Sándor György Hitler–Mussolini Grass–Orbán

Most, hogy több mint 60 évi szakadatlan írás (és elhallgatás) után a meggyőzően meggyőződéses és harcosan antifasiszta Günter Grass is bevallotta anti-nélküli meggyőződéses harcos múltját… nem kellene tovább már az egészet olyan túl nagy Bádogdob-ra verni… Közhírré a jövőben majd csak az tétetik, a Bűn és Bűnhődésből, esetében – szemben sokakkal, hogy nála ez utóbbi elmaradhat. Mert – ha akár egyes mércével is mérünk –, egy pucolt hagyma azért mégsem áraszthat magából dániai mértékű bűzt. S bármennyi hámozott réteget vessünk is össze más lehámozottakkal, sehol sem érhet össze – mert csak azért se egy tőből fakad: – a nemzeti és a másik szocialista.
A címben megadott négy név közül tehát egyedül maradt, és végképp a sarokba szorultan – idáig hallatszó fogvacogással – retteg a végső grandiózus leleplezésétől a Grassnál is jóval idősebb és Grasszistább: Orbán. (Nem vagyunk Móricka, akinek mindenről mindig csak ugyanaz…, de még a tűzi-vízijátékot is – távollétében is – oda varrnánk a nyakába… abba a makacs kálvinistába.) Nem tudni, min dolgozik most – legalábbis nekünk még nem sikerült kideríteni… Egyedül megmaradt barátja, Eperjes, meg még a telefonba is csak Orbán nagy elődjének, Kádárnak a hangján ad némi felvilágosítást… (S bár dehogy is figyelik a beszélgetésünket, a Kádárt gyanúsan élethűen alakító – egykor, a két tábor között még a híd-szerepét is felvállaló ember –, a most készülő filmen kívül, a telefonban már belekacsintani sem mer.) Bálványos óta szinte teljesen eltűnt az egyébként csak a szónoklatai előtt és után karizmatikus ember… megkeresésére maradék energiánk nincsen… (kifáradtunk már az eddigi leleplezésekben). Most utolsó húr-erőfeszítésként elhatároztuk, hogy mivel ő – Orbán – nem teszi meg a már általunk nagyon sugallt önleleplezését, helyette most nekünk kell ezt (nem túl nagy kényszerűségből) megkísérelnünk.
Elöljáróban – szűkszavúan – csak annyit… azért még időben… (az önkormányzati választásokat, illetve a Hősök terei naggyűlést megelőzve), hogy Orbán… félelmetes… – már nem csupán az eddigi tevékenysége miatt… Hanem… De… Nem! Iszonyatos és felmérhetetlen, hogy mit árthatunk! (Niná.) És nem tehetjük ezt meg… (hogyhogy?!) a jobboldal egyedüli vezérével, de még a magánemberrel sem! (Családjáról, öt gyerekéről nem is beszélve.) Édesapjuk ugyanis…! De nekünk már rég csak apjuk… és akkor nagyon, de nagyon visszafogtuk magunkat… (ez egyszer). Igaz, azt is megállapíthatjuk – a tőlünk megszokott tárgyilagossággal –, hogy Schlossernél semmivel sem karikalábúbb focista.
Szóval, kisapánk! Te Orbán-gyerek!
Na, egy mondatot leírunk ide (mielőtt végleg… de akkor miből élünk meg?) Igaz, Illyés Gyula is a zsarnokságról… (csak egy mondatot), s abból is – ugye – mekkora balhé volt! (Nem igaz, hogy a balhéban a bal is hangsúlyos.) Állítólag Illyésnek is már Orbán volt az első számú modellje. De ez még semmi – mondhatnánk felcsútiasan.
Lévai szerint… (minek is becézgessük), s ezt az egyet hitelesnek kellene venni tőle, hogy Viktornak (Orbán keresztneve), (jaj, megint ez a kereszt!) Fent nevezett hölgyemény bevallása… (most meg a vallás!), először mondta ki egyértelműen, hogy mégiscsak helyénvaló a teljesen független média minden eddigi Orbán-falfestése… Mert ő (kvázi, mint ritkán látott férjének változatlan, jelenleg még elhatárolódhatatlanul szeretett hitvese), anélkül, hogy belemennénk bulvármagaslatú intimebb részletekbe… Anikó – nem tudjuk, mért sztároljuk?! (Mikor Klára asszonyról még egy szó sem esett.) Állítólag a közvetlennél is közelebbről megtapasztalja szinte ötnaponta… (amikor az ura éppen nem ellenünk kampányolgat), hogy napról napra nemcsak elkezdett nőni, de alaposan meg is nőtt Viktornak a szarva. Idáig még a vele igazán kíméletesen baráti média is ezt állítjuk… de a hitves lapunknak azt is kénytelen volt végül teljesen megtörve töredelmesen bevallani, hogy Viktornak bizony nő a patája is. – De ezért sem fogtunk volna tollat. Viszont a Stasi dokumentumaiból mostanra egyértelműen kiderült, és hogy a leleplezést – mint Grass – tőlük elhappoljuk (mégis jobb, ha mi tesszük ezt meg…) (kinek?!) Fényképes dokumentumot még nem mellékelünk ide (majd a leleplező könyvünkbe). Kapaszkodj, olvasó, meg! Mikor megláttuk, nem hittünk még – már? – a saját szemünknek sem. Na, ideírjuk… (aztán lesz, ami lesz!) Utána az özönvíz! se mossa ezt a szégyenfoltot már le! Le van írva fehéren-feketén – egy több mint 80 éve titkosított levéltárban ráleltünk (és nem összejátszottunk!), hogy nemcsak mindennapos kártyapartnerek voltak a címben megnevezettek… (Dolfi, Benutó, Günter), ahol mindig Viktor lapjai álltak nyerésre… (a névkártyáján is folyton a győzelem szóval tüntet… az utcai tüntetések mellett.) De közülük egyedül a rangidős Orbán volt az, aki hosszú-hosszú évek alatt végül elérte, hogy a gyerekkorában még mindent összevissza mázoló, ecsetkéjével a szamárlétrán is hadonászó önveszélyes kis Hitler, kinője ezt a gyerekbetegséget, és később a kétsoros öltönyében már olyan jól fessen.
Szóval, Magyarország: jó reggelt!