak szavaiból kitűnt, hogy bár sok helyre elkísérték elnöküket, ilyen pazar és hatásos díszlet előtt még nem mondott beszédet. Bush negyedórás beszédében sem fukarkodott a színes elemekkel, melyek java része a magyarok szabadságért folytatott küzdelmét, kitartását és türelmét méltatta. „A magyar tapasztalat tanulsága egyértelmű… A szabadságot késleltethetik, de nem lehet megtagadni” – szögezte le. Szót ejtett a szovjet megszállók, a kommunizmus elleni harcról, de a fasizmus elnyomásáról is, és példaként állította Magyarországot a szabadságukért ma küzdők elé. Konkrétan az iraki miniszterelnököt, az általa „elszántnak” nevezett Núri al-Málikit említette, akit egy fordulattal a magyar rendszerváltás vezető figuráival hasonlított össze. Bush beszédének talán Petőfi Sándor Nemzeti dalának angol nyelvű idézete volt a csúcspontja, de a Fehér Ház ura emlékezetett arra is, hogy Kossuth Lajosnak, a demokrácia bajnokának szobra van Washingtonban.

Határozott tárgyalás
Míg a Citedallánál a látvány és a magyaroknak hízelgő gesztusok domináltak, a konkrétumokról korábban a Várban és a Parlamentben esett szó. A látogatás talán legnagyobb államférfiúi teljesítményét itt tapasztalhattuk, igaz, nem a vendég, hanem a vendéglátók egyike, Sólyom László részéről. Mielőtt a sajtó képviselői elhagyták volna a Sándor-palota négyszemközti találkozóra kijelölt termét, a magyar köztársasági elnök határozott mondatokkal tulajdonképpen szembesítette a szuperhatalom vezetőjét azokkal a kérdésekkel, amelyeknek Bush leginkább betudhatja nemzetközi és magyarországi népszerűtlenségét. Sólyom a vízumproblémát említette a legelső kérdések között, miután a találkozó negyedórás – biztonsági okokkal indokolt – csúszással kezdetét vette: az elnöki párok fotózására a Secret Service kívánságára inkább a tükörteremben, mint a Sándor-palota panorámás erkélyén került sor. Ezt követően felvetette a terrorizmus elleni harc és az általános emberi szabadságjogok biztosításának összeegyeztetését, az Egyesült Államok által nem ratifikált, a klímaváltozásról szóló kiotói, illetve a biodiverzitásról szóló riói egyezményt. Bush nem reagált nyilvánosan Sólyom szavaira, csak annyit mondott, hogy amerikai magyarok ezreinek üdvözletét hozta.

Marad a vízum
Miután végzett a Várban, Bush a Parlamenthez hajtatott, ahol Gyurcsány Ferenccel találkozott, aki megmutatta neki a Szent Koronát. Ezután került sor a vendég és a miniszterelnök négyszemközti megbeszélésére, ám az ezt követő tájékoztatón – amelyen a Magyar Nemzet nem vehetett részt – egyetlen sajtóorgánum sem tehetett fel kérdéseket. A zárt ajtók mögött történtekről így csak Gyurcsány Ferenc változatát ismerhette meg a közvélemény. Lapunk kérdésére a kormányfő tagadta, hogy Bush kérést intézett volna hozzá további afganisztáni és iraki magyar szerepvállalásokra vonatkozóan. Gyurcsány szerint el kell fogadni, hogy a vízumkérdés „nyögvenyelősen” halad, ám arra emlékeztetett, hogy erre az amerikai elnöknek nincs közvetlen ráhatása, csak az amerikai törvényi feltételeknek. Elismerte: a felállított vízumútiterv ellenére „nem látni az út végét”.
A kormányfői találkozót követően Bush találkozott a parlamenti pártok vezetőivel is, akik az 1956-os forradalom és a demokrácia értékeinek méltatása mellett a határon túli magyarság helyzetét vetették fel. Orbán Viktor azt mondta: George Bush ismerősként üdvözölte a pártelnökök között, hiszen már többedszerre találkoznak. Ebben szerepet játszik az is, hogy az Európai Néppárt alelnökeként ő felel az amerikai Republikánus Párttal való kapcsolattartásért.