Miközben Bagi Iván Verebes István pszeudokérdéseire válaszol a köztelevízióban működő magántévé reggeli adásában, Hajdú Péter sejtelmesen mosolyog a vendégváróban. A humorista-parodista duó és a producerré avanzsált Hajdú közötti üzleti vitáról van szó, pontosabban a szerződés egyoldalú felmondásának okairól és következményeiről. A rutinos néző rövid idő után látja, hogy itt átverés van, műbalhé, melynek célja a Bagi– Nacsa-produkció reklámozása. Semmi konkrétum, aluszékony és elnéző műsorvezető asszisztál mindehhez, aki elfogadta, hogy a köztelevízió közszolgálati műsora semmivel sem különb, mint a kereskedelemi, csak itt a reklámpénz valószínűleg nem számlával érkezik. A néző legyint, feláll a fotelból, és hozzáírja a többihez. Már ereje sincs elgondolkodni azon, hogy a hazugságra épített médiavilág módszerei mindennapi élete részévé lettek. Átvette és sikerrel alkalmazza a politikai marketing is. Tudjuk, hogy a bulvármédia hazudik. Tudtuk, tudjuk azt is, hogy körbe vagyunk véve politikai hazugságokkal. Csak már kit érdekel?
Igazuk van a mai világban azoknak, akik nem riadnak vissza az efféle módszerektől. Valahogy át kell nyomulni az ingerküszöbön, a minőségnek nincs értéke, csak a hírnek, a balhénak, a különlegesnek. A magánköztévé is tudja már, hogy ezzel lehet a nézettséget fokozni, a közrádiónak ez még nem megy. Bár a hírek szerint a legjobb úton haladnak. Azt beszélik, hogy a Petőfi rádió korszerűsítésének áldozatul esik a rendkívül hallgatott Kabarécsütörtök, sőt tervezik a sportműsorok átalakítását is. Kétségkívül drága produkciók. A kabaré-kívánságműsorhoz vendég műsorvezetőket hívnak, a sportközvetítésekhez meg utazni kell. Egyszerűbb mindent egy helyen, a stúdióban lepörgetni, ahogyan a kereskedelmi rádiók is csinálják. Egy ember a keverőpult előtt. Beszél, zenét ad, le- és felkever, egy technikus segíti. A többi mehet Isten hírével.
Nem kell azért félni, marad még kabaré a közszolgálaton. Szegény a rádió, de gazdag az archívuma, telehordták a szorgalmas elődök. Ezekből a felvételekből minden mennyiségben és csoportosításban állítható elő műsor. Sinkó Péter legutóbb a Kabarélexikont nagy kettősökből rakta össze: Hacsek és Sajó, Jenő és Lujza, Ősz és Sós, Verebes (a régi, még nem a műsorvezető) és Koltai, Markos és Nádas, Fábry és Usztics – régi időket idéző produkciók. Közülük némelyekre a közönség nem is nagyon emlékszik. Ősz Ferenc intellektuális, finom humorából vajon ma, a „polgár” világban mennyi érvényesülne? Amikor néhány évtizede a színpadon állt, még voltak, akikből az igényességet, az értelmet a rendszernek nem sikerült kiirtania.
Hallgatjuk a nagy kettősöket, és tudjuk, hogy a világ visszavonhatatlanul megváltozott. Más nyelven beszél, más gesztusokat használ, mást lát önmagából. Csak néhány ódivatú értelmiségi nyafog még, sóhajtozik régmúlt idők stílusa után. Vajon a mai kabaréfelvételekről mennyit értenek majd utódaink? Már ha előhalásszák.
(Kabarélexikon, Petőfi rádió.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
