Jó másfél éve, amikor Pásztory Zoli itt hagyott bennünket, írást akartam fabrikálni a legendás dobosról. Az Illés zenekar névadó vezetőjét kerestem fel, mondana néhány szót a jámbor, bajszos kollégáról. Illés Lajossal azután nagyokat szipogtunk. Most a Szörényi családot faggatom Lajosról. Örsre bukkantam rá, Levente fiára, ő ’71-ben született, már inkább Fonográf-generáció. Kicsit tépelődünk, melyik számoknak a zenéjét írta Lajos. Egy és ugyanaz volt a szerzői gárda: az Illés. Aztán csak összehozunk párat: Óh, kisleány, Sárika, Szemétdomb…
Azt mondja Szörényi Örs – talán nem adok ki zenekari titkot –, hogy most már végképp nem lesznek Illés-koncertek, hogyan is lehetnének Illés Lajos nélkül!
A szívemben százszor, ezerszer szorítottam meg a kezét, a valóságban egyszer, egy régi MDF-rendezvényen még 1990-ben. Leventével és Szabolccsal együtt érkeztek oda. Nem véletlenül, a pályájuk addig a Kádár–Grósz-korszak alatt futott vagy nem futott, ők nem oda hangoltak. Azért a zsúfolt nézőterek, a zsúfolt Népstadion őket igazolta.
Még maradhattál volna velünk, Lajos. Siratunk, akár a kisoroszi református közösség, ahol lelkész feleséged mellett voltál a templom kántora. Már nagyon régen csak ott orgonáltál, pedig biztosan lett volna jól fizető állásod máshol – de az már nem te lettél volna. Nem az Illés Lajos. Virág sincsen, te sem vagy már…
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
