Nap-keltétől Nap-nyugtáig

A parlamenti ellenzék októberi Kossuth téri tüntetéseinek egyik fontos bejelentése Semjén Zsolt szájából hangzott el: a Fidesz és a KDNP politikusai bojkottálják a közszolgálati Nap-kelte műsorát. Ez már nem az első ilyen „polgári engedetlenség” az ORTT által visszatérően elmarasztalt műsorral szemben: az Orbán-kormány idején sokáig sem a miniszterelnök, sem a házelnök nem tette be a lábát az Angol utcai stúdióba; s egyesek a Gyárfás Tamás producerrel szemben táplált politikai ellenérzésekkel magyarázták azt is, hogy a médiavállalkozás egy időben korlátozott elérhetőségű magáncsatornákra kényszerült „száműzetésbe”. Ekkor máig tartó hirdetési háború indult, amelynek a reggeli műsorsávban elfoglalt piacvezető helyzet sulykolása, a produkció „nélkülözhetetlensége” áll a középpontjában. Ez az összevetés éppúgy kizárólagosan mennyiségi alapú, mint az ORTT politikai kiegyensúlyozottságot mérő műsorperc-statisztikái: a minőségi szempontot, az elfogultságot mindkét mutató figyelmen kívül hagyja. Elemzésünkben ezért a kvantitatív adatokat – szükségképpen szubjektív, ám tényekkel alátámasztható – kvalitatív megjegyzésekkel is társítjuk.
Honlap
Megnyitván a Nap-kelte honlapját, a következő bemutatást olvashatjuk. „A Napkelte első adása 1989. augusztus 19-én került sugárzásra. A műsor az idén, 2005. július 16-án 5000. alkalommal lesz látható.” Túllépve a hivatali bikkfanyelv tobzódásán, nem tudja elkerülni a figyelmünket, hogy egy tavaly nyári esemény a világhálós bemutatkozásban jövő időben említtetik. Ebből logikusan következik, hogy a honlapot – eltekintve a napi műsorok mechanikus felrakásától – közel másfél éve nem frissítették. Egy aktuális közéleti magazin esetében, amelyet elsősorban a naprakészség jellemez, ez igencsak kínos mulasztás.
„Nagy utat jártunk be. Az induláskor a Nap-kelte heti kétszer Budapest és annak térségében jelentkezhetett. Ma az MTV-n országosan, és azzal egyidejűleg az m2-n műholdon, tehát a határokon túl is látható. Az év minden napján 5.50-től 9.00 óráig zajló műsor minden délután, Nap-nyugta címmel az m2-n 15.30-tól 18.00 óráig megismétlésre kerül.” Sugárzásra kerül, megismétlésre kerül. Mit tegyünk, ha egyszer így került megfogalmazásra? A honlap amúgy nem tartja lényeges körülménynek, hogy a műsor huzamos ideig – évekig – nem a nemzeti főadón, hanem az azóta megszűnt TV3 és az egyelőre még működő ATV nevezetű magáncsatornákon jelentkezett.
„A Nap-kelte közéleti magazin. Szándéka szerint több mint másfél évtizede hitelesen tükrözi a valóságot. A műsor végigkövette a Magyar Köztársaság kikiáltásának körülményeit, az Antall-, a Boross-, a Horn-, az Orbán- és a Medgyessy-kormány tevékenységét, mint ahogy jelen időszakban a Gyurcsány-kormány munkáját. A parlamenti és parlamenten kívüli pártok meghatározó egyéniségeinek szinte állandó színtere a Nap-kelte Angol utcai stúdiója.” A fogalmazás pontos: a valóságot „szándékai szerint” tükrözi. Végigkövette az összes kormány munkáját, ami igazán szép egy közéleti műsortól. A „szinte állandó színtér” talányos, de tekintsük ezt elírásnak.
„A műsor alkotó kollektívájában rövidebb, hosszabb ideig a szakma tekintélyes műsorvezetői feltűntek (sic!): Acél Anna, Aczél Endre, Albert Györgyi, Bánó András, Baraczka Eszter, Bárdos András, Betlen János, Fiala János, Forró Tamás, Frei Tamás, Friderikusz Sándor, Havas Henrik, Juszt László, Kurucz Péter, Lakat T. Károly, Mélykuti Ilona, Nika György, Orosz József, Pallagi Ferenc, Szilágyi János, Udvarhelyi Tibor, Verebes István, Vitray Tamás.” Impozáns névsor. A „szakma tekintélyes műsorvezetői” között azonban akad volt ügynök, több műsorhamisító, műsorhamisítónak titkosszolgálati eszközökkel való leleplezője ugyanebből a fészekaljból, a modortalanság mértékegysége, köztörvényes ügyben érintett, illetve a saját üzletét közpénzen népszerűsítő üzletember, politikai gyilkosságra felbujtó rádiós, a végrehajtó hatalom legfőbb birtokosaival együtt nyaraló „független médiamunkás”, a „vérre menő” médiaverseny frontvonalain át szabadon járó-kelő életművész. Az igazsághoz tartozik: akad tisztességes újságíró is.
Ne merüljünk el a több mint másfél évtizedes köztársasági múltban: ez az időtávlat a gyenge teljesítményű kormányzatok mentsége. Tekintsük inkább az utóbbi, közéleti szemszögből igen eseménydús hetek és hónapok nap-keltés műsorát: vajon megalapozott-e a parlamenti ellenzék bojkottja? A terjedelmi korlátok miatt nem törekedhetünk teljességre; érdemi érveket azonban felsorakoztathatunk a kérdés eldöntéséhez. A továbbiakban a műsor honlapján fellelhető archívumra támaszkodunk. A Nap-kelte műsorblokkjait szeptember 18. és november 5. között szemléztük, azaz a nyilvánosságra került balatonőszödi Gyurcsány-beszéd fogadtatásától a november 4-i tüntetésekre reagálásig. Ez az intervallum magában foglalja a tévészékház ostromát, illetve a parlamenti és parlamenten kívüli ellenzék Kossuth téri demonstrációit csakúgy, mint az 1956-os forradalom megünneplését és az október 23-i rendőrattakot.
Statisztika
A vizsgált időszakban számításaink szerint 116 olyan műsorblokk volt a Nap-keltében, amelyben – stúdióban vagy telefonon – a két kormánypárthoz köthető közéleti szereplő, párt- vagy kormánypolitikus nyilatkozott meg. A Fideszhez és a KDNP-hez köthető szereplések száma ugyanebben az időszakban 29 volt, s ez a választási eredmények ismeretében még akkor is meglepően alacsony részesedés, ha tudjuk, hogy a két párt nagyjából a félidőben meghirdette a bojkottot, azaz potenciális szereplései megduplázhatóak. E körülményt tekintetbe véve is meglepő viszont a kormánypártokat kívülről támogató MDF felülreprezentáltsága: 25 szerepléssel nem egy országgyűlési küszöbön egyensúlyozó párt képét mutatják. A Nap-kelte számára abszolút értékben is a legnagyobb élő magyar politikus Dávid Ibolya: kereken tíz alkalommal tartották elkerülhetetlennek személyes jelenlétét az aktuálpolitikai történések kommentálásában. Még Kuncze Gábor, a szabad demokraták – kormányzati felelősséget ugyancsak nem viselő, visszavonulóban lévő – elnöke is csak nyolc szereplést tudott elkönyvelni. A nem túl ismert Simon Gábor, az MSZP választmányi elnöke hat szerepléssel holtversenyben van Veres János pénzügyminiszterrel, a volt kancelláriaminiszter Kiss Péter viszont 5:2-re veri a jelenlegit, Szilvásy Györgyöt. Az SZDSZ-ben a számok szerint Pető Iván öt jelenéssel éppoly jelentős figura, mint Demszky Gábor – mindketten fel tudtak kapaszkodni Herényi Károly szintjére. A Fideszből négy-négy szereplést tudott produkálni Pokorni Zoltán, Varga Mihály és (főleg a kampányfinis miatt) Tarlós István – utóbbi azonban nem olyan fontos közszolgálatilag, mint az MDF-es főpolgármester-jelölt Katona Kálmán, aki ötször szerepelt. De ennyiszer hívták be Boross Pétert is, miközben régi párját, Horn Gyulát csak egyszer.
Ami a politikát kommentáló politológusokat illeti, a Nap-keltében jobbról kizárólag az Orbán-kormány volt kancelláriaminisztere, Stumpf István üti meg a közszolgálati nívót (hat szerepléssel). Tőle csak Lengyel László kompetensebb (hét jelenés), de ötször kapott szót az időközben tragikusan elhunyt Bence György, míg háromszor Tamás Gáspár Miklós, a Gyurcsány-tanácsadó Desewffy Tibor és Debreczeni József. De a Medgyessy–Gyurcsány-féle holdudvarból szerepelt Ormos Mária és Ferge Zsuzsa is; csakúgy, mint Konrád György – nem igényel tehát különösebb bizonyítást, hogy a Gyurcsány-féle általános politikai válság okaként a Nap-kelte túlnyomórészt Orbán Viktort nevezte meg. Visszatérő szereplő volt Gergényi Péter is – árulkodó adalék viszont, hogy az utcai harcokról való tudósítások témáját feldolgozó, Újságírók tűzvonalban című blokkba a Reuters és az AP hírügynökség képviselői mellett épp a Blikknek és a Színes Bulvár Lapnak – Pallagi Ferenc volt és jelenlegi lapjának – a fotósait sikerült meghívni.
Mintavétel
A mennyiségi mutatók legfeljebb csak utalni tudnak a szerkesztés és a moderálás elfogultságaira – ám a minőségi, tartalmi elemzés még ennél is ingoványosabb terep. A producer bízhat benne: könyvnyi méretű tanulmányra nincs mód ilyen rohamtempóban zajló események közepette. A közelmúltban – nem csak az ellenzéki sajtó hasábjain – a publicisták elsősorban Lakat T. Károly főszerkesztő közszolgálati kvalitásait kérdőjelezték meg, ám ez a konszenzus annak is tulajdonítható, hogy Lakat T. a Napkelte műsorvezetői karának legapolitikusabb tagja, aki a közéleti magazint vállaltan a bulvár irányába mozdítja el, így személyes kritikája kultúrkritikaként is felfogható. Ugyanez a gesztus érhető tetten a Verebes István műsorvezetői alkalmatlanságát bizonygató elemzésben is, amely nemrég az Élet és Irodalom című hetilapban látott napvilágot: Verebes kellőképpen marginális ahhoz, hogy maró kritikáját pártpolitikai színezetűnek lehetne beállítani.
Okulva ezekből az előképekből, a szóban forgó időszakból mindössze két blokkot emeltünk ki, hogy – mint cseppben a tengert – megmutassuk az elfogult műsorvezetés problematikusságát. Mindkettő november 2-ról való, Bánó András műsorvezetésével. A moderátor előbb Demszky Gábor főpolgármestert kérdezi tizenegy percben. Azt gondolná az ember, hogy közszolgálati riporter nem tudja megkerülni a főváros utcai zavargásokat, békés tüntetőket sújtó rendőrségi lovasrohamot – de téved. Nincs közérdekű kérdés arról sem, mint állíthatott ki Demszky működőképes tankot a Városháza parkban, s ezért vállalja-e a felelősséget. Ehelyett két percben azon nevetgélnek, hogy a gazdák törvényes tüntetésének „traktorral behajtani tilos” táblákkal kívánja elejét venni a cinikus liberális városvezetés. A hajdani szabadságharcos Demszky üdvözli a gazdák visszalépését, mondván: „minden budapesti ezt várta tőlük”. Bánónak nincs szava arra, hogy a főváros nem csupán a fővárosiaké, hanem az országé is – pongyolán úgy összegez: „Ez az első pozitív hír a dologgal kapcsolatban.” A többi kilenc perc a Kossuth téri talajcsere húszmilliós projektjének van szentelve. Bánó szerint a költségeket a gyepre vizelők állják, ne „az emberek”. Demszky rámutat: a „be nem jelentett, vad szerveződésen” nem lehet a pénzt behajtani. Bánó nem jegyzi meg, hogy a Kossuth téri demonstrációt a rendőrség engedélyezte.
Később az Orbán-fanból Orbán-gyűlölővé vált Debreczeni József beszél Orbán Viktor hipotetikus „hétfrontos harcáról”. (Maga is elismeri: Kádár János kétfrontos harca a minta.) Bánó bevallja: egy olyan, 168 Órába szánt cikk a téma, amit nem olvashatott, mert még meg sem jelent. Kedélyesen aszszisztál Debreczeni meredek, olykor nonszenszbe hajló megállapításaihoz, s amikor a végén Gyurcsány Ferenc interjúalanyaként is szereplő közíró kijelenti, hogy az október 23-i rendőrségi lovasroham szemenszedett hazugság, az időhiányra hivatkozva a riporter egyszerűen elbúcsúzik.
Összegzés
A Nap-kelte olyan késő kádári műsor, amely sem az európai íratlan, sem a hazai írott médianormáknak nem felel meg. Nincs rá példa más országban, hogy vezető közéleti magazinműsort, mint az egyik köztévés vezérhajót, külső gyártásban készítsenek, s hogy annak szerkesztését és moderálását mind szakmai, mind pénzügyi tekintetben kivonják a közszolgálati anyaintézmény fennhatósága alól. A konkurenciával való összefonódásai a korrupció alapos gyanúját is felvetik. A Nap-kelte minden elemző szerint politikailag elfogult, balliberális műsorfolyam, amely nem tükrözi a hazai politikai spektrumot, amely spektrumon pedig a balliberális felfogás huzamosan legfeljebb ötven százalékos arányban van jelen. A Nap-kelte szerkesztésében, műsorvezetésében, személyi összetételében megengedhetetlen belterjességek, áthidalhatatlan összeférhetetlenségek vannak; a struktúra reparálhatatlan. Egy valódi európai demokráciában a Napkelte közszolgálati ballaszt; további működése csakis a köztelevízión kívül, közpénzek felhasználása nélkül, tisztán kereskedelmi alapon képzelhető el.