Esztergomban a Szent Tamás-hegy a város egyik jellegzetes része, amelynek kicsiny házai között akár még Krúdy mester is otthon érezhetné magát. Itt, a hajdani, romantikus stílusú zsinagóga épületében kapott helyet az egyik jelentős eurorégiós intézmény.
– Az első eurorégió az 1950-es évek végén jött létre a német–holland határ két oldalán, méghozzá spontán együttműködés nyomán, ugyanis adódtak olyan problémák, amelyeket közösen szerettek volna megoldani – magyarázza Ocskay Gyula, az Ister–Granum Eurorégió Fejlesztési Ügynökség Kht. ügyvezetője. – Azóta már több mint százhúsz ilyen egység működik az Európai Unióban. Érdekes módon azonban az eurorégiók jogi keretei nem teljesen tisztázottak, bár született például olyan uniós keretegyezmény, amely ajánlásokat fogalmaz meg. A magyar határszakaszon tizenhat ilyen kezdeményezés létezik, ezek nagy része azonban nem működőképes, mert például megyék közötti együttműködésről van szó. Ahol azonban a tér organikusan szerveződik, ott igazi eurorégiót lehet kialakítani. Mint például az Ister–Granum esetében.
Ocskay Gyula megmutatja egyik kiadványukat, amelynek hátsó borítóján az Esztergom–Párkány központú eurorégió térképe látható, és hamar bebizonyítja: itt bizony egy centrális ponthoz, mégpedig a Mária Valéria hídhoz vezetnek a fő utak, de még a három folyó, a Duna, a Garam és az Ipoly is a közelben találkozik.
– Amikor végre átadták a hidat, nemcsak az európai egységesülés és a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés szimbólumát üdvözölhettük, hanem szellemi energiák is felszabadultak. A 2001-ig működő komppal éves átlagban körülbelül 450 ezer ember közlekedett, míg tavaly a hidat már öt és fél millióan használták. A Duna két oldalán az emberek a második világháború óta várták, hogy bármikor akadálytalanul találkozhassanak, akár együtt dolgozhassanak. Ez öt évvel ezelőtt teljesült, nekünk csak hozzá kellett rendelnünk a megfelelő intézményrendszert. Sokan felvetik, hogy a régi Esztergom vármegyét kívánjuk helyreállítani, de ez nem igaz. Egyrészt a hajdani Bars, Hont, Komárom és Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye bizonyos települései is csatlakoztak hozzánk, másrészt nem elavult struktúrákban gondolkodunk, hanem európai intézményrendszerben.
Az eurorégió előzményei egyébként 1999-re tehetők, ugyanis ebben az évben írta alá Orbán Viktor és Mikulás Dzurinda a híd újjáépítéséről szóló egyezményt. Ezután Meggyes Tamás esztergomi polgármester megkereste párkányi kollégáját, Ján Oravecet, hogy a két önkormányzat együtt munkálkodhasson, amiről végül 2000 tavaszán írtak alá megállapodást. Még az év októberében a két határ menti kistérség létrehozta az együttműködést, akkor még konzultatív szinten, ami azt jelentette, hogy minden felmerülő kérdésben összehangolták az elképzeléseiket. Aztán 2001-ben felvették az Ister–Granum nevet, közben átadták a Mária Valéria hidat, majd 2003 novemberében megalakították az eurorégiót, amelyhez jelenleg 102 település és körülbelül 220 ezer ember tartozik.
Az „alapító atyák” a névválasztással arra törekedtek, hogy mindenki a magáénak érezze az eurorégiót, ezért választottak latin nevet. Az Ister a Duna, a Gran a Garam régi neve, a két folyó pedig Esztergomnál találkozik.
Ocskay Gyulától megtudtuk, hogy azóta szilárd intézményekkel dolgoznak: működik a polgármesterek parlamentje, nyolc szakmai munkacsoport mintegy 150 emberrel, a fejlesztési ügynökség, valamint két alapítvány a szlovák és a magyar oldalon, amelyek a fejlesztéseket pénzügyileg is segítik.
– A felvidéki, többnyire magyar nemzetiségű polgármesterekben erősíti a bizalmat, hogy Esztergom első embere aktívan vezeti az együttműködést – hangsúlyozza az eurorégiós fejlesztési ügynökség vezetője. – Nincs is más kitörési lehetőségük a Duna másik partján fekvő településeknek, ugyanis Pozsony fejlesztési politikája tudatosan elhanyagolja Dél-Szlovákiát, különösen a magyar többségű vidékeket. Nem véletlen, hogy csak Esztergomban és környékén több ezer szlovák állampolgár dolgozik, akiknek a döntő része magyar, de vannak köztük szlovák nemzetiségűek is. Odaát nincs munkalehetőség, tehát a Dél-Szlovákiát sújtó fejlesztési politika az ott élő magyarokat és szlovákokat egyaránt hátrányosan érinti. A környékbéli cégek sokaknak adnak megélhetést, de a térségben jóval több a lehetőség. Kidolgoztunk egy fejlesztési tervet, amelyet tavaly szeptemberben mutattunk be az Európai Parlamentben.
Ocskay Gyula elém teszi az Ister–Granum eurorégió fejlesztési tervét, amely mintegy ötven projektet tartalmaz. Van ezek között környezetvédelmi, mezőgazdasági, iparfejlesztési, közlekedési, infrastrukturális, kulturális, oktatási és turisztikai jellegű is. Kiemelt jelentőségű például az Ister–Granum vállalkozási-logisztikai övezet projektje.
– Tudvalevő, hogy a magyarországi oldalon nagy ipari zóna alakult ki, azonban a 10-es út túlterhelt, a vasútvonal pedig elavult, nehezen használható. A Duna másik partján ugyanakkor nagyon jelentős logisztikai potenciállal szembesülhetünk: a jelenleg kihasználatlan párkányi teherpályaudvarral és megkímélt, kevéssé forgalmas közutakkal. A két part bevonásával tehát fejlesztési övezetet hozhatnánk létre, mégpedig úgy, hogy a szlovákiai oldalra beruházásokat csalogatnánk – ennek érdekében három ipari parkot lehetne kialakítani odaát –, a magyarországi oldalról pedig teherkompot indítanánk be Esztergom és Párkány között. Hosszú távon természetesen egy kétszer két sávos teherhíd jelenthet megoldást. Odaát ki lehetne alakítani egy teherhajó-kikötőt, ideát pedig még jobban kihasználhatnánk a repülőterünket. Ez olyan logisztikai kínálatot jelentene, amely páratlan a maga nemében szinte egész Közép-Európában.
S hogyan rendeződhetne az Esztergom–Dorog–Piliscsaba környéki agyonhasznált közutak kérdése? Nos, Ocskay úr szerint felvidéki partnereik bevonásával öt-hat éve tartó lobbizásuk nem tűnik eredménytelennek, ugyanis a Balti-tengert az Adriával összekötő észak–déli folyosó várhatóan érinti majd Esztergomot, a délebbre fekvő Zsámbéki-medencét is bekapcsolva az európai közlekedésbe. A magyar kormányszervek már elfogadták ezt a változatot, 2020-ra elvileg meg is épül az autópálya és a teherhíd. Addig sem tétlenkednek, az eurorégió jelenleg éppen egy pályázaton dolgozik, amely megújuló energiaforrásokat céloz meg. A Garam ideális mini vízi erőművek létesítéséhez, ezen a környéken a szél is jelentős energiaforrás, biomaszszában sincs hiány, és termálvizek is bugyognak Párkány vidékén.
– Az eurorégió szakmai munkacsoportjai hasznos adatbázisokat hoznak létre, nemrégiben pedig pályázati pénzeket nyertünk a civil parlamentünk működéséhez – újságolja Ocskay Gyula. – Közszolgáltatási internetes portált is beindítunk, és már egy ideje saját médiabázis kialakításán dolgozunk. A hét öt napján megjelenő Hídlapot ugyan Esztergom városa adja ki, de az egész régiónak szól, igaz, némi átalakításra szorul. Kétnyelvű rádió és televízió is szerepel a terveink között. Szeretnénk igazi eurorégiós iskolákat, képzési központot, múzeumot, galériát és kórházat is kialakítani.
Az utóbbi már félig-meddig működik, hiszen az esztergomi Vaszary Kolos Kórház szlovákiai betegeket is fogad, és nem csupán sürgősségi ellátás keretében. A kisvárosi jelző erre az intézményre nem alkalmazható, ugyanis regionális, illetve megyei feladatokat szintén ellát. A szép környezetben működő „gyógyház” egyébként egy kőhajításnyira található a történelmi városközponttól.
– A Mária Valéria híd átadásával fizikai kapocs létesült a két oldal között – emlékezik Sólyom Olimpia, a kórház főigazgató asszonya. – Megszűnt Esztergom végvári szerepe, a város és környéke kinyitotta összes kapuját Európa felé. A párkányi és az esztergomi polgármesterekkel, valamint a párkányi poliklinika akkori igazgatójával, Matuska Lászlóval elhatároztuk, hogy kihasználjuk az új lehetőségeket. Aláírtunk egy szándéknyilatkozatot, miszerint kölcsönösen megvizsgáljuk annak lehetőségét, hogy az esztergomi Vaszary Kolos Kórház miképpen tudna hozzájárulni Párkány és a környéken fekvő huszonhárom felvidéki község egészségügyi ellátásához.
Sólyom Olimpiáék az akkori törvények adta lehetőségeket próbálták megragadni: közös tudományos üléseket és továbbképzéseket, valamint véradó napokat szerveztek, sőt az első csontvelődonoruk is szlovák állampolgár volt. 2004 májusában Szlovákia és Magyarország uniós csatlakozásával pedig újabb lehetőségek adódtak.
– Abban az évben megkerestük az összes szlovákiai biztosítót, és mindegyiknek felajánlottuk, hogy működjünk együtt a határ menti lakosság betegellátásáért. A legközelebbi színvonalas szlovákiai kórház ugyanis Érsekújváron található, amely körülbelül 50 kilométer ide. Széles körben ismert, hogy az EU-s plasztikkártya sürgősségi ellátásra feljogosít az unió területén, de a mi esetünkben csak akkor, ha a magyar oldalon lesz beteg egy szlovák állampolgár. Ám nem láthatjuk el azt a szlovákiai vagy akár magyarországi embert, aki a Duna túloldalán lesz rosszul, mivel ha valakit Párkányban negyedórára a kórházunktól ér valami baj, akkor a hatályos jogszabályok szerint Érsekújvárra kell vinni. Ettől életek függhetnek. A betegeknek joguk van ahhoz, hogy a hozzájuk legközelebb eső helyen kapják meg a számukra megfelelő ellátást.
– Végül is az Európai Uniónak az a célja, hogy a különböző nemzeti biztosítások ellenére a szolgáltatások szabad áramlása az egészségügyben is megvalósuljon – teszi hozzá Matuska László, az esztergomi kórház kontrolling (szakmai-pénzügyi ellenőrző) osztályának vezetője, a párkányi poliklinika volt igazgatója, aki ma is szlovákiai lakos, és a két országban szerzett tapasztalataival segíti az eurorégiót.
– A szlovákiai Sideria-Istota magánbiztosítóval 2004 decemberében már finanszírozási szerződést kötöttünk – folytatja az igazgató asszony. – Ha egy szlovákiai lakos ennek a társaságnak a biztosítottja, akkor tervezett kezelésekben, műtétekben is részesülhet nálunk. Az ilyen biztosítással rendelkező felvidéki kismamák akár itt is szülhetnek. Talán nem veszik szerénytelenségnek, ha elmondom: a kontinensen működő több mint 100 eurorégióból csak egytucatnyi él az egészségügyi együttműködés lehetőségével, köztük az Ister–Granum. Szeretnénk szerződést kötni más szlovákiai biztosítókkal is, most ezen dolgozunk. Nonszensz, hogy például egy művesekezelésre szoruló betegnek több mint 50 kilométert kell utaznia Szlovákia belsejébe. Sokkal egyszerűbb volna átgyalogolnia a hídon. Egyébként a két országnak is olcsóbb lenne, ha a határ közelében közös intézmények működnének, és nem lennének felesleges párhuzamosságok, mint nálunk, hiszen Párkányban és Esztergomban a tervek szerint egyszerre működik majd két sürgősségi mentőállomás. Ez ám a pazarlás! Pedig meg lehetne osztani a feladatokat, mondjuk az ügyeleti vagy a szakellátást. A megnyugtató megoldáshoz ésszerűbb egészségpolitikára lenne szükség, és meg kellene állapodnia a két kormánynak.
– Más szempontból is igazi uniós vagy eurorégiós intézmény vagyunk, hiszen körülbelül hetven szlovákiai ápolónő dolgozik a kórházunkban. Nélkülük talán be is kellene zárnunk az intézményt, mert manapság nővérhiány van – nyomatékosítja Üveges Péterné ápolási igazgató. – Kiváló szaktudással, empatikus készséggel és nem mellékesen szlováknyelv-tudással rendelkező kollégákról van szó.
Kollár Andrea nővér a szlovákiai Bajtáról jött ide dolgozni több mint öt évvel ezelőtt. A felvidéki oldalon csak jó messze működnek kórházak, az esztergomi intézmény viszont kilenc kilométerre van a falujától. Tanult szakmáját egy színvonalas intézményben tehát úgy tudja folytatni, hogy a szülőföldjén maradhat. Két kolleginája, Kianek Renáta és Janiga Ildikó egyaránt Kőhídgyarmatról jár be, ez a település szintén a Duna túlpartján van, Párkánytól busszal negyedórára. Ők is öt éve ápolják a betegeket Esztergomban, és eddig úgy tűnik, bevált a számításuk.
– Kétnapos még csak, de már igazi uniós magyar baba – simogatja meg kisfiát, Istvánkát Kovács Józsefné. – Vámosmikoláról jöttünk, ez az Ipoly magyarországi partján van. A férjem odavalósi, de én Szlovákiából, Gyürkiről származom. Már beadtam a magyar állampolgársági kérelmemet, remélem, hamarosan megkapom.
A Vaszary Kolos Kórháztól gépkocsival csupán néhány perc a Mária Valéria híd, amelyen az útlevél-ellenőrzés magyar és szlovák állampolgárok számára tényleg csak néhány pillanat. Ismét pár másodperc, és begurulunk a pompásan felújított, sétálózónává alakított párkányi főtérre.
– Az Ister–Granum eurorégió kulturális folyóirata, az Átkelő is odaát, Magyarországon jelenik meg több más kiadványhoz hasonlóan, ideát mintha némileg passzívabbak lennénk – mondja Dániel Erzsébet, a legnagyobb felvidéki magyar társadalmi szervezet, a Csemadok párkányi vezetője. – Most azon tanakodunk, hogy történelmi-művelődési vetélkedőket szervezhetnénk a hajdani Esztergom vármegye vagy a még nagyobb egységet jelentő eurorégió területén. A fiataljaink egy része tagja itteni népművészeti hagyományőrző csoportoknak, szép műsorokat adnak gyakorta Esztergomban is, de általában gondok vannak a szlovákiai magyarok nemzeti öntudatával. Ezért kezdtünk el szervezni a Csemadok és a Limes–Anavum Regionális Kulturális Társulás égisze alatt régiós társadalmi és történelmi konferenciákat.
Dániel Erzsébet ugyanakkor örvendetesnek tartja, hogy a török kori párkányi csata emlékére rövidesen Sobieski lovas szobrot állítanak a városközpontban, részben lengyel támogatásból. Meg is élénkültek a szlovákiai magyarok és a lengyelek kapcsolatai, ami azért különösen érdekes és fontos, mert különösebb nyelvi akadályok sem mutatkoznak ebben a viszonylatban.
– Az idén először rendezték meg eurorégiós keretek között a híres felvidéki Ghymes zenekarral együttműködve a Szikince fesztivált. Három-négy falunyira Párkánytól, a Szikince-patak völgyében meghúzódik néhány bájos kicsiny település, amelyeknek a fejlődése a mezőgazdaság vegetálása miatt, valamint ipar és megfelelő infrastruktúra hiányában szinte teljesen elképzelhetetlen, jelentős a munkanélküliség is. Viszonylag érintetlen területről van szó, ezért az esztergomi Ocskay Gyula és a párkányi Himmler György kitalálta, hogy be kell indítani a Felvidéken a kapolcsi fesztivál speciális megfelelőjét. Persze nemcsak tíz napra koncentrálnánk, hanem egy egész szezont kitöltő rendezvénysorozatban gondolkodunk. Reménykedünk, hogy beindul majd a falusi vendéglátás is a környéken, mindenesetre a már tervbe vett regionális turisztikai iroda ezt elősegíthetné.
Párkánytól keletre vesszük utunkat, vagyis viszszafelé araszolunk a Dunakanyarban. Pár kilométer múlva átkelünk a Garamon, amely itt ömlik Európa második leghosszabb folyójába. Átgurulunk a kedves Garamkövesden, hogy a fenséges sziklák alatt folytassuk utunkat. A cél a közeli Helemba, amely, túlzás nélkül állíthatjuk, a Kárpát-medence egyik legszebb fekvésű települése, a hozzá tartozó Kovácspatak pedig páratlan kilátást nyújtó üdülőtelep. Itt találkozik a Visegrádi-hegység, a Börzsöny és a Helembai-hegység, sőt az Ipoly és a Duna a falu határában folyik össze. A két víz túlpartja már a Magyar Köztársaság területe. Úgy is mondhatjuk, ez a vidék a Dunakanyar északnyugati része. A Szobról Párkányba tartó vonatok zöme hosszú évekig nem állt meg itt, mostanra azonban végre sikerült módosíttatni a menetrendet. Közúton viszont csak Párkány felől lehet idejutni, azaz ilyen értelemben zsákfaluról beszélhetünk. Korábban más volt a helyzet, amikor még állt az Ipoly-híd.
Kosznovszki Henrietta polgármester asszony úgy véli, az Ister–Granum eurorégió nélkül a falut a magyarországi Ipolydamásddal összekötő átkelő nem épülhetne újjá.
– Láthatják, itt ívelt át a folyón a mi kis hidunk, a két oldalon az út még mindig megvan – magyaráz a cirka 700 lakosú Helemba első embere Mikszáth kedves folyójának a partján. – Az eurorégió tavaly nyert néhány pályázatot, aminek köszönhetően lehetőség adódott két közúti Ipoly-híd, köztük a miénk építési tervének az elkészítésére, sőt még két holtág újraélesztésére is mód lesz néhány faluval feljebb. Bízom benne, hogy az unió 2007–2013 közötti költségvetési időszakának a közepe táján már átadhatjuk a régi-új átkelőt. Ha elkészül a két országot és a két falut összekötő híd, akkor a Dunakanyar az északi úton is bejárható lesz Váctól Párkányig. Így óriási lehetőségek nyílnak meg a környék számára. Van egy régi iskolánk, amelynek egy részében az egyik legnevesebb felvidéki szobrászművész, Nagy János lakik és alkot. Az ő ötlete volt, hogy ezt a jókora épületet használjuk ki teljesen, és alakítsuk ki a művészetek és mesterségek házát, ahol képző- és iparművészeti táborokat rendezhetünk. A napokban készült el a tervdokumentáció, úgyhogy az átépítéshez és a felújításhoz egy lépéssel közelebb kerültünk.
Van azért még Helembán néhány látványosság. Régi parasztházból is megmaradt jó néhány, de a hegyoldalba vájt borospincék látványa is megkapó. Csak a főutcán száz található, a polgármester aszszony idéz is egy helyi mondást: Egy sor pince, egy sor ház. Az egyikben nemrég a hagyományos szőlőművelést bemutató kiállítást rendeztek be, de a látogatók hiányolták, hogy bort nem lehet inni a „Pap-pincében”, jövőre így már abból is részesülhetnek a kultúrára szomjúhozók. Még a falubéli szőlősgazdák is jól járhatnak, hiszen megnő majd az érdeklődés a boraik iránt.
Kosznovszki Henriettával a beszélgetést a hivatalában folytatjuk, ahol előkeres a szekrényéből egy fényképalbumot. Mi ugyanis még sosem hallottunk a helembai farsangról, amely pedig messze földön kuriózumnak számít. Nagy hagyománya van itt a télbúcsúztató ünnepnek, a helyiek valóságos népi karnevált rendeznek az Ipoly torkolatánál. Leginkább a mohácsi busójárásra emlékezteti az embert ez a színes forgatag, mivel a helembaiak, ahogy ők mondják, maskarákba öltöznek a februári hétvégén.
Hogy ebben a fejlődésre ítélt környékben van fantázia, azt már egyes vállalkozók is érzik. Egy magyarországi üzletember például jelentős földterületet vásárolt a Duna mellett, mert szabadidős sportközpontot szeretne kialakítani a paradicsomi környezetben. Ugyanakkor a Gastroland, azaz a nemzetközi gasztronómiai skanzen is kinézte már magának Szobot és Helembát, így lehet, hogy néhány év múlva vonzó vendéglátóhelyek népesítik be a hegyoldal egy részét.
– Van még egy újdonság, amiről egyelőre kevesen tudnak. Az eurorégiónk területén kilenc zöldpont található, amelyeknél napközben szabadon át lehet kelni a szomszédos országba. Nálunk is nyugodtan ki lehet kötni csónakkal, illetve át lehet menni gumicsizmában a magyarországi Ipolydamásdra és viszont – zárja beszélgetésünket Kosznovszki Henrietta.
A délután második felében megcélozzuk Szőgyént. Ez a nagyközség Párkánytól északnyugatra terpeszkedik, már jócskán bent a nagysallói dombok között. Szőgyén a nevezetes és nemzetes Pató Pál fészke, itt is nyugszik, szobra, emléktáblája és kiállítása szintén van a Petőfi által megénekelt atyafinak. A helyiek emlékezete szerint egyébként jóravaló, igazi közösségi ember volt a jegyző-szolgabíró, igaz, ami igaz, a saját házával nem túlzottan törődött. A szőgyéni Pathó Pál éttermet a minap varázsolták újjá, ugyanis egyre gyakoribb vendégek a cseh, lengyel és magyarországi testvértelepülések polgárai. Mi pedig azért vetődtünk erre, mert a községben lakik Dékány József, a Vinum Ister–Granum Regionis Borlovagrend egyik alapító tagja.
– Szőgyénben a legtöbb családnak van bora – meséli Dékány úr. – Ha hiszik, ha nem, a környékbeli kilenc-tíz falu és határa Szlovákia legértékesebb szőlőtermő vidéke; az Európai Unió illetékes szerve nemrég a szőlőminőség alapján Tokaj-Hegyalja szintjére hozta fel. Igaz, hogy a nyitrai borvidékhez tartozunk, így külön nem olyan sokan ismernek minket, de azért a szlovákiai borászok tudják, hogy a kürt–párkányi körzet mit jelent. Borlovagrendünk 2004-ben alakult huszonhat taggal. Nyolcan vagyunk felvidékiek, a többiek magyarországiak. A borlovagrend arra is jó, hogy tanuljunk egymás technológiájából, és megjelenjünk együtt a piacon. Mi ugyanis a tiszta borokban hiszünk, és a mennyiség helyett a minőséget tartjuk a legfontosabbnak. Erre egyre nagyobb az igény. A nyáron például megjelentem Esztergomban az eurorégió borfesztiválján az ürmösömmel, jó sok elment a kóstolásnál, utána többször is kerestek, hogy van-e még belőle. Az ürmös egy gyógynövényágyon érlelt, fűszeres, testes bor, a régi magyar szakkönyvekből lestem el a készítési eljárást. Képesek voltak Budapestről, sőt Miskolcról is eljönni 15–20 literért, pedig az ára magasabb, mint a többi fajtáé.
Dékány József mással is elkápráztatja az embert: az udvarán látható saját építésű, egyedi, hordozható kemencékkel, amelyekben nagy- és dédanyái receptjei alapján süt lepényeket. Ezekkel már sikert aratott az eurorégiós Szikince–Ghymes fesztiválon csakúgy, mint az angliai Canterburyben. A borlovag arra törekszik, hogy az őseink tudása alapján készülő minőségi termékeket megbecsült portékává tehessük a piacon. Mindehhez pedig, szerinte, kiváló keretet biztosít az Ister–Granum eurorégió.
origo.hu
Orbán Viktor: Ukrajna uniós csatlakozását a mai napon megállítottuk!
