Bő két hónappal az önkormányzati választások előtt mennyire felkészült a Fidesz, sikerült-e kiheverni a tavaszi vereséget és rendezni a sorokat a fővárosban?
– Nyilvánvalóan az országgyűlési választás után egy rövid ideig tartó dermedtséget követően a Fidesz felállt, és miután mindannyian éreztük, hogy a balliberális kormány egy átverőshow-val került hatalomra, nem búslakodhattunk, nem nyalogathattuk sebeinket. Választóink elvárása, értékeink védelme is sürgető parancsként hatott. Gyakorlatilag a választások után néhány héttel az új kormány megalakulásával felállt a Fidesz-frakció, Budapesten pedig elindult a helyhatósági választásokra történő felkészülés.
– A pártból szóló hírek ugyanakkor jórészt helyi konfliktusokról, személyi ellentétekről szóltak. Sikerült-e úrrá lenni ezeken a problémákon?
– Amikor egy rendszerben átalakulás zajlik, akkor teljesen természetes, hogy érdekek sérülnek, de ez nagyon kevés helyen volt olyan súlyos, amely komolyan megrázta volna a közösséget. A miénk polgári értékeket képviselő közösség, és a közös cél Budapest 23 kerületének többségében egyben tartotta az embereket, és sikerült konszenzust kötni. Nyilvánvalóan a társszervezetek, a polgári körök, amelyek nagyon sokat segítettek a kampányban, joggal érezték, gondolták azt, hogy a későbbiekben majd az önkormányzati munkában is számít rájuk a Fidesz. Ez így is van, sokfajta érdeket kellett összehangolni, ezt végül is néhány hely kivételével gyakorlatilag sikerült is megoldani.
– Különböző helyi politikusoktól részben nyíltan, részben informálisan elhangoztak olyan bírálatok, hogy a Fidesz felső vezetése mindenhol ráerőlteti akaratát a kerületi szervezetekre a személyi kérdésekben.
– Ezt nem tudom alátámasztani. Nagyon sok ilyen megegyezést vezényeltem, generáltam, és azt láttam, hogy számos helyen mindenféle felső beavatkozás nélkül megtörtént a megegyezés, máshol, ahol bizonyos emberi ellenérzések miatt a választókerületi elnökök, illetve a párt helyi emberei nem értettek egyet a listával, előbb-utóbb mégiscsak közös nevezőre jutottak. Budapesttel kifejezetten elégedett vagyok, mert a vártnál hamarabb és békésebben sikerült megegyezni a a listákról és a polgármesterjelöltek személyéről.
– Ugyanakkor két olyan kerületről biztosan tudunk, amelyikben nem sikerült igazán áthidalni a személyi problémákat: Újpesten és a Vár kerületben. Az I. kerületben Nagy Gábor Tamás polgármesterrel szemben létrejött egy „belső ellenzék”, amely nem támogatta a jelölését, végül a párt elnöksége és az országos választmány mégis mellette döntött. Nyugvópontra jutott ez a vita?
– Nagy Gábor Tamás sikeres polgármester és sikeres országgyűlési képviselő. Most 2006-ban jobb eredménnyel győzött, mint 2002-ben. Nyilvánvalóan a Vár nem csak a fővárosnak, az országnak is egy emblematikus helye, és az I. kerület polgármesterének lenni rang. Sokan gondolhatták úgy, hogy ennek a rangnak vagy stallumnak a megszerzése fontos lehet. Ezért az elmúlt időszakban sokféleképpen és néha sanda szándékkal ítélték meg Nagy Gábor Tamás polgármesteri tevékenységét. Akik szembefordultak vele, azok közül néhányan már korábban is szövetségest kerestek a Fideszen kívül. A történet tipikus esete annak, amikor valakik egyéni ambícióik megvalósításához az ellenséggel is szövetkeznek. Az sem kizárt, hogy ennek a konfliktuskeltésnek a gondolata először nem is a Fideszben fogalmazódott meg, itt az I. kerületben is könnyen feltételezhető az idegenkezűség, csak a megfelelő személyeket kellett megtalálni ahhoz, aki vállalja a szembemenetelt Nagy Gábor Tamással.
– A másik neuralgikus pont Újpest, a IV. kerület, ahol érdekes helyzet alakult ki, mert az eddig sikeres, a polgári pártok által is támogatott, független Derce Tamás polgármesterrel szemben egy fideszes jelölt, Wintermantel Zsolt indul a választáson. Ez a megosztottság könnyen a kerület vezetői székébe segítheti a baloldal jelöltjét. Mi lehet itt a megoldás?
– Derce Tamás 1990–94 között SZDSZ-es jelölt volt, majd a későbbiekben a polgári oldal összefogásának eredményeként lett polgármester. Szerintem nagyon sokan úgy gondolják, hogy ő jó polgármester. A baj az, hogy a polgármester úr az elmúlt időszakban egy picit változtatott az álláspontján, és a Fideszt, amely a kerület jobboldali szavazóinak nyolcvan százalékát adja, nem kívánja támogatóként elfogadni. Maga Derce Tamás volt az, aki a Fideszt mint önálló támogatót elutasította.
– Mivel indokolta döntését?
– Arra kérte a Fideszt, hogy ne a saját neve alatt induljon, hanem egy helyi egyesület, egy alig létező, alig működő szervezet neve mögé bújjon, és identitását elvesztve vegyen részt a kampányban.
– Miért lenne ez jó Derce Tamásnak? Úgy érzi, gyengítené az esélyeit a Fidesz-logó?
– Valószínű, a polgármester úr úgy véli, hogy a Fidesz név feltüntetésével kevesebb szavazót hozna el a baloldalról, és kevéssé tudná megszólítani a pártokat nem kedvelő embereket, ez egy világos logika. A mi véleményünk, hogy a Fidesz, amely a jobboldali szavazók nyolcvan százalékát képviseli a kerületben nem rejtőzködhet, a saját szavazóinkat csak úgy tudjuk elvinni szavazni, ha azok be tudják azonosítani a Fideszt. Közös érdek, hogy erős Fidesz-frakció jöjjön létre, amelyik segíteni tudja a polgármestert. Szerettünk volna megegyezni a polgármesterjelölt személyében is, ám Derce Tamás a Fidesz részéről felsorolt néhány embert, akikkel nem kíván a továbbiakban együtt dolgozni, többek között a fideszes alpolgármestert. Ugyan furcsának tartom, hogy egy párton kívüli próbálja meghatározni a Fidesz személyzeti politikáját, de kompromisszumkész voltam, és elfogadtam, hogy akkor a másik alpolgármestert is vegyük le, és kezdjünk új emberekkel, ne legyen személyi konfliktusokkal megterhelve a következő önkormányzat. Derce Tamás erre azt válaszolta, hogy akár a kerület működőképességét is feláldozva ragaszkodik MDF-es alpolgármesteréhez.
– Ilyen fontos személy Hock Zoltán? Miért ragaszkodhat hozzá ennyire Derce Tamás?
– Szerintem tekintsük ezt egy tisztességes baráti kapcsolatnak, de azt gondolom, hogy ilyen mérvű kultikus ragaszkodás egy alpolgármesterhez, amelyben még a kerület működőképességét is kockára teszik, nem tartható. Azért sem, mert ez a kerületben zajló pletykáknak táptalajt ad. Bízom Derce Tamás sok-sok évtizedes politikai tapasztalatában, kompromisszumkészségében, hogy egyenlő mércével mérve megválik majd a személyes konfliktusokban szereplő alpolgármesterektől. Mi készséggel lemondunk arról, hogy ugyanazt az alpolgármestert delegáljuk az önkormányzatba, de ezt joggal elvárjuk Derce Tamástól is, így most a megoldás kulcsa az ő kezében van.
– Mikor kanyarodik „élesbe” a Fidesz kampánya? A Jó reggelt, Magyarország! elnevezésű akció már a kampány része?
– A startpisztoly gyakorlatilag akkor dördült el, amikor a köztársasági elnök kijelölte a választás napját, október elsejét. Az első akció az, amit említett, vagyis hogy mindenkinek elmondjuk szóban és írásban: lóvá tették az országot, becsapták az embereket, cinikus hazugságra épül Magyarország következő négy éve. Ez erkölcsileg is vállalhatatlan és elfogadhatatlan. A Gyurcsány-csomag nem reform, hanem közönséges pénzbehajtás, adóprés.
– Budapest „kormányzásáról” sem jut eszünkbe sok pozitívum, mégis tizenhat éve Demszky Gábor a főpolgármester. Most mennyi esélyt lát a változtatásra, Tarlós István győzelmére?
– Néhány mondatot hadd szóljak Demszky Gáborról. Aki nem „civil” megfontolásokból ragaszkodik az MSZP-hez és az SZDSZ-hez, hanem van önálló akarata és önálló véleménye, annak látnia kell, hogy ami Budapesten zajlott az elmúlt tizenhat évben, amit Demszky Gábor és a balliberális koalíció művelt, az tragikus és tarthatatlan. Nem hiszem, hogy van olyan józan szavazó, aki érveket tudna amellett felhozni, miért folytassa ez a koalíció és Demszky Gábor. A kosztól a lepusztulásig, a kátyúkon, a forgalmi dugókon, a korrupciókon keresztül minden amellett szól, hogy Budapesten változásra van szükség. Ebben a helyzetben egy olyan főpolgármester-jelölt jelent meg a színen, Tarlós István, aki abban művész, hogy hogyan kell a különféle érdekcsoportokat, pártokat összefogni. Korábban mindenki azt hiányolta, hogy sosem fogott össze a nemzeti és a balliberális oldal, ezt a fajta elvárást Tarlós István meg tudta valósítani a kerületében. Hiszen van egy fideszes alpolgármestere, két MSZP-s alpolgármestere, és nagy többséggel valamennyi előterjesztése átmegy a képviselő-testületen. Demszky Gábornak viszont semmilyen más célja nincs, mint hatalomban maradni, a punnyadt fővárost ebben az állapotában tartani. Azonkívül, hogy Orbán Viktorral riogat, nincs koncepciója. Egyébként Demszky Gáborról a legkritikusabb véleményt nem is mi fogalmaztuk meg, hanem Molnár Gyula az MSZP-ből, aki azt mondta, hogy „azért kellek én ide, hogy lendületet adjak a fővárosnak”. Magyarul nincs lendület a fővárosban, ezt látjuk, szenvedjük valamennyien. Még egyszer mondom, valamennyi pártoktól független választópolgár egyik legalapvetőbb igénye volt, hogy legyen egyszer már összefogás a jövő Budapestjéért. Tessék, választópolgárok, legyenek a nemzeti oldal hívei, legyenek baloldaliak, liberálisok, itt van egy személy, aki sok cikluson keresztül bizonyította, hogy lehetséges az összefogás, és működhet így egy önkormányzat. Tessék választani: Tarlós Istvánt!
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
