Cserebere

Újabb ötlettel rukkolt elő a fékezhetetlen agyvelejű média. A tábla legújabb állása szerint hétfőn reggel azt mondja a kereskedelmi csatorna duettjének egyik tagja: az a nép kívánsága, hogy menjen Gyurcsány, de menjen vele Orbán Viktor is. Kedden reggel – ki hinné – a „százharminc karakteres” nép besürgönyöz a műsorba: – Menjen Gyurcsány, de menjen vele Orbán Viktor is. Hátul meg dörzsöli a kezét az ötletgazda: a magyarokat nehéz vezetni, de könnyű megvezetni. Hát persze, egyik sem különb a másiknál, minden politikus lop, csal, hazudik, Orbán sem különb Gyurcsánynál. Ő sem csinálná másképp. Itt azért meg kellene állni néhány pillanatra.
Először is nem vagyunk az ősközösségi cserekereskedelemnél, hogy két baltát adok egy zsák sóért. Vagy ha ott vagyunk, akkor ne legyen minden második szavunk a demokrácia meg a köztársaság, menjünk bölényeket firkálni a barlangunk falára, az való nekünk. A színvonalat tekintve már közelítünk, és ha tovább folyik a türelem „ócsítása”, akkor baljósan elérkezik a pillanat, és a bölény megéled. A mi problémánk nem Gyurcsány vagy Orbán, hanem az, hogy Gyurcsány menjen. Szeretnék emlékeztetni, hogy Orbán Viktor négyéves kormányzása alatt fájdalom, már bizonyította alkalmasságát. Nem vertek össze ártatlan embereket a rendőrök. Nem verték kádári mértékű milliárdos adósságba az országot. Nem volt a gyereknevelés szigorú magánügy, nem kellett folyvást kölcsönöket felvenni ahhoz, hogy a társadalomnak nyugta legyen. Az ország nyugodt volt, aki nem építkezett, az vállalkozott, aki nem vállalkozott annak megrajzolták a közalkalmazotti pályaképet, nem volt ez a négy év aranykor, de lényegesen jobban éreztük magunkat. Akkor kizárólag egy szűk liberális réteg lármázott nagy hangerővel, mert veszélyben érezte hitbizományként kezelt pozícióját. Ma az ország polgárainak nagy hányada érzi úgy, hogy a dolgok nagyon rossz felé mennek. Akkor „túlszerették” a határon túl élőket, ma a miniszterelnök biztatására népszavazáson írtuk le őket. Akkor a liberális lapok, filmek, színházak vígan virágoztak, ma az egész jobboldali gondolkodás megbélyegzett és kiszorított. Orbán Viktor kormányában ült néhány kaliber, a mai koalíciós kormány dróton rángatott volt KISZ-es bábokból áll.
Hogy Orbán sem csinálná másképp? Már megmutatta, hogy sajnos sokkal jobban tudná. A kormányrúd mellett 2002 óta a szocialisták állnak a szabad demokraták kíséretével. Ez alatt a négy év alatt sikerült a csőd szélére kergetni az országot, felbőszíteni minden társadalmi réteget, adósságot felhalmozni, kiüresíteni a demokratikus intézményrendszereket, adócsökkentésből adóemeléseket „csinálni”, lenézni a választókat, hencegni, alakoskodni és hazudni. Kiváló bizonyítvány! Kérdés, hogy miért ragaszkodik az MSZP egy olyan emberhez, aki évek óta az alkalmatlanságáról tesz tanúbizonyságot? Akinek a nyomában, mint egy Tarantino-filmben, örökké járhatnának a „takarítók” eltüntetni az árulkodó nyomokat. Mitől olyan értékes Gyurcsány Ferenc, hogy újra és újra bizalmat szavaznak neki?
„Az utca zsarolja a parlamentet!” – ez a legújabb gyurcsányi bon-mot. A hazugság fordítva igaz. A parlament zsarolja az utcát, jelesül ők szavazták meg azt az adócsomagot, amelyet az utca népén fognak behajtani.
Azt mondják a multinacionális tőke Gyurcsány Ferencet szereti. Ez sem igaz. A multinacionális tőke kizárólag a profitot szereti. S mivel a globáltőke nem magyar állampolgár, szavazati joga Magyarországon nincsen, mégis csak nekünk kellene kikövetelni, hogy Gyurcsány Ferencnek mennie kell.