Az autonómia és a magyar megmaradás

Mi is az autonómia? Mit jelent az európai gyakorlatban; hogyan fejlődtek ki típusai a történelmi folyamatok során? És mit hozhat az autonómia a Kárpát-medencei összmagyarság számára az európai integráció keretei között? E kérdésekről invitálták közös gondolkodásra az elszakított területeken élő és az anyaországi középiskolásokat. Harminchat csapat mérette meg magát, s közülük hat jutott el a budapesti Szent Margit Gimnáziumban tegnap megrendezett döntőig. A legjobb teljesítményt a legmostohább sorsú magyar kisebbség, a kárpátaljai diákok csapata nyújtotta.

Autonómia – a posztkommunista országokban élők többségének szinte semmit nem mond ez a kifejezés. Az ismeretek többnyire felszínesek vagy éppen hamis sztereotípiákkal fertőzöttek. Pedig az autonómia az Európai Unió számos országában természetes. S a cél az, hogy az újonnan csatlakozó országokban is érvényesülhessen az ezzel kapcsolatos európai normarendszer és gyakorlat. Különösen fontos ez a magyarság számára, hiszen a trianoni békediktátum darabjaira törte gazdasági és kulturális egységünket; a határok légiesülése, az utódállamok uniós tagsága önmagában nem hoz gyógyulást a trianoni sebekre. Különösen igaz ez Kárpátalja esetében, hiszen a térség esetleges uniós integrációja egyelőre a messze távolban van.
A Szent Margit Gimnázium az idén első ízben rendezte meg a Kárpát-medencei középiskolás fiatalok számára az autonómia és az európai integráció kérdéseiről szóló vetélkedőt. Ahogy Hévizi Józsa tanárnő, az esemény fő szervezője mondja: felhívásukra 36 középiskola jelentkezett, szinte kivétel nélkül a legnevesebbek közül. Végül hat csapat maradt benn a döntőben, amit tegnap délelőtt tartottak a gimnázium dísztermében. A Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium, a nagykőrösi Arany János Gimnázium, a nagyváradi Ady Endre Gimnázium, a Sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum, a Baróti Szabó Dávid Középiskola az erdővidéki Barótról és a Kézdivásárhelyi Református Kollégium diákjainak háromfős csapatai felkészítő tanáraikkal együtt érkeztek. Az erdélyi diákok utazása csak úgy volt lehetséges, hogy a szervező intézmény hivatalos meghívólevelet küldött nekik, különben a magyarországi belépés költségeit nem tudták volna fedezni.
A kánikulai fülledtség ellenére a vetélkedő a kezdeti izgalom után szinte családias légkörben folyt. A Kárpát-medencei magyarság vezetőiből álló zsűri kérdéseinek megválaszolásához nemcsak tárgyi ismeretek, de kreatív gondolkodás is kellett. Hévizi Józsa elmondta: ezt a vetélkedőt a hagyományteremtés szándékával szervezték meg.
– Az egész Kárpát-medencében fogy a magyarság, az elszakított területekről egyre intenzívebb az elvándorlás. Ennek nemcsak anyagi, de lelki, szellemi okai is vannak. A folyamatot csak úgy tudjuk megállítani, ha élünk az autonómiák kínálta lehetőségekkel. Ehhez viszont az kell, hogy az új generáció ismerje ezeket. A vetélkedő megrendezését ez a szándék inspirálta, s hogy az ügy milyen égetően fontos, jelzi, hogy a határon túli magyarság meghatározó vezetői elfogadták a meghívásunkat – mondja Hévizi Józsa.
A zsűri tagja volt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának alelnöke, Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének társelnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke. A szervezésben oroszlánrészt vállaló anyaországi Erdélyi Szövetséget Lipcsey Ildikó elnök képviselte.
A diákoknak a vetélkedőn számot kellett adniuk az európai történelemről, az autonómiaformák kialakulásáról, azok fejlődéséről szóló ismereteikről, de arról is, mely forma milyen tanulsággal szolgálhat a szétszakított magyarság számára.
A kérdések és a diákok válaszaiból kirajzolódó kép megrázó módon nyilvánvalóvá tette: az uniós integráció részesei vagyunk ugyan, ám mintha fogalmunk sem lenne a lehetőségeinkről. A dél-tiroli, korzikai, franciaországi, spanyolországi, finnországi, írországi uniós polgártársainknak teljesen természetes az önrendelkezés, az autonómia joga.
A befogadó országok nyitottak kisebbségeik iránt, az anyaországok pedig segítik őket törekvéseikben. Az autonómia igényének felvetése a magyar kisebbségek esetében miért számít nacionalizmusnak? – merül fel a kérdés.
A Kovászna megyéhez tartozó erdővidéki Barót diákjainak felkészítő tanára, Hermann Rozália azt mondja: az autonómia kiharcolása az egyetlen megoldás, de nagy baj, hogy a középgeneráció nagy része, amely a régi rendszerben nőtt fel, azt sem tudja, hogy miről van szó. A felemelkedést az államtól várják, mert mindig ezt tanulták. Ez a réteg már nehezen mozdítható. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a fiatalok tisztán lássanak, tudják, mik a lehetőségek.
Ahogy meséli, Barót nincs könnyű helyzetben. Brassó, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy között helyezkedik el a település, és egyszerűen szinte megközelíthetetlen a rossz utak miatt. Középiskolájukat már tizenöt éve ígérik, de semmi nem történik: a diákjaik megtűrtként húzzák meg magukat az általános iskola felső szintjén. Őket is sújtja a munkanélküliség, nagy az elvándorlás. Bár sokan vissza is jönnek – mert erős a szülőföld iránti kötődés.
A diákok utolsó feladatul azt kapták: vázolják fel saját térségükben a kialakítandó autonómia koncepcióját. Az autonómia kérdésének szakértőiből álló zsűri is elcsodálkozott a fiatalok felkészültségén: térképekkel, pontos statisztikákkal, kreatív ötletekkel álltak elő – jó néhány elképzelést akár azonnal meg is lehetne valósítani. A versenyt a kárpátaljaiak nyerték, akik a beregszászi magyar autonóm körzet megvalósítási lehetőségeit elemezték.
– Jó volt tapasztalni, hogy vannak szerte a Kárpát-medencében ilyen tudatos fiatalok. Mi arra törekszünk ezzel a vetélkedővel, hogy egyre többen legyenek. S akkor már a magyar megmaradást garantáló autonómiák kivívásához nem kell más, csak egy hasonlóképpen tudatos anyaország – summázza Hévizi Józsa tanárnő.